Múlt nyáron igazi lelki mélyponton voltam, amikor egy olasz benzinkúton találkoztam Véghné Juhász Krisztával. Ott hallottam először az Erasmus + képzésről. Kriszta lelkesedése magával ragadott, így az iskolában megírtuk az akkreditációs pályázatot és pár hónap múlva Rovinjban találtam magam.

A meseszép helyszín azonnal magával ragadott és elkezdődött életem egyik legvarázslatosabb tanulása. A kezdő ismerkedés és közös vacsora után izgatottam vártam, hogy végre másnap reggel legyen és elkezdődjön az 1-ről a 2-re, avagy hogyan lehet az egyszerűt jól megértve nehezebb problémákkal megbirkózni című képzés.

A tanárunk, Dobos Sándor, egy kiemelkedően okos, végtelenül türelmes, fantasztikus ember. Igazi példakép számomra tanárként és emberként egyaránt. Minden óráját gondosan megtervezte, személyesen figyelt mindenkire, mindig személyre szabott segítséget adott. Gondolatainkat másodpercek alatt átlátta, segítő kérdéseivel, félmondatokkal bátorított minket az önálló gondolkodásra. Nagy varázs ez, hiszen, ha valami sikerült, olyan volt, mintha egyedül rájöttem volna. Pedig a feladatok nehezek voltak, és összetettek, de a címben rejlő mondat mindig a segítségünkre volt, 1-ről a 2-re, avagy kis lépésekben célba érsz. Ritkán élhet meg egy tanár ilyen sikerélményt, igazi kincs.

Dobos Sanyi szakmai tudásunk mellett módszertani eszköztárunkat is bővítette, mottója a „Gondolkoztatni és gondolkodni hagyni” remekül bevált mindenkinél, örök hála érte.

A délelőtti képzés gyorsan véget ért, szabad volt a délután.

Rengeteget sétáltunk a környéken, többször megcsodáltuk Rovinj labirintusszerű óvárosát. Magával ragadtak a szűk kis utcák, a pezsgő élet, a színes, díszes lakóépületek kavalkádja. A fényesre koptatott macskaköves utcák sok helyen a tengerbe futnak, amitől a város még meseszerűbbé válik.

Esténként, a teraszon ülve, helyi bort kortyolgatva sokat beszélgettünk a tanultakról, látottakról.

A szombati hajókirándulás már csak hab volt a tortán. Új/régi barátaimmal sétáltam Vrsar középkori városkájában és friss halat ebédeltem a hajón. Szakmáztunk, nevettünk, élveztük, hogy itt lehetünk.

Sokat vártam ettől az egy héttől, talán túl sokat is… Azt azonban a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy minden valóra válik. Szeretettel köszönöm a szervezőknek és az előadónknak ezt a varázslatos élményt, örök emlék marad! Remélem jövőre újra találkozunk!