Málaga – 2 semanas de maravilla

a mobilitásban résztvevő: Kmetty Orsolya

mobilitás helyszíne: Malaca Instituto; Club Hispánico 

2019 telét írtuk, amikor intézményünkből néhányan kis csoportként elkezdtük a közös munkát, majd 2020 februárjában pályázatot adtunk be a Tempus Közalapítványhoz.
Projektvezetőnk először is lelkesen ecsetelte az ő korábbi jó tapasztalatait, kedvet csinálva a külföldi továbbképzéshez és innovatív csapatmunkához. Kissé szkeptikus voltam, mert úgy éreztem túl sok időt, energiát kell beletenni, és egyáltalán nem biztos a siker. A berobbanó COVID-járvány tovább nehezítette mindezt. A pályázatot sikeresen elnyertük, de az egész projekt nyúlik, nyúlik a rétestésztánál is sokkal hosszabbra. 6 fős csapatunkból még csak ketten utaztunk, és most még mindig csak reméljük, hogy társaink is utazhatnak, képződhetnek. De térjünk vissza az elejére…

Spanyol nyelvtanárként Spanyolországban megvalósuló spanyol nyelvű kurzusok között keresgélve találtam rá a malagai Malaca Instituto 60 órás képzésére: ERASMUS+ keretében is végezhető spanyol mint idegen nyelv 40 óra, metodika 20 óra keretben. A kifejezetten spanyol nyelvtanárokra szabott képzés, kitűnő helyszínen, nyári időpontban volt, amikor nem kell helyettesítést szervezni 2 hét távollét miatt az iskolában.

Projektvezetőnk mindig csak az éppen legszükségesebb dokumentumokat „követelte” tőlünk szelíden, de kitartóan, és végül mindig sikerült a határidőkig leadni neki az anyagokat. Az első covidos év eltelte után egyszer csak hirtelen szerződni kellett, euro számlát nyitni, és a számomra sokkal kedvesebb dolgokon agyalni, mint pl. utazás tényleges tervezése, repülés vagy vonatozás kérdésköre. Nem feledem a feszült várakozást, és az örömöt, mikor épp kiderült számomra, hogy a Spanyolországba beutazáshoz online regisztráció szükséges, de tesztelési kötelezettség nincs. Magyarországról beutazva, európai, oltott emberként legalábbis…

2021 július 11-én, vasárnap este 9 körül leszálltam Málagában, fél óra múlva pedig már a képzőhelyen voltam. Jó döntés volt taxizni, mert a következő napokban kiderült, hogy arrafele, ahol az iskola van, nem járnak a buszok túl későig. Igaz, a tengerpartról 10 perc alatt föl lehet érni, és ott azért járnak sokkal tovább, de erős a kaptató, bőrönddel nagyon utáltam volna.

Nagyon örültem, hogy nem volt magyar csoporttársam, volt viszont szlovák, lengyel, dán és francia.  Délelőtt a nyelvórákon társult a csoporthoz egy kínai fiatalember és egy török lány is, akik hosszú hónapok óta a nyelviskola tanulói. Nagyon érdekes volt megtárgyalni, összevetni a kulturális különbségeket, sokat nevettünk közben. Minden nap 2x100 perces tanóra spanyol nyelv (C1) és 1x100 perces metodika volt, az első 100 perc után 40 perc szünettel. Nekem nagyon tetszett ez a beosztás, mert kényelmesen lehetett reggelizni a bőséges választékból a már említett bár/kávézó/ebédlő teraszán, vagy bent a légkondis részben. 

A kávé hátterében a látványkonyha, ahol olykor főzős órát is tartanak.

Az oktatás mellett bejártuk az egész intézményt, sokat megtudhattunk a múltjáról is, de a magam részéről irigykedve állapítottam meg, hogy minden teremben van okostábla, és bár ez a Covid következménye, de több teremben van nagyon jól kitalált kamerarendszer az on-line tanítást segítendő.

