Elemek megjelenítése címkék szerint: Írország

Amikor az Erasmusra jelentkeztem a tanfolyamokat néztem és azért választottam Dublint, mert itt találtam testneveléshez kapcsolódó képzést. Nem tudtam, hogy mire számítsak. Dublinről olvastam mindenféle úti beszámolót, ahol különböző vélemények voltak. Volt, aki kedves kisvárosi hangulatú fővárosnak jellemezte, volt, aki a történelmi belvárost hiányolta. Az Ír természetről csak szépeket hallani. Az időjárás viszont enyhén szólva is esős. A tanfolyamról megkaptam a tájékoztatást, mivel egy ideig pályaelhagyó voltam ezért minden testneveléssel kapcsolatos továbbképzés érdekel. Szóval fogalmam se volt mire számítsak.

  Amikor a repülőről leszálltam fújt a szél, öt percenként elkezdett esni az eső, éljen itt a nyári szünet. A bőröndöm átmenetileg nem volt meg. Majdnem eltévedtem. Szóval nehezen indult. A szállásom, amit az iskola ajánlott viszont nagyon szép, új kollégium volt, közel az iskolához és a szobám már kész volt egy órakkor, amikor oda értem és rögtön el is foglaltam. A tanfolyam másnap kezdődött. A nap kisütött, sőt egész héten sütött, a dublini emberek meglepetésére.

 Az első nap írtunk egy szintfelmérő tesztet, és egy kis elbeszélgetés is volt, a csoport besorolások miatt, hiszen délelőtt angol nyelvoktatás folyt. Minden tanárunk rendkívül kedves és segítőkész volt, nagyon jó humorral megáldva, és ezt lehet elmondani a dublini emberekről általában. A délelőtti órák beszédcentrikusak voltak, rengeteg csoport munkával, nagyon jó játékokkal, érdekes feladatokkal. A hét végén egy kis teszt is volt a héten tanultakból, amit magunknak javítottunk ki.

 A délutánjaink nagyon változatosak voltak. Első nap városi sétára indultunk, megismerkedtünk a főbb nevezetességekkel, és az Ír történelemből is kaptunk egy kis ízelítőt (kicsit hasonló a magyar történelemre). Második nap ír táncot tanultunk és a tánc és testnevelés során használt alapszavakat gyűjtöttünk össze. Nagy élmény volt, hiszen a tanárnő által összeállított koreográfiát gyorsan elsajátítottuk. Harmadik napon ismét a testnevelés és sportok során használt szavak elsajátítása volt a fő feladat, illetve vetített a tanárnőnk két kis filmet a gaelick foci és a hurling bemutatás, ami két ír nemzeti játék. Átbeszéltük az alapszabályokat. Utána még egy kis játékra is volt idönk. Két csapatot csináltunk és különböző sportágakat vagy mozdulatokat elmutogatása volt a feladat a saját csapatunknak, amit a másik csapattól kaptunk. Negyedik nap elmentünk egyik dublini klubhoz, ahol hurlingeztünk és gaelick fociztunk. Kaptunk felszerelést, elsajátítottuk az alap technikát és szabályokat, majd két csapatban játszottunk. Még egy tenyérrel játszott squashhoz hasonló játékot is kipróbáltunk. Nagyon hasznos volt és jót játszottunk, mint a gyerekek. Ötödik délután egy sportaréna  és az ott lévő múzeum meglátogatása lett volna a program, ami biztonsági okokból elmaradt. 

A délutáni programok után városnézés és a közelben lévő halászfalukat és tengerpartokat látogattuk meg, ami gyönyörű volt, kicsit túráztunk is. Esténként bele kóstoltunk a pubok világába is. 

  A délelőtti órákon a világ különböző pontjáról érkező diákokkal voltam együtt( Peru, Japán, Vietnám,…) . Délután Olasz, Spanyol, Lengyel testnevelőkkel voltunk együtt. Sok mindent megtudtunk a többi országban hogyan zajlanak a testnevelés órák. Milyen módszereket használnak, milyen felszereltségük, mennyi a heti óraszám, a gyerekek hogyan viszonyulnak az órához. Létrehoztunk egy csoportot, ahol tudjuk tartani a kapcsolatot egymással.

  Nagyon örülök, hogy részt vehettem ezen a képzésen. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Hasznos   és érdekes volt. Sok új információval gazdagodtam. Írországot pedig látni kell.

