Novemberben az Erasmus+ program keretében lehetőségem volt részt venni egy kéthetes kurzuson Máltán. A továbbképzés fő témája az volt, hogy hogy milyen játékos módszerekkel tegyük még színesebbé, élvezhetőbbé a tanórákat az általános iskolai 6-12 éves gyerekek számára.  Korábban egy középiskolában tanítottam és ez a kurzus kiváló lehetőséget nyújtott számomra, hogy új ötletekkel gazdagodva frissítsem fel módszertani tárházamat. Nyelvtanárként nagyon sok hasonló továbbképzésen vettem már részt és sokszor úgy éreztem, hogy ’nincs új a nap alatt’, de ezen a tréningen sok új dolgot is tanultam, például hogyan lehet nyelvet tanítani matematikai színes rudacskákkal.

A képzés másik fő témája az elfogadás, az esélyegyenlőség volt. Lengyel és dán kollégáimmal sokat beszélgettünk erről, hasznos tanácsokat is kaptunk, hogy hogyan lehet egy osztálycsoportban segíteni, egyenlő esélyt teremteni azoknak a tanulóknak, akiknek speciális tanulási problémái vannak.

Nagyon kényelmesnek tűnt, hogy a szállásom St Julianban, az iskola (ETI Málta) épületében volt. Azonban elég gyorsan megtapasztaltam, hogy St Julian Málta úgynevezett ’bulivárosa’. Máltán nincs ’holt’ szezon, így a világ minden pontjáról érkeznek ide a fiatalok, hogy jól érezzék magukat.

Persze ez a pezsgő, nyüzsgő élet is a multikulturális, sokszínű Málta része.

Az egyéni felfedező útjaim mellett (az egyiken jól el is tévedtem, viszont életem legszebb naplementéjében volt részem), az iskola által szervezett városnéző programokon is részt vettem, ellátogattunk a régi fővárosba, Mdinába, és az újba, Vallettába. Profi idegenvezetőnk, Mario segítségével megismertük Málta kulturális és történelmi örökségét.

Málta egy gyöngyszem a Földközi-tenger közepén, semmihez nem hasonlítható atmoszférával. A közeljövőben biztos, hogy vissza fogok ide jönni, már most hiányzik.