A nyelvórákon természetesen nagyon sokat ismételtünk, rengeteget kérdezhettünk, minden tanár lelkesen dolgozott velünk. Új megvilágításba kerültek régi ismereteink, alapvető nyelvtani formulák mutatták meg frissebb arcukat, de foglalkoztunk érdekességekkel is. Így derült ki pl. egy klasszikus gesztusról, hogy manapság nemzetközileg nem elfogadható és talán a spanyoloknak le is kéne szokni a használatáról. Belehelyezve magunkat a tanulói szerepbe, élveztük a játékokat, és azt hiszem, lelkesebbek voltunk, mint a saját tanítványaink. A nyelvtani rendszerezéseknél nem az élvezeté a főszerep, bár nyelvtanárként mégiscsak élvezetes az ilyen boncolgatás is, de amikor arra kapjuk az ötletet, hogy hogyan lehet és kell észrevétlenül nyelvtant gyakoroltatni nyelvtantalanítva, indirekt játékos módon, vagy direkt nyelvtanos, helyesírós mobilapplikációkat használunk, az felvillanyozó. Néhány nyelvtanos app: ¿Cómo se escribe?, Escribién, Palabra correcta, Palabra perfecta; és néhány szókincses: ¿Qué es? 101 fotos, Adiviname, Encabezados. Klasszikusok is léteznek applikációként is: Taboo; Ahorcado; Sopa de letras 

„Osztályfőnökünk” férje véletlenül épp iskolaigazgató a közoktatásban. Számos kérdés merült fel, amit emiatt ő érdemben tudott megválaszolni, nem csak úgy külsősként. Ráadásul pedig, az utolsó előtti napon meglátogattuk az egyébként üres iskolát, hiszen a július ott is nyári szünet. Alaposan kiveséztük a Covid mindenféle hozadékait, tapasztaltam, hogy ott is van nagyon elhasznált bútorzatú tanterem, megtudhattuk, hogy a fenntartótól ott is sokszor nehéz megszerezni az anyagiakat, illetve, hogy ott átlagosan több az iskolaelhagyó, amikor elérik az iskolaköteles kor határát. 

A képzőhely rendszeresen tart kiegészítő fakultatív programokat, így jutottunk el Rondába a hétvégén, Nerjába és Frigilianaba, ami lenyűgöző volt.  Jártunk a „bicebóca” Katedrálisban illetve Picasso nyomában, és természetesen már azt is tudjuk, hol van Antonio Banderas tetőterasza, de a színházát is megkerestem. 

Személyes célom leginkább a spanyol nyelvtudásom frissítése, újratöltése volt; a többéves legfeljebb A2 szintű tanítás közepette, és a néhány év gyerekeim miatti szünet után. Továbbá nagyon hiányzott az aktuális, modern és innovatív módszerek, új lehetőségek megismerése. A Spanyolországban eltöltött 2 hét, ez a 60 órás kurzus és Málaga mint környezet, valamint tanárainkkal és a csoporttársakkal folytatott beszélgetések, tapasztalatcserék hosszú időre feltöltöttek és az élmények erőt adnak a saját oktatási módszereim megújításához, színesebbé, élvezetesebbé tételéhez.
Sajnálatos, hogy –véleményem szerint legalábbis- egy a magyar közoktatásban dolgozó pedagógus csak a saját keresetéből nem tud egy hasonló 2 hetes kurzust megfizetni, pedig hasznos és szükséges is lenne időről-időre ilyen képzéseken részt venni. Éppen ezért nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy részese vagyok egy projektcsapatnak, hogy a nyertes pályázatunk következtében az ERASMUS+ lehetővé tette ezt az utazást, részt vehettem a Malaca Instituto programján és kicsit megismerhettem, bebarangolhattam Málagát. Nagyon szeretnék néhány éven belül hasonló projektmunkában és külföldi továbbképzésben részt venni. 

  Hajnali búcsú a képzőhelytől.