Remek hírt kapott iskolánk 2019 májusában. Megnyertük az Erasmus+ pályázatot, így minden kollega aki jelentkezett erre a továbbképzésre izgatottan kezdett készülődni az általa választott képzésre. Jómagam Dublint választottam, egy Dráma képzést, illetve, hogy a drámát, dráma gyakorlatokat hogyan használhatom az osztályteremben, a nyelvórámon. Az én tanfolyamom augusztus végén várt rám, így a kezdeti izgatottság elcsitult azonban mire eljött az utazás ideje, ismét lázban égtem. Sosem jártam még Írországban, nagyon kíváncsi voltam milyen lesz Dublin, az írek. 

Pénteken délután érkeztem egy rázós, késős repülőút után. A nővérem már várt rám Dublinban. Együtt töltöttük a hétvégét, bejártuk a várost amennyire tölünk tellett. Úgy tűnt, Dublin nem olyan hatalmas, gyalog mentünk mindenhová, fél óra séta eljuttatott bennünket a legkülönfélébb környékeire a városnak. Meglepődtünk, hogy milyen magasak az árak, és ahogyan az ottélőkkel beszélgetésbe elegyedtünk (az írek nagyon nyitottak, kedvesek, segítőkészek) kiderült valóban drága, legfőképpen Dublin. Vasárnap délután 15 órakor tudtam beköltözni a szállásomra a Beckett House nevű kollégiumba. Ez egy igazán modern épület, minden szükséges (és még több) helység megtalálható benne. Edzőterem, mosókónyha, kényelmes kárpitozott bútorokkal berendezett közös szoba, és még moziszoba is volt az épületben. Az én egységem négy szobából állt, mindegyik saját pici zuhanyozós fürdőszobával, és egy közös konyhával (ami tökéletesen felszerelt volt, szelektív hulladékgyűjtővel ellátva). A kollégium épületének tetején üvegezett terasz, padokkal, növényzettel. A közeli SPARban hideg élelmiszert vásárolhattam és így egy6két étkezés meg volt oldva. 

Hétfőn reggel kilenc órakor kezdődött az első óránk. Már a kollégiumban megismertük egy/két csoporttársunkat így együtt mentünk be reggel az iskolába, az Alpha College of English-be. Ez körülbelül üt perc séta volt a szállásunktól. A csoportban tízen voltunk. A képzést Jennifer O’Dea ír színésznő tartotta. Az első napunk a kurzus és egymás megismerésével telt, sok mókás drámagyakorlattal. Tizenegy órakor tartottunk egy húsz perces szünetet, amit kávézással, teázással töltöttünk az alagsori büfében. A második órablokk délután egy órakor ért véget. Első nap kaptunk házi feladatot. Fel kellett idéznünk egy konfliktusos helyzetet, amelyben úgy érezhettük süket fülekre találtunk. fontos volt, hogy semmiképpen sem legyen érzelmileg befolyásoló, traumatikus élmény. Az egy órás ebédszünetet követően a közeli kávézóban (együtt mentünk a csoporttásakkal hacsak tehettük) városnéző sétára mentünk túravezetőnkkel Bennel. Ő volt az akitől Írországról tanultunk legtöbbet. A teremtéstörténettől egészen a 20.század közepéig jutottunk el, nagyon érdekesen, szórakoztatóan, drámai elemeket bevonva (ezzel együtt bennünket is) mesélt nekünk. Négy óráig tartott a délutáni foglalkozás, túra, ezután szabadon bejárhattuk Dublin városát. Az idő nem volt mindig tökéletes, kellemesen hűvös volt, azonban sokszor eleredt az eső és fújt a szél. 

A hét további része hasonló ütemben telt. Minden délután újabb izgalmas program várt ránk, a délelőtt folyamán pedig haladtunk a képzésnek megfelelően. Készültünk a pénteki rövid előadásunkra. Nagyon aggódtunk, hogy hogyan fogunk mi majd előadni az iskola többi diákjának, de Jen biztosított minket arról, hogy pénteken reggel alig várjuk majd, hogy előadhassuk rögtönzött darabunkat és, hogy remek élmény lesz mindenki számára. Ez pontosan így történt! Nagyon jól sikerült az előadás, a közönség bevonásával meséltük el történetünket és próbáltunk megoldást találni a konfliktusra, illetve a helyzet a főszereplőre gyakorolt hatását enyhíteni. Érdekes volt, hogy a közönség is bátran vállalta a beavatkozást a darabba, és mi színészek sem éreztük annyira zavarban magunkat mint amire számítottunk. A utolsó napunk ezzel zárult, illetve egy visszacsatolással fejeztük be a tanfolyamot. Pénteken délután Howth félszigetre utaztunk néhány kollegával, csoporttárssal, felderíteni kicsit a ír vidéket. Gyönyörű helyen voltunk, maginkba szippanthattuk a hűvös tenger illatát, és megcsodálhattuk a félszigetet körül ölelő lélegzetelállító sziklákat. 

