2015. július 4-től kezdődően két hetet töltöttem Dublinban egy módszertani továbbképzésen, az írországi Alpha College kiváló szervezésében. Az iskola egyaránt szervez nyelvtanfolyamokat, de különböző tanároknak szóló kurzusokat is.

Nagy örömmel készültem az útra, előzetesen utánanéztem a helyi jellegzetességeknek. Különösen érdekelt az ír kultúra, oktatás, vallás, történelem, és az ott töltött idő alatt mélyebb betekintést kaphattam mindezekbe.

Tanáraink tisztában voltak vele, hogy mindannyian vakációidőben vagyunk, ezért igyekeztek számunkra minél szebbé tenni az együtt töltött időt. Az órákat izgalmassá, játékossá tették, a délutáni programokon pedig külső helyszíneken folytatták az oktatást, várakat, múzeumokat látogattunk meg, ezzel is hangsúlyozva, mennyire fontos a tanításban a szemléltetés. :)

Az időbeosztásunkat nagyon kedvezően alakították ki, a tanórák délelőtt 9-től délután 1-ig tartottak, közben egy kávészünettel. Az egy órás ebédszünet után 2-től általában 4-ig tartottak a délutáni programok, mely során a város különböző pontjain lévő kulturális helyszíneket, kiállításokat látogattuk meg, ilyenek voltak pl.: Irish National Museum, Trinity College, Dublin Castle, Irish Writers Museum, Chester Beatty Library, Dalkey Castle, stb.       

Mivel az iskola tanárai vezetik a nyelvtanfolyamokat is - párhuzamosan a tanári kurzussal -, így első kézből tudták átadni az oktatás során szerzett pozitív és mindannyiunkat építő tapasztalataikat. Az órákon felváltva léptünk bele a „tanári cipőnkbe” és léptünk át a diákok helyzetébe. Érdekes volt megtapasztalni egy-egy feladatot mindkét oldalról: átélni a játék lényegét, majd kielemezni a feladatot szakértői szemmel.      

Az iskola rendkívül felszerelt, az órákon rendelkezésünkre álltak a különböző számítástechnikai eszközök, melyeket a tanárok már rutinszerűen alkalmaztak. Ezen felül külön tanórákat biztosítottak korunk vívmányainak, megosztották velünk az internet előnyeit, melyeket a jövőben mi is beépíthetünk tanításunkba.

Nagyszerű ötleteket kaptunk a nyelvtanítás és gyakoroltatás minden szegmensére. Megvizsgáltunk különböző módszereket a szókincs fejlesztésére, a kiejtés, a nyelvtan gyakoroltatására, az olvasás, írás, a hallás utáni szövegértés és a beszéd készségének fejlesztésére, beszéltünk az önálló tanulás lehetőségeiről, a nyelvvizsgák követelményeiről, gyakorlati betekintést kaptunk a drámajáték és a filmek órai alkalmazásába, és megismerkedtünk számos internet nyújtotta lehetőséggel. Feldolgoztunk filmrészleteket, dokumentumfilmeket, tudományos előadásokat, újságcikkeket, dolgoztunk játékos applikációkkal, valamint olyan számítógépes programokkal, melyeket a tanítás-tanulás megkönnyítésére hoztak létre.

Csoportunkban hat nemzet képviseltette magát: öt cseh, egy-egy német, orosz, spanyol, két chilei és két magyar kolléga osztotta meg tapasztalatait egymással. A beszélgetésekben újra és újra felfedeztük a cseh, magyar és orosz oktatásrendszer hasonlóságait, rácsodálkoztunk a spanyol, német és ír oktatás hatékonyságára, és megrémültünk a chilei 45 fős osztálylétszámok kihívásain. Külön betekintést kaptunk a helyi oktatásrendszerbe, amely után egységesen levontuk a következtetést: Írországban érdemes tanárnak lenni. A csoportmunkák során minden nemzet képviselője megoszthatta egymást építő pozitív és negatív tapasztalatait, felsorakoztattuk saját ötleteinket, az órát vezető tanár módszereit kiegészítendő.  

Nagy örömmel vettünk részt a dráma órán, ahol egy színész-tanár a tanórát indító bemelegítő játékokat gyakoroltatott velünk, és meggyőződéssel állította, hogy ez az indítás sokkal jobb mentális képességeket hoz elő a tanulókból. Lehet az egyszerű szituációs játék, memóriajáték, vagy nehéz agymunka, állandó gyakorlással csodákat érhetünk el!

Újszerű élmény volt találkozni a szélsőséges ír időjárással, de a helyiek megtanították, hogy sokkal könnyebb elviselni, ha figyelmen kívül hagyjuk ezt a jelentéktelen körülményt. :) Bevallom, két hét nekem is elég volt erre, hogy természetesnek vegyem, hogy bármikor eshet, hogy néhány óra alatt 3-4 évszak is megfordulhat, ezért nyáron megszokott a téli kabát viselete is, és esernyő nélkül nem érdemes kilépni az utcára.

Nagyon köszönöm a lehetőséget azoknak, akik segítségemre voltak, hogy részt vehessek ezen a tanulmányúton! Remélem, sokan megtapasztalhatják, mennyire áldásos lehet, ha a tanár újra beül az iskolapadba, hogy még hatékonyabb munkát tudjon végezni diákjai között!