Elemek megjelenítése címkék szerint: énhatárok

A máltai Erasmus+ önfejlesztő továbbképzés jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy közelebb kerüljek a „kiegyensúlyozott tanár” szerepének megéléséhez. A program nemcsak szakmailag, hanem emberileg is gazdagító volt, hiszen gyönyörű természeti környezetben, inspiráló közegben zajlott, ami önmagában is támogatta a feltöltődést és a reflektív gondolkodást. A csoportdinamika kifejezetten pozitívan alakult: a résztvevő pedagógusok nyitottsága, elfogadása és széleskörű tapasztalatai sokszínűvé és élményszerűvé tették a közös munkát. Az ország különböző pontjairól érkező kollégák nézőpontjai új megvilágításba helyeztek számos pedagógiai helyzetet. A kurzus vezetője, Benkő Imola szakmai felkészültségével, hitelességével és példamutató jelenlétével végig biztos keretet adott a folyamatoknak, ami nagyban hozzájárult a tanulási élmény mélységéhez.

Jelenlegi pedagógiai működésemben több olyan szerepet is hitelesnek érzek, amelyek a kurzus során megerősítést nyertek. Fontos számomra a közösségépítő attitűd, amely nemcsak az osztályon belüli légkört, hanem a tágabb iskolai kapcsolatrendszert is formálja. Emellett kiemelt szerepet kap a támogató, kapcsolódó jelenlét, amely a gyermekekkel és a szülőkkel való együttműködésben egyaránt megjelenik. Az őszinteség, azaz az „igazmondó” szerep is meghatározó számomra, hiszen a hiteles visszajelzés alapja a fejlődésnek. Ezek a szerepek a képzés során tudatosabbá váltak, és megerősödött bennem az a felismerés, hogy a pedagógusi jelenlét minősége legalább olyan fontos, mint a módszertani tudás.

A jövőre vonatkozóan fontos célként fogalmazódott meg bennem az „elég jó pedagógus” szemléletének elfogadása és tudatosítása. Ez azt jelenti számomra, hogy nem a tökéletesség elérésére törekszem, hanem egy olyan működésre, amelyben saját magammal szemben sem állítok irreális, feszültséget keltő elvárásokat. A megfelelési kényszerből fakadó szorongás csökkentése kulcsfontosságú, hiszen ez nemcsak a saját jóllétemet, hanem a pedagógiai munkám minőségét is befolyásolja. A képzés során megtapasztaltam, hogy a gyermekek felé irányuló elfogadó attitűdöt szükséges önmagam felé is kiterjesztenem. Ez a szemléletváltás hosszú távon hozzájárulhat a kiegyensúlyozottabb szakmai és személyes működéshez.

A szerepek határainak kérdése szintén hangsúlyosan megjelent a képzés során. Alapvetően úgy érzem, hogy képes vagyok egészséges határokat kijelölni, ugyanakkor bizonyos helyzetekben – különösen érzelmileg telített szituációkban – ezek meginoghatnak. Fejlesztendő területként jelent meg a külső és belső elvárások kezelése, legyen szó munkahelyi vagy magánéleti kontextusról. A kurzus segített abban, hogy tudatosabban figyeljek ezekre a helyzetekre, és reflektáltabban reagáljak rájuk. A határhúzás nemcsak önvédelemként, hanem a hatékony és fenntartható működés feltételeként is értelmezhetővé vált számomra.

A vágyott szerepek eléréséhez vezető út egyik legfontosabb eleme a tudatosság és az önreflexió erősítése. A képzés során megismert meditációs és mindfulness alapú technikák új perspektívát nyitottak számomra, amelyek nemcsak a saját mentális jóllétem támogatásában, hanem a tanulókkal való munkában is alkalmazhatók. A mindennapi meditáció gyakorlása segíti a jelenben való létezést, a feszültségek csökkentését és a belső egyensúly megteremtését. Ezek az eszközök különösen hasznosak lehetnek a tanulásban akadályozott gyermekek fejlesztésében is, ahol a biztonságos, nyugodt légkör kiemelt jelentőségű. A saját élményű tapasztalatok révén hitelesebben tudom ezeket a módszereket beépíteni a pedagógiai gyakorlatomba.

A belső gátló tényezők felismerése és átkeretezése szintén fontos tanulási pont volt számomra. Az úgynevezett „belső zsaruk” – vagyis azok a gondolatok és hiedelmek, amelyek korlátozzák a működésemet – tudatosítása lehetőséget ad arra, hogy ezeket ne akadályként, hanem fejleszthető területként értelmezzem. A képzés során megtanultam, hogy ezek a belső hangok átalakíthatók olyan támogató erőforrásokká, amelyek elősegítik a fejlődést. Ebben a folyamatban a jelenlét és a hála gyakorlása kiemelt szerepet kap, hiszen segít az erőforrásokra fókuszálni a hiányok helyett.