Kimerítő hét volt, rengeteg új élménnyel, tudással gazdagodtam, és lelkesen állok elébe, hogy a módszertanomban minél több elsajátított technikát alkalmazhassak a tanóráimon, dráma szakkörön.

Kinek is ajánlott Dublinba mennie? Mindenekelőtt, aki nem szereti a nyári forróságot. Az Ír sziget kies öböljében fekvő, nagyjából egymillió lelket számláló településen ugyanis a legmelegebb napokon sem nagyon kúszik 25 fok felé a hőmérséklet. Emiatt aztán, rögtön a megérkezésem után le kellett cserélnem a rövidnadrágomat hosszúra, valamint a szeles, olykor esős időben a pulóver sem ártott.
Szóval őszies idő a nyárban, igazi angolszász környezet és barátságos ír vendégszeretet. Címszavakban ezt tudom elmondani, a szombattól szombatig való írországi tartózkodásomról.
Valljuk azért, hogy be Dublin hasonló, mint London kicsiben, viszont sokkal emberközelibb, szerethetőbb változatban. Az utcákon ugyanúgy emeletes buszok futnak, az éttermekben a jellegzetes angol reggelit találják fel. A város egészében rengeteg parkot találunk, az utcák melletti, tisztavízű csatornákba ugranak fejest az – egyébként igen vásott – ír gyerekek. A városban minden két nyelven van kiírva, angolul és írül is, így a feliratok „keltául” sokszor teljesen másképpen és hosszabban hangzanak – ahogyan a város ír nevét a címben is feltüntettem.
S természetesen nincsen nagyobb város villamos nélkül. Az esti cider ívások előtt vagy olykor helyett is, így rengeteget utaztam az ezüstös tujával, bejárván belvárost és a külvárost is.
Hogy miért is mentem oda? Nem elsősorban világot látni, hiszen angolszász környezetből már volt tapasztalatom, hanem tanulni. Az English for Educators II képzésen azt tanulhattam meg, hogyan lehet színesebben, érdekesebben, izgalmasabban, s főként egyszerűbben angol nyelven tanítani. A tanfolyam egyik jelmondata volt a „Keep it Simple!” vagyis, hogy nem kell túlbonyolítani a dolgokat. A hosszúra nyúlt, de kávészünetekkel és friss croissant-tal könnyített, kora délutánig tartó órák során pedig rengeteg jó és rossz példát láthatunk a tanításra. Mind, a lelkes és felkészült trénerünk, Helen tolmácsolásában, mind pedig saját magunk által. Az instrukciókat ugyanis mindig sok-sok gyakorlás, valamint egymás tanítása is kísérte. Azt gondolom, hogy nagyon jó döntés volt elmennem erre a pár napos képzésre, hiszen a tanítás-tanulás folyamatát egy egészen új oldaláról ismertem meg, valamint ez által jó pár ötletet kaptam a magyar nyelvű élményszerű tanításra is. S hogy miket is? Most nem árulnám el, de ősszel a számvitel és érettségi felkészítés órákon egészen biztosan ki fog derülni.

Theory and Practice of Project Based Learning

2018. július 14-én indultam útnak, a szombati indulás oka elsősorban a repülőjegyek árának drasztikus különbsége szombat és vasárnap között. Így lehetőségem volt a kurzus megkezdése előtt bepillantani a dublini életbe – zsibongó belváros, csendesen szemerkélő eső, kiszáradt golfpálya (6 hét esőmentes időszak után), kishajóverseny egy kedves halászfalu kikötőjében, és természetesen a helyiek fanyar humora házigazdám személyében.  

Hétfő reggel megkezdődött az érdemi munka az Alpha College 5 emeletes, jó száz éves épületében. Apró képző termek, kifejezetten kedves, színészi tehetséggel is megáldott kurzusvezetők, és 21. századi technológia várt minket. A résztvevők között elsősorban közép-kelet-európai és latin nemzetek képviseltették magukat, 9 fős csoportunkban lengyel, bolgár, magyar, spanyol és olasz tanárok vettek részt.

A hét folyamán szép lassan rajzolódott ki a projekt alapú tanulás mikéntje. Meg kellett értenünk, mi a különbség projektezés és projekt alapú tanulás között, milyen hasznos segédeszközök állnak rendelkezésünkre, és milyen jó példákat ismerhetünk meg világszerte. Feladatunk volt egy saját projekt kidolgozása is az itt eltöltött 5 nap alatt, melynek produktuma egy, a projekt alapú tanulást bemutató weboldal lett, melyet megosztottunk egymással. A kidolgozás mikéntjében nagy szabadságot, ámde sok segítséget kaptunk a végtelenül türelmes oktatóktól.

