Beszámoló – Project alapú tanulás

Matheika Gábor

A Waldorf pedagógia élményalapú pedagógiának definiálja magát. Mint Waldorf iskolából érkező pedagógus, kiemelkedően fontosnak érzem az átélhetőség, a megélés szerepét a tanítási mindennapokban. A tananyag megtapasztalása, élménnyé válása alapvető jelentőségű egy magát korszerűnek tartó iskolában. Ugyanakkor ennek a szemléletnek, törekvésnek a hétköznapok forgatagában történő megvalósítása nagy kihívás, és gyakran érezzük szükségét valamiféle segítségnek, „mankónak”, ami megkönnyíti munkánk ezen részét. Ezért csillant fel a szemem, mikor megpillantottam ezt a képzést. Egy eszköz, „szerszám”, struktúra lehet ez, vagy egy újabb lehetőség, ami közelebb vihet az élménygazdag iskolai jelenlét megteremtéséhez.

Egy olyan kurzus részese lehettem, amely a mindennapi törekvéseknek formát, struktúrát tud adni. Orsi, a kurzus vezetője nagyszerűen felépített vázra fűzte fel a mondanivalóját, mindvégig ügyelve arra, hogy a párbeszéd fennmaradjon. Irigylésre méltó energiával sarkallt minket arra, hogy aktívan, lelkesen lehessünk jelen, és akár egy jól definiált projektben, bizony folytonosan ki- kilépegettünk a komfortzónánkból. Nem tehettünk mást, és persze ezt várjuk el mi is a diákjainktól. Csapatokban volt lehetőségünk dolgozni: végigvittük egy konkrét projekt folyamatát, az alap ötleteléstől a részletek kidolgozásáig. Ki kellett állnunk a többiek elé, beszámolnunk a munkánkról, a folyamatokról, meggyőzően kellett érvelnünk, csapatban játszanunk, érvényesülnünk kellett és teret adnunk a többieknek; csupa olyan készségünket dolgoztattuk, amit a diákjainktól is elvárunk és ami amúgy is alapvető fontosságú egy iskolai közösségben.

Természetesen a projektben gondolkodás nem csupán az élményszerű tanításról szól. Ez egy lehetőség, amely azonban avval kitűnik a többi, sok szempontból hasonló pedagógiai módszer közül, hogy ívet, folyamatot, felépítettséget ad és vár el, ahhoz, hogy jól működjön. Kilépteti a diákot a – hosszabb vagy rövidebb értelemben vett – pillanat vagy perc kihívásai közül. Ez sokkal fontosabb erény, mint ahogy azt elsőre talán gondolnánk. Ma tényleg minden, vagy sok minden beszorul az adott pillanat dimenziójába. Egy poszt, egy netes üzenetváltás, és sok minden más is a pillanat, a másodperc relációjában, terében, időbeliségében mozog. Még mindig nem kaptam választ? Pedig már eltelt 12 másodperc!

Egy projekt lehet rövidebb, vagy hosszabb távú. Eltarthat mondjuk 1 tanórányitól akár hónapokig is. Egy dologban azonban közös minden tanítási projekt: kiléptet a pillanat villanásszerű magányából. Van jelene, majd hirtelen lesz múltja, és a folyamat befejezéséig mindvégig van jövője is. Tervezni kell, munkafázisokban gondolkodni, együttműködni, a saját helyemet megtalálni a működésben, a folyamatban. Önállóság és csapatban dolgozás. Csupa korszerű, fontos tapasztalás. És ennek tetejében jelenik meg az, ami az alapvető gondolat: az élmény.

Élemedett koromhoz viszonyítva viszonylag rövid ideje vagyok tanár, a következő lesz a 15. tanévem. Ezen idő alatt Waldorf pedagógiához köthető továbbképzéseken, tanári összejöveteleken, előadásokon, alkotói műhelyekben vettem részt. Régóta gondolkodtam azon, hogy talán fontos lenne egyszer-egyszer kilépni a Waldorfos közegből, és kitekinteni a „hagyományos” oktatás világába, találkozni nem Waldorfos kollégákkal. Ez nagyszerű lehetőség volt erre. Vannak alapvető különbségek is, és látszik, hogy néhány dologban nem tudunk egy platformon lenni: talán az értékelés kérdése ilyen, és a média szerepe, megfelelő időzítése és felhasználhatósága is egy jellemző példa. Ám nagyon jó és felemelő volt megélni, hogy mennyire sok dolog van, amelyek viszont összekötnek minket. Ugyanaz a célunk, és ugyanúgy a következő generációkért dolgozunk, és főleg azért, hogy a világ, amelyben élünk, minden egyes osztállyal, ami kikerül a kezünk alól, jobb és élhetőbb hely legyen. Továbbra is úgy gondolom, hogy ma Magyarországon a legjobb hely erre egy Waldorf iskola, most is úgy érzem, hogy ebben a típusú oktatási intézményben szeretnék dolgozni. De megnyugtató és nagyszerű élmény volt látni, hogy milyen elhivatott és remek kollégák dolgoznak – még most is – a többi iskolában.