Összességében elmondható, hogy a kurzus meghatározó élményt jelentett számomra mind szakmai, mind személyes szinten. A képzés oktatója olyan biztonságos és inspiráló tanulási környezetet teremtett, amely lehetővé tette az önismeret mélyebb rétegeinek feltárását. A közös munka során nemcsak saját magamról tanulhattam sokat, hanem a kollégákkal való együttműködés is új dimenziókat kapott. A megélt tapasztalatok hozzájárulnak ahhoz, hogy tudatosabban, reflektáltabban és kiegyensúlyozottabban legyek jelen pedagógusként és emberként egyaránt.

Kurzus címe: A kiegyensúlyozott tanár – stresszkezelés, konfliktusfeloldás és én-határok

Helyszín és időpont: Málta, 2026. április 6-11. (tavaszi szünet)

Kurzusvezető: Benkő Imola Orsolya

Vannak pillanatok egy pedagógus életében, amikor a szakmai eszköztár bővítése helyett a belső erőforrások újrafelfedezésére van nagyobb szükség. Egy érzelmileg megterhelő időszak közepén érkeztem Máltára, az Erasmus+ program keretében megrendezett 'A kiegyensúlyozott tanár' kurzusra. Nem titkolt célom volt, hogy a tanítás módszertana helyett most önmagamra, a saját belső konfliktusaimra és határaimra fókuszáljak. Benkő Imola Orsolya kurzusvezető szakmai támogatása már ismerős volt számomra a tavalyi, rovinji 'Láthatatlan Színház' képzésről, így bizalommal vágtam bele ebbe az olykor fájdalmasan őszinte, de annál felszabadítóbb folyamatba.

A kurzus számomra túlmutatott a hagyományos stresszkezelési technikák elsajátításán. A tavalyi rovinji „Láthatatlan Színház” kurzus után, amely az érzékenyítés és önismeret kapuit nyitotta meg, a máltai képzés a belső konfliktusaim megértésére és az én-határok tudatosítására fókuszált.

Meghatározó élmény volt a Státusz séta és a „Fel és Le” játék, amelyek kíméletlen tükröt tartottak aktuális lelki állapotom elé. Az elmélyülést a Boal-féle „Zsaruk a fejben” technika és a „Szerepbolt” gyakorlat segítette, melyek rávilágítottak a belső elvárások és a valós igények feszültségére. Bár az asszertivitás és a nemet mondás gyakorlatai kihívást jelentettek, a Narratív önreflexió („Az én történetem”) segített elindítani az újjáépítési folyamatot.

Alsó tagozatos tanítóként meggyőződésem, hogy a pedagógus lelki egészsége a tanítás alapköve. A gyerekek ösztönösen megérzik tanítójuk minden rezgését, ezért a saját jól-létem közvetlenül kihat a tanítványaim fejlődésére és a csoportlégkörre.

A tanultakat a harmadik osztályosaimmal végzett reggeli körökbe építem be. Terveim között szerepel a Tudatos séta, a csendgyakorlatok és a gondolat-elengedési technikák bevezetése, célul tűzve ki a szociális és érzelmi kompetenciák fejlesztését már kisiskolás korban.

Málta építészeti öröksége lenyűgöző, ugyanakkor a túlzott beépítettség és a fenntarthatósági szempontok hiánya (pl. hulladékkezelés, műanyaghasználat) kontrasztban állt a belső egyensúly keresésével. Ez a tapasztalat megerősített abban, hogy a belső és a külső környezetünk védelme elválaszthatatlan egymástól.

A képzésen két kollégámmal vettem részt, így a tapasztalatok átadása közös munka lesz. Egymást támogatva tervezzük megosztani a tanult játékokat és önismereti gyakorlatokat a nevelőtestülettel, segítve ezzel a kollegiális közösség mentális egészségmegőrzését.

A máltai hét végére rájöttem, hogy a 'kiegyensúlyozott tanár' nem egy statikus állapot, hanem egy folyamatos munka önmagunkkal. Bár a szigeten tapasztalt környezeti visszásságok és a saját belső vívódásaim olykor nehézzé tették az utat, a drámapedagógia eszközei segítettek elindítani az újjáépítést. Hazatérve nemcsak technikákat hoztam magammal a harmadik osztályosaim számára, hanem egy fontos felismerést is: akkor tudok valódi derűt és biztonságot sugározni a gyerekek felé, ha merek szembenézni a saját árnyékaimmal is. Ez az Erasmus-mobilitás számomra nem csupán egy képzés volt, hanem az első magabiztos lépés egy tudatosabb és önazonosabb pedagógusi lét felé.