Az iskola szűk, családias hangulatának megvolt a haszna – szünetekben más kurzusok hallgatóival is megismerkedtünk, kulturális programokon közösen vettünk részt. Számomra kiemelkedő volt a Chester Beatty könyvtárban tett látogatásunk, melyet nagy szakértelemmel vezetett egy szomszédos kurzus oktatója.

A hét lezárásaként az ír vidékkel is megismerkedhettünk, az ősi kelta földvárak (Newgrange), imresszív középkori építmények (Trim Castle) maradandó élményt jelentenek. 

Európa különféle országaiból gyűltünk össze Dublinban, hogy megismerkedjünk a tanításhoz, tanuláshoz használható legjobb applikációkkal (There's an App for That! Exploring the Best Apps for Teaching and Student Learning -  EUROPASS Teacher Academy).  Tízen voltunk a csoportban, az iskola a belvárosban, a St Stephen's Green közelében található. Keményen dolgoztunk öt napon keresztül, két 15 perces szünettel minden nap délután kettőig. A tanárunk ismerkedős játékokkal kezdte, így rögtön oldottá vált a légkör, könnyebben teremtettünk egymással kapcsolatot. 

Az első feladatunk (amit még otthon elő kellett készíteni) az volt, hogy mutassuk be az iskolánkat, ahonnan jöttünk. Kiderült, hogy még országon belül is milyen jelentős különbségek vannak az intézmények között. Más helyzetben van, más körülmények között, eszközökkel folyik az oktatás mondjuk egy dél-finnországi iskolában, mint északon. A Helsinki melletti iskolában 30 tanárra és  350 diákra hat asszisztens, egy iskolapszichológus, egy részmunkaidős nővér és egy szociális segítő jut. Minden 7., 8. évfolyamos diák laptopot kap az iskolájától.  A francia kolléganő egy borászati-szőlészeti iskolából érkezett, náluk pl. már nincsenek papírra nyomtatott könyvek.  A legtöbb iskola, amit bemutattak a kollégák, modern, tetszetős, kényelmes, otthonosan berendezett épület volt. Érdekes volt az egyik finn iskola rendszere, náluk az egyik idegen nyelvet (svéd) is angolul tanítják. 

Philip készített nekünk egy Dublin nevezetességeiről szóló játékot, aztán mi csináltunk saját országunkról, városunkról Kahoot!-ot. Majd a Trellón hoztunk létre közös csoportot, táblákat,  jegyzeteket. Közben megbeszéltük, hogy az egyes alkalmazásokat hogyan tudjuk a tanításban (az iskolában vagy otthon) használni. Hogyan lehet ezekkel felkelteni az érdeklődést, megnézni a gyerekek tudását, hogyan dolgozhatnak együtt?

A Class Dojo, a Plickers, az Edmodo, a OneNote Clipper, a HP Reveal, a Google Arts and Culture és a Socrative tanulmányozásával folytattuk a munkát. Naponta két-három új alkalmazással, applikációval ismerkedtünk meg. Egyénileg és csoportokban is dolgoztunk. Felváltva játszottuk a tanár és a gyerek szerepét, hogy tapasztaljuk: mit lát a gyerek, hogyan kap visszajelzést a munkájára. Az Edupuzzle engem teljesen elvarázsolt. Videóleckéket lehet készíteni. Ez a weboldal a kifordított osztályteremhez kiváló.  A végén még egy nagyon izgalmas, nyelvtanároknak való oldallal ismerkedtünk meg, ez a https://lyricstraining.com/ volt. Dalszövegeken keresztül, játékkal lehet fejleszteni a hallás utáni szövegértést. A program maga generálja a feladatot, nekünk a videót és a szöveget kell csak összeilleszteni. Lyukas szövegeket készít, a feladat a szöveg hallás utáni kiegészítése. Volt alkalmunk egymással beszélgetni az oktatásról, a felmerülő nehézségekről, a megoldásokról.

Közben az ír kultúrával is ismerkedtünk.  Megnéztük Dublin belvárosát: a Trinity College régi könyvtárát, a National Galleryt, az ír régészeti múzeumot, bementünk a St. Stephens parkba, a Temple bárhoz, több templomba, a Guinness Múzeumba, utolsó nap pedig városnéző busszal jártuk végig újra Dublin nevezetességeit.  A Grafton Streeten száz méterenként botlottunk újabb és újabb zenészekbe.  A tengerparton is több túrát tettünk: Dublintól északra a swordsi várat néztük meg a Cultural Night idején (több száz vagy ezer program volt ezen az éjszakán), voltunk Howth-ban, Portmarnockban, a malahide-i kastélyban.  Dél felé az úriemberek fürdőjét (40 Foot), a Joyce Múzeumot, Bono házát és Brayt néztük meg.  Sok egyébként az irodalmi emlék a városban. A Trinity College hallgatója volt Oscar Wilde, Jonathan Swift és a Dracula szerzője, Bram Stoker. Dublin  szülöttje George Bernard Shaw és James Joyce.  

