Eredetileg más városban, más nyelviskolában terveztem fejleszteni az angol nyelvtudásomat, de a COVID felülírta a terveimet. A képző először 2021-re halasztotta, majd lemondta a tanfolyamot, ezután esett a választásom az Inlingua Edinburgh „Enhanced English skills with Scottish culture” elnevezésű tanfolyamára. Megnyugodva, örömmel vártam a fejleményeket…

Mondhatni túlzott optimizmussal. Mikor kiderült, hogy marad a kéthetes karatén, újabb – némileg kétségbeesett - keresgélés következett. Hozzá kell tennem, hogy szerencsére a Hungary Expert  és munkahelyem, a Rákospalotai Meixner Általános Iskola pályázati koordinátorának a segítségével. Erre nagyobb szükség lett, mint gondoltam, mert amikor mégis törölték a karantént, a képző jelezte, hogy nem téríti vissza a tanfolyami díjat… Nem tudtam volna egyedül megoldani. Minden az utolsó utáni pillanatban, új szállás, jegyátírás, teszt itt, teszt ott…

Szerencsés érkezés, megtalált szállás, első látásra csodálatos város. Meg másodikra, meg harmadikra, és azóta is csodálatos, amikor olvasok róla… Ezért tudom azt mondani, hogy szívesen mennék újra.

Biztos vagyok benne, hogy a képző munkáját is megnehezítette a COVID. Nyilván nem lehetett olyan vidám közösségi élet, szakmai és baráti beszélgetések, mintha több hallgató lett volna jelen. Mint egy évekkel  korábbi képzésen az IPC Exeterben – az ottani emlékek nagyon magasra tették a mércét.

Ez más volt. Mindent átgondolva úgy érzem, kevesebb. A létszám miatt?

Mindenki segítőkész volt és kifogástalanul udvarias.  Valamennyi tanár, akivel találkoztam, jól képzett és türelmes volt. Volt séta a Nemzeti Galériában, a Modern Művészetek Múzeumában és a Leith partján esőben végig. Csodálatos volt, szívből köszönöm. Whisky kóstoló mélyreható magyarázattal, múzeumpedagógiai képzéssel is felérő látogatás egy georgiánus házban.

De: Az én csoportomban ketten voltunk, én az egyetlen Erasmus programos. A másik csoport létszáma a két hét során változott, három és öt között. Az angol nyelv oktatása minden nap 12 óra előtt befejeződött. A honlapon szereplő „Spoken Performance” délutáni foglalkozások nem voltak megtartva. Az azt követő programoknak is csak a töredékét valósították meg. Sajnos nem tudhatom, milyen az iskola amikor a járványhelyzet nem szól közbe, de itt annyira közbeszólt, hogy az aggodalmas előkészületek után már eszembe sem jutott rákérdezni a hiányokra. Természetesen fel lehet fedezni a várost egyedül is, de ha egy jól megtervezett „skót kultúra” programot ígérnek…

Szerencsére ez a város magától is mesél. Ahogy sétálsz, megfigyelsz dolgokat, megkapod a magyarázatot arra, miért olyan szigorúak a beutazókkal. Talán mert magukkal is! Maszkok, fertőtlenítés, limitált létszám, regisztráció a rendezvényeken. Humorral kezelt helyzetek, maszkok még a nyári fesztivál bábjain is…

Mesél a város Máriáról, a skótok királynőjéről, viharos évszázadokról, testvérharcról, vallási viszályokról. Athur királyról, akinek itt a „széke”, arról, hogy hol volt, hol nem volt Rowlings. Mesélnek a György korabeli épületek és az istállóknak nevezett utcák fejlődésről, gazdagokról, szegényekről. Mesél a tenger apályról és dagályról, háborúról, békéről. A járványhelyzet miatt ablakokban megnyitott kiállítás a környezetvédelemről. A folyócskát kísérő sétány malmokról, múltról szól, akár a királyi vár a város feletti sziklán – csak a másik oldalról. Az egyik temető az orvostudományt kiszolgáló sírrablásokról, a másik szeretetről, kutyahűségről. Az „Auld Lang Syne” a Burns emlékműnél – érdekes módon Európáról. A Nemzeti Múzeum – ami nem mellesleg egy óriási, gyönyörű, szerethető nemzetközi játszótér - a Világról.

Edinburghban jó vendégnek lenni.