Júliusban egy közel kéthetes továbbképzésen vettem részt Maidstone-ban, amely Londontól kb. 50 km-re dél-keletre, a Medway folyó partján fekszik. Nagyon szép város, különösen a történelmi belváros, ahol számos középkori műemlék található, többek között egy 14. századi püspöki palota. A város polgárai nagyon büszkék a városukra és a központi bevásárlóközpontjuk egyik belső falát a város története, nevezetes eseményei ékesítik.

Egy hölgynél voltam elszállásolva, rajtam kívül még egy olasz csoporttársam lakott nála. Az étkezésről is ő gondoskodott: ebédre csomagolt nekünk szendvicset vagy salátát, vacsorára általában főzött. Az egész csoportunk 3 turnusból állt (voltak, akik előbb érkeztek, voltak, akik később és rövidebb ideig maradtak, ezért a programunk kicsit eltért). Összesen 18-an voltunk: 10 olasz, 3 finn, 2 lett, 1 szlovák, 1 japán és én, egyedüli magyarként. Mindenki végtelenül kedves és segítőkész volt, mindig nagyon jó és vidám volt a hangulat. Az olasz lányoknak köszönhetően a kurzus végére nem csak az angol nyelvtudásunk, de már az olasz nyelvtudásunk (főleg a gesztikulálás) is fejlődött. Szinte mindenki családnál lakott és nagyon szét voltunk szórva. Mi a lakótársammal kb. 40 percnyire laktunk a képzés központjától, ami a belvárosban volt. Nagyon jólesett ez a hosszú séta minden nap, mert így rengeteget tudtunk beszélgetni.

A kurzus általános iskolai tanároknak szólt (Language and Practical Methodology: Creativity in the Classroom) és én azt hittem, hogy csupa angol tanárral fogok találkozni. Nagyon meglepődtem, amikor kiderült, hogy a többi kolléga nem kifejezetten angol szakos tanár, hanem általános iskolai tanár, akik minden tantárgyat tanítanak és mellesleg angolt is. Hihetetlen, de volt egy hetvenéves csoporttársunk, aki nem is tanít, de önkéntes munkát végez hazájában és ahhoz szüksége van az angolra.

A foglalkozások reggel 9-től délután 4-ig tartottak, két rövidebb és egy hosszú ebédszünettel. A képzést 3 előadó tartotta nekünk. Első nap Sue Wright az angol oktatási rendszerről mesélt nekünk és bizony nagyon panaszkodott, mennyire sanyarú Angliában a tanárok sorsa, pl. mennyi adminisztráció terheli őket. Itt nem buknak meg a diákok, csak különböző szinteken teljesítenek egy osztályon belül és persze  a tanár feladata mindezt figyelemmel kísérni, felzárkóztatni, adminisztrálni. Azonkívül rettegnek a külső ellenőrzésektől, ugyanis ezeket nem szokták előre bejelenteni és több napig is eltarthatnak.

Óriási élmény volt számomra egy általános iskola meglátogatása. Ez 5-11 éves korosztályt jelent, de mi többnyire a 7-11 éveseket láttunk, mert a nagyon kicsik egy másik épületben voltak. Sajnos érezhető volt már, hogy közeledik a tanév vége, a tanárnő, akihez beosztottak minket, nagyon segítőkész volt / lett volna, de nem ért rá igazán velünk foglalkozni, mert a végzős osztályával gyakorolt az év végi színdarab előadására. Ezért túl sok tanulást nem láttunk, egyedül mentünk felfedezni mindent. Azt figyeltük meg, hogy a gyerekeknél nincs könyv, fénymásolatokat ragasztanak a füzetükbe, abból dolgoznak. A tanévet témakörökre bontják és abba illesztik bele a tantárgyakat. A gyerekek csoportokban dolgoznak mindig, a tanár csak az óra 20%-át töltheti magyarázattal. Nagyon kevés a szünet, az ebédszünet pedig majdnem 1 órás. Csak az ebédszünet után hallottuk először a csengőt. Talán az év vége miatt is, de nem volt túl szigorú a légkör még a hosszú órák ellenére sem, a gyerekek nyugodtan ittak óra közben. Ez egy jó iskolának számít, ezt észre is lehetett venni a diákok fegyelmezettségéből. Perszer ők is zsibongtak és a délután fél 3-kor kezdődő francia órát (7 éveseknek! ) már mi is nehezen bírtuk agyilag, de az ottani órarendkészítésnél ez nem sokat számíthatott. Egyébként az előadó tanárunk külön kihangsúlyozta, mennyire katasztrofális az idegennyelv tanítás egész Nagy-Britanniában, nincs meg a kellő motiváció más nyelv megtanulására, mivel mindenhol megértik őket. Az osztályokban pedig sok a kétnyelvű gyerek. A gyerekek nem kapnak házit minden nap. A 7 éveseknél éppen Pizza Project hét volt. A hét első felében elmélet, receptek, utasítások, elkészítési módok, pizzás dobozokat gyártottak, csütörtökön pedig elkészítették a pizzát. Minden gyerek külön a sajátját (kis méretűt), az iskolában azt kisütötték és a szülők délután büszkén haza is vitték.

Az osztályok létszáma 30 körüli volt, de volt, ahol ped asszisztens segítette a tanár munkáját (irigykedve tudtuk meg, hogy ez még Finnországban is nagyon elterjedt). Nagyon tetszett, hogy a gyerekek fogalmazásait javítva a tanár a rossz dolgok mellett a jókat is látványosan kiemelte, ráadásul más színnel, így már vizuálisan is csökkent a kudarcélmény.

Ez a pár órás iskolalátogatás is felért egy kis kurzussal.

Visszatérve magára a kurzusra a másik két előadónk Michael Fennell és Graham Workman volt, akik mind szakmailag, mind emberileg is fantasztikusak voltak és mindketten 3-3 napot töltöttek velünk. Michael Fennel főleg a nyelvi kommunikációra helyezte a hangsúlyt, vele főleg beszédgyakorlatokat végeztünk, gyakori partnerváltással, sok mozgással (mingling) és persze rengeteg nevetéssel. Ezzel nem csak a saját nyelvi készségünket fejlesztettük, hanem módszertani eszközöket, technikákat is elsajátítottunk. Graham Workman előadásai pedig kifejezetten a módszertanról szóltak, az eszközökről, rengeteg ötletet és hasznos tanácsot adott a tanítással kapcsolatban, láthattuk, mennyire nélkülözhetetlen a humor és sokszor egy jó zene a nyelvtanításban. Számos történettel, mesével ismertetett meg minket, melyek interneten megtekinthetőek és megrendlhetőek. A www.grahamworkman.com honlapon sok hasznos anyag és link található.

Délutánonként Maidstone történelmi utcáit koptattuk, múzeumot látogattunk, jó humorú szervezőnkkel, Rita Daltonnal egy belvárosi pub-ban egyszer közösen vacsoráztunk.

A hétvégén Londonba látogattunk, valamint Canterbury-be és a Leeds-i kastélyba.

Nagyon hasznos és felejthetetlen élmény volt számomra ez a tanulásos kirándulás, hálás vagyok a  kollégáimnak és a Tanártovábbképzésnek, hogy lehetővé tették ezt számomra és mindenben a segítségemre voltak.