Az iskola hét közben szervezett gyalogos városnéző túrát, ahol a belvárosról, a dubliniakról mesélt az idegenvezető sok-sok anekdotát.  A kurzust egy egész napos írországi kirándulás zárta le. A Cliffs of Moherhez mentünk el. Keresztülutaztunk a szigeten, hogy az Atlanti-óceán partján megnézzük a nyolc kilométer hosszan húzódó, sok helyen több mint 200 méter magas sziklafalat. Az egyik Harry Potter filmben is megjelenik ez az ír természeti látványosság. Egész úton ír zenét hallgattunk, és az idegenvezető segítségével alaposan megismertük az ír történelmet. Az Atlanti-óceán mellett a másik érdekesség az ír vidék volt. Mindenhol tehenek és birkák legeltek a több száz éves kőfalakkal övezett birtokokon.

Az emberek közvetlenek és kedvesek. Ha rossz az idő, akkor is sok a mosoly.  Ami nekem nagyon tetszik: használják a parkjaikat, kint esznek, ülnek, beszélgetnek, pihennek. Élő az egész város.

If you don't like the weather in Ireland, wait 10 minutes, it'll change. Ez teljesen igaz volt: az egy hét alatt mindenféle időjárással találkoztam: volt ragyogó napsütés, meleg, három hurrikán és eső.

A Maklári I. István Általános Iskola pályázatot nyújtott be az ERASMUS+ program K1 mobilitására, melynek keretében 3 fő továbbképzésen vehet részt Dublinban illetve Máltán. Az elnyert pályázat az „Európai polgárok” címet viseli.

A pályázati mobilitás keretén belül én az Alpha College of English nyelviskolában vettem részt 2018.07.02.-tól egy egyhetes „Overseas Teachers Course - English Language Training + Specialised Training for PE Teachers” kurzuson.

Azért választottam ezt a kurzust, mert az angol tudásom nem túl erős, és szerettem volna ezen nyelvtanárok segítségével dolgozni, valamint kezdő testnevelő tanárként bővíteni a szakmai ismereteimet. Kiutazásom előtt az iskolával való kommunikáció gyors és egyszerű volt, nagyon segítőkészek voltak, egy héttel előbb kaptam egy részletes tájékoztatót a fontos tudnivalókról, az utazásról, a szállásról, az időpontokról, programokról és egy térképet is, melyre berajzolták a szállást, az iskolát és a legközelebbi boltokat. Vasárnap késő este érkeztem, de ez nem volt gond, mert a kollégiumnak éjjel-nappali portája van. Az egyágyas szobám nagyon szép, modern és tiszta volt, két lengyel testnevelő tanárral laktam egy apartmanban.

Minden délelőtt 9 órától 13 óráig angol óra volt, közben egy rövid kávészünettel. Első reggel egy angol nyelvi felmérővel és tájékoztatóval kezdtünk, majd a csoportbeosztás után már részt is vettünk egy angol órán. Az én csoportomban egyedül voltam magyar, és a világ minden tájáról érkeztek csoporttársaim: Spanyolországból, Törökországból, Mexikóból, Franciaországból, Angolából, Oroszországból, Lengyelországból, Brazíliából, stb. Igazán multikulturális csoportot fogtam ki szerencsére. Tetszettek az angol órák, úgy gondolom, az én nyelvi szintemnek megfelelőek voltak. Többnyire párban kellett dolgozni és egy nap többször is cseréltünk, kaptam egy tankönyvet is, amit csak ott az órán lehetett használni. Az én csoportom heti projektfeladata, amivel péntekre fel kellett készülni, egy hazánkról szóló "fairy story", tehát tündérmese, legenda prezentálása. Nagyon tetszett nekem ez a feladat, a tihanyi visszhang mondáját meséltem el a többieknek, melyhez képeket is mutattam. Azért tetszett nekem ez a feladat és a multikulturális csoport, mert sok különböző embert és kultúrát megismerhettem az egy hét alatt, valamint természetesen rá voltam kényszerítve az angol nyelv gyakorlására. Sajnos más tanár rajtam kívül nem volt a csoportban, így pedagógiai kérdésekről nem tudtam délelőttönként beszélgetni. Viszont az idegennyelv oktatásának módszereiről szereztem tapasztalatokat, melyeket majd meg fogok osztani a nyelvtanár kollégáimmal.

Délutánonként a testnevelő tanár csoporttal különböző programok, workshopok voltak. Hétfőn egy angol idegenvezetővel sétát tettünk a belvárosban, elmesélte Írország történetét és megmutatta a főbb történelmi emlékműveket, épületeket. Szintén angol vezetővel kedden meglátogattuk a helyi egyetemet, szerdán pedig Európa harmadik legnagyobb stadionját, mely Dublinban van, a GAA Stadium – Croke Park-ot. Itt megnéztünk egy rövid filmet a standionról, hogyan készülnek a bajnokságra és meccsrészleteket. Egy kis gyakorlópályán kipróbálhattuk a hurlinget és a gaelic football-t, megnéztük az egyik öltözőt és a bemelegítő helyiséget, valamint a múzeum részleget. Ezeken a délutánokon nem tartott estig a program, ezért néhányan a csoportból nekiindultunk felfedezni a város többi részét, láttunk középkori templomokat, házakat, gyönyörű parkokat és a tengerpartot. Közel 10-10 kilométert sétáltunk. Csütörtökön egy sportdélutánon vettünk részt, ahol megtanultuk a tradicionális ír sportágak alapjait, és egyszerűsített meccseket is játszottunk. A gaelic handball-t az épületben egy teremben gyakoroltuk, a hurling-et és a gaelic football-t pedig egy kinti sportpályán. Két fiatal versenyző és egyben edző tanított minket, fokozatosan felépítve gyorsított ütemben. Az eszközök hiánya miatt, ha nem is pontosan ezeket a sportokat, ezekkel a szabályokkal, de az oktatás módszerét és bizonyos fázisokat biztosan fel fogom használni a munkám során. Ez egy nagyon érdekes és hasznos nap volt. Péntek délután egy ír testnevelő tanár vezetésével játékos formában tanultunk sportban, testnevelésben használatos angol kifejezéseket és csapatmunkát fejlesztő alternatív módszereket. Ezekről a módszerekről beszélgettünk is, valamint ezen a délutánon került sor a tapasztalatok, ötletek megosztására a résztvevők között. Megtudtam, hogy más országban is hasonló problémákkal küzdenek a tanárok, pl.: sokat számítógépeznek szabadidejükben a gyerekek mozgás helyett. Írországban csak heti egy testnevelés óra van, viszont a tanítási idő utáni sportolásra sokkal több lehetőség van, és minden ingyenes, ezért szinte minden gyerek sportol valamit. Olaszországban és Lengyelországban is csak heti 2-3 testnevelés óra van, és egyre nehezebb sportolásra motiválni a gyerekeket. Emellett megtapasztaltam, hogy Magyarországon belül is nagy eltérések vannak az iskolatípusoktól függően, ezért érdemes hazai kollégákkal is tapasztalatokat cserélni. Szakmai szempontból a péntek délutáni foglalkozás volt a leghasznosabb, de a többi napi délutáni programok közben is folytattunk szakmai beszélgetéseket a csoporttársaimmal.

A megismert pedagógusokkal felvettem a kapcsolatot az interneten, és továbbra is együtt fogunk működni. Az egész Erasmus+ mobilitási programmal meg vagyok elégedve, örülök, hogy részt vehettem, számomra elérte a fő célját. A megismert módszereket alkalmazni fogom és továbbadom a kollégáimnak.

Ez az egy hét nagyon rövid volt arra, hogy igazán sokat fejlődjek, de úgy gondolom, itt csak elkezdődött egy történet. Innentől (is) ki fogok használni minden lehetőséget, és belevágok mindenbe, amibe csak lehet. Nagyon remélem, hogy a jó tapasztalataim hatással lesznek az egész iskolánkra, és a kollégák, illetve a gyerekek is részt tudnak  - és persze akarnak - majd venni külföldi mobilitásokon.

 Bővebben a blogomon: https://erasmus-maklar.webnode.hu/virag-blogja/

Némethné Laki Anita vagyok, gyógypedagógus. Egy speciális szakiskolában dolgozom, ami nagyon fiatal: a 2016/17-es tanév a tizedik évünk. A gyerekek létszáma a szakiskolában 20 körül alakul, de az utazó szolgáltatással együtt több, mint 500 tanulót, gyermeket látunk el. Folyamatosan bővülünk, de mivel a mi kamasz korosztályunk és a tanulói populáció jellege (tanulásban akadályozott) miatt elég nehéz őket a rendszerben tartani, azon gondolkodtam már 3.éve, hogy hogyan lehetne vonzóbbá tenni az intézményt számukra.

Az iskolában angolt is tanítok a közismereti tárgyak mellett, és meglepően jól teljesít a diákok nagy része. Emellett igen motiváltak, hiszen számítógépes adatrögzítő szakmát tanulnak, amihez elengedhetetlen az angol nyelv minimális ismerete.

Mindemellett komoly kutatómunkát végeztem azzal kapcsolatban, hogy Írországban elég nagy a fogyatékkal élők aránya, és nagyon érdekelt, hogy ők hogyan oldják meg ezeknek a tanulóknak a képzését. Innen jött az ötlet: pályáztam egy nyelvi továbbképzésre tanároknak, az írországi Cork városába.

Két teljes hetet töltöttem ott, 2016. október 23. és november 6. között. Egy tanároknak szóló angol nyelvi továbbképzésen vettem részt, ahol a témák segítségével nagyon részletesen beleláthattunk Írország és az ír nép történelmébe, kultúrájába, oktatási rendszerébe és gazdaságába is.  A projektről itt olvashatsz részletesen, képekkel:

http://erin-go-bragh.webnode.hu/

Négyen voltunk a csoportban, ketten magyarok (teljesen véletlenül), egy svéd és egy lengyel kolléga. Rajtam kívül mindenki angoltanár volt, de én gyógypedagósuként nem aggódtam, hogy "mélyvízbe" dobtak, hiszen már évek óta készültem egy ilyen továbbképzésre, és folyamatosan fejllesztettem a nyelvtudásomat.

Dublinba vasárnap érkeztem, onnan autóbusszal mentem le Corkba. A buszon ismerkedtem össze a magyar kollégával, de természetesen a két hét írországi tartózkodás alatt mi is angolul beszéltünk egymással, ami nagyon jó volt, mert Ildi sokat segített nekem, hogy nyelvtanilag pontosabb legyek, és rengeteg új kifejezést tanultam tőle már az első napon.

A tanfolyam nagyon izgalmas, színes volt, és nemcsak információkban, hanem módszertani eszközökben is nagyon gazdag. Minden témához többféle feladatot kaptunk, és a munka ritkán volt frontális: a páros,csoportos, kutatómunka mellett rengeteget játszottunk, és olyan játékokat ismerhettünk meg, amelyeket mi is be tudunk építeni a mindennapi gyakorlatba, nemcsak a nyelvtanítás területén, de bármelyik közismereti tárgy tanításánál.

Az oktatás nemcsak a 4 fal között történt: az első napon például corki embereket kellett kérdezgetni a megtekintésre szánt  látnivalók eredetéről, történetéről. Azonnal beleszerettünk az akcentusukba. :) 

A történelmi tanulmányainkat délután Cobh városában folytattuk, múzeumlátogatás és katedrális megcsodálása közben ismertünk meg egyre többet az írek "nagy éhínség" nevű tragédiájáról.

A gasztronómiai ismereteinket az osztályterem után egy étteremben bővítettük, ahol természetesen nemcsak ettünk, de rengeteget kérdeztünk is.

Az oktatási rendszerről szóló ismereteinket (ahogyan elhivatott pedagógustól elvárható) lelkesen bővítettük ki nemcsak az ír oktatási rendszerrel való ismerkedéssel, de a svéd és a lengyel rendszerbe is bepillantást nyertünk. Nagyon érdekes ellentéteket és párhuzamokat fedeztünk fel az eltérő, mégis sok elemben hasonló módszerekben. Alapos és sokrétű tájékoztatást kaptunk több oktatónktól is a helyi iskolák szokásairól, az állam és az egyház szerepéről, problémákról és előnyökről.

Az írek nemzeti sportját, a hurlinget is megismertük, és kiderült, hogy nekik a neves sportszövetség, a GAA sokkal több, mint egyesület: az összetartozás, hagyomány és nyelv őrzésének egy formája.

A gazdasággal kapcsolatban komoly előnyökre tett szert az ország az unióhoz való csatlakozással, amit a saját szemünkkel láthattunk a kirándulások során: szép, új autópályák, autóutak épültek a támogatásból.

Az ír kultúrán belül verseket, drámákat, filmeket, dalokat néztünk-hallgattunk, és esténként jómagam az inetrneten néztem az ajánlott filmeket, hogy másnap mesélni tudjak róluk.

A két hetes kurzus végén egy komolyabb (számomra mindenképp komoly) nyelvtani feladat várt minket. Örömmel láttam, hogy a nyelvtanárokhoz képest én sem teljesítettem rosszul. Nagyon nagy nyelvtani és kifejezésbeli tudással lettem gazdagabb, és a részt vevő tanárokkal azóta is aktívan kapcsolatban vagyok. A lengyel résztvevő már el is kérte tőlem a blogom címét. És az együttműködésnek ezzel még nincs vége...:)

Nagyon hasznosnak, sikeresnek találtam ezt a két hetet, és szeretném tovább folytatni, bővíteni azokat a lehetőségeket, amelyekkel nemcsak magamnak, mint tanárnak, de az intézményünknek is nagyobb hasznára válok majd. 

Ezúton szeretném megköszönni Anitának és Krisztának a rengeteg segítséget, ami nélkül nem jöhetett volna létre ez a projekt. :)

Sokszor hallottam ezt a gaelik nyelvű köszöntést Dublinban, mikor az Erasmus + KA1 program keretén belül, július végén két hetes nyelvtanfolyamon vettem részt Írországban. A továbbképzés helyszínének, ahol egyben a szállásom is volt, Dublin nagy múltú egyeteme, a Trinity College adott otthont. A kurzust a spanyolországi központú „English Matters” tanártovábbképző iskola szervezte.

A tanfolyam július 25-én kezdődtt, így már előző nap landoltam Írországban. A másnap, hétfőn kezdődő nyelvtanfolyamot kifejezetten pedagógusoknak szervezték, kik Európa különböző általános és középiskoláiból érkeztek.

A tanfolyam hivatalos neve, English for Teachers with low level of English” volt. Nagyon örültem, hogy részt vehettem ezen a tanfolyamon, mivel a nyelvi kurzus jól egészítette ki az őszi, máltai, Erasmus+ „IKT eszközhasználat a tanórákon” képzésem. Az ott megszerzett digitális ismereteimet most alaposabb, biztosabb nyelvtudás birtokában tudom bővíteni, kiegészíteni, fejleszteni.

A csoportot 16 pedagógus alkotta, kik Spanyolországból, Olaszországból, Lengyelországból, Ausztriából, s jómagam Magyarországról érkezett. Az órák reggel kilenctől, délután négyig tartottak, egy rövidebb reggeli, s egy hosszabb ebédszünettel megszakítva.

A kurzus szervezői előre elküldték a tematikát, így volt időm felkészülni Írország történetéből, kultúrájából, turisztikai látványosságaiból. Nyelvi ismereteimet is ennek megfelelően tematikusan frissítettem, bővítettem.

A két hét során jellemzően négyfős csoportokban dolgoztunk. Nagyon sokszor volt „terepmunka”, melynek során előre kiadott feladatlappal, kérdéssel indultunk útnak. Gyakran kellett használnunk az okostelefonjainkat fényképeket készítendő, melyeket aztán mellékeltünk a feladatlapokhoz, s így küldtük el a tanárunknak. Már a kezdet kezdetén jelezték a szervezők, hogy a tanfolyam végére minden csoportnak egy prezentációt kell készítenie közösen, majd bemutatnia azt a tanfolyam résztvevőinek. Ezen alapfeladaton kívül minden napnak volt egy meghatározott témája, mely főleg Írország, Dublin nevezetességeihez, múltjához, jelenéhez kapcsolódott. A kiadott, olykor játékos feladatokat párokban, vagy csoportokban kellett megoldanunk. Volt, mikor a Nemzeti Múzeumban jártunk, máskor egy képtárban voltunk, megint máskor az ír zenével, nemzeti sporttal, ételekkel, italokkal ismerkedtünk meg.Feladatlappal felvértezve meglátogattuk a világhírű „Book of  Kells” múzeumot, hétvégén az iskola szervezésében kirándultunk Glendlaugh-ba és Killkeny-be. Saját szervezésű túrám során eljutottam Belfastba, Bushmills-be, s az "Óriások lépcsőjéhez”, Giant’S Causeway”-hez is. Minden nap végén tapasztalatainkról, benyomásainkról, illetve a végzett tevékenységeinkről munkanaplót kellett vezetnünk, melynek köszönhetően nemcsak az angol szóbeli, hanem írásbeli készségünk is fejlődött. Tanárnőink, Joanne, és Sorcha, valamint Bakshi tanár úr nagy türelemmel, hozzáértéssel, felkészülten foglalkozott velünk

A tanultaknak köszönhetően, már biztosabb nyelvtudással felvértezve, a kurzus végén sikerült megalapoznom egy reménybeli Erasmus+ kapcsolatot egy lengyel általános iskolával.

Összegezve, egy tartalmas, hasznos, előrevivő kurzuson vettem részt, melynek köszönhetően nemcsak nyelvtudásom, hanem arra alapozva IKT ismereteim is bővülni fognak, melyet jól fogok hasznosítani az elkövetkező tanév során.

http://erin-go-bragh.webnode.hu/