A hirtelen adódott lehetőségem, hogy 2023 július elején részt vegyek az Erasmus+ tanártovábbképzésén hamar felelevenítette bennem az éppen 30 évvel ezelőtti úti célomat Prágát, a száz tornyú várost. Idén, nyáron az ITC International szervezésében megrendezett Game-based Learning and Gamification kurzuson szerezhettem maradandó élményeket és további ötleteket, hogy tanári hivatásom átértékeljem és új módszerekkel pezsdítsem fel.

Prága, eleve a megújulást, illetve az erre való készséget jelenti számomra, a maga ezer évével rejt valami bájt. Indulás előtt mind a kurzus, mind a helyszín iránt magas elvárásaim voltak, s nem kell mondjam mindkettő felülmúlta várakozásomat. Egy olyan város, ahol jó lenni és jó turistának lenni, magával ragad az óváros kies hangulata, átélni engedi mindazt a szépséget, amit csak nyitott szemmel járva-kelve lehet megszemlélni és magába szippantani, a várnegyed, az odalátogatók forgataga magával ragadó élményt ad. De számomra az egyik kedvenc zeneszerzőm által hirdetett örökséget tárja fel, Antonin Dvorák az Új Világ szimfóniájának motivumait juttatta eszembe, aki világpolgárként az európaiság eszméjét képviselte, és hol máshol lehetne beszélni ezekről az értékekről, mint az elfogadás, befogadás, összetartozás, egyenlőség, szabadság, mint ebben a kitűnő városban. A kurzus szervezői várost bemutató körútja is hozzásegített, hogy a fontosabb nevezetességeket megtekintsük, de az egy hetes ottlét további napjai is tartogattak újdonsgokat.

Az egyik főcél az, hogy Európa sokszínűségéből kapjunk, ezért volt fontos, hogy Németrszágból, Spanyolországból, Madeiráról, Máltából, Horvátországból, Csehországból, Magyarországról érkező kollégák színesítették a kurzust, a 20 fős csoport éppen alkalmas volt, hogy közösen, illetve még kisebb csoportokban tárgyalhassuk meg az éppen aktuális kérédseket. Lényegét tekintve, hozzászólásokkal, tapasztalatokkal, gyakorlatokkal karöltve szerették volna átadni számunkra a mondanivalójukat: játék alapú tanulás hasznos és kifejezetten hatékony módja annak, ahogy tanulni érdemes.

Itt nem arról van szó, hogy néhány játékot rakjunk a programunkba miközben tanítunk. Ez egy paradigma váltás. Szemlélet mód váltás részemről is. Az egész tanulási folyamatot átitatja, és sokszor a kiindulási pont is más. Gondoljunk bele a következőbe, miért rendeznek akciókat az üzletekben, miért van pontgyűjtőkártyánk, miért tartanak nyereményjátékokat? Ezek mind marketing fogások részükről, de olyanok amiért adott esetben hajlandóak vagyunk visszatérni, márkahűnek maradni. Sőt, gondoljuk tovább, számítógépes játékoknál nem csak azért játszunk, hogy végül győzzünk, nyilván ez is benne van, de maga a játék érdekes, izgalmas, megéri az időtöltést, s közben észre sem vesszük, hogy célba értünk. Közben megannyi szintlépésre, fejlődésre, skill szerzésre, azok felhasználására van lehetőség. Vajon a tanítás-tanulás nem változtatható meg? Nem csak a régimódi jegyre megy, osztályzat minősítési rendszer hozza meg a kívánt eredményt, ez az, ami nem hozza meg. Miért csak az érettségi megszerzése a célja az oktatásnak? De, ha valaki szintet lép, mert külön feladatokat csinált, megszerez egy egyéni jutalmat, olyat tehet meg, amit a többiek még nem, motivációt, izgalmat és felfogásom szerint, erőfeszítést hozhat és játékká válik a tanulás,

Számomra, mindenképpen megújító, felfrissítő és erőt adó volt a Smriti (az Indiából érkezett tréner) által sugárzott lelkesedés és hit a tanárok-oktatók küldetésében. Nem kell feladni, nem kell kiégni, de szükség van egymás lelkesítésére, erőgyűjtésre és a jó gyakorlatok átvételére. Köszönöm ezt neki, a többi kollégának, akik befogadóak és érdeklődőek voltak, valamint az iskolámnak is, ahol lehetővé tették ezt az Erasmus képzésen való részvételt. Márcsak az a kérdés maradt, hogy mindezt megvalósítani hazai környezetben, hazai viszonyok között mennyire lehetséges. Bízom benne, hogy érdemes kipróbálni és akár egyesíteni az erőinket. Szóval akkor még egy XP és szintlépés!

A hirtelen adódott lehetőségem, hogy 2023 július elején részt vegyek az Erasmus+ tanártovábbképzésén hamar felelevenítette bennem az éppen 30 évvel ezelőtti úti célomat Prágát, a száz tornyú várost. Idén, nyáron az ITC International szervezésében megrendezett Game-based Learning and Gamification kurzuson szerezhettem maradandó élményeket és további ötleteket, hogy tanári hivatásom átértékeljem és új módszerekkel pezsdítsem fel.

Prága, eleve a megújulást, illetve az erre való készséget jelenti számomra, a maga ezer évével rejt valami bájt. Indulás előtt mind a kurzus, mind a helyszín iránt magas elvárásaim voltak, s nem kell mondjam mindkettő felülmúlta várakozásomat. Egy olyan város, ahol jó lenni és jó turistának lenni, magával ragad az óváros kies hangulata, átélni engedi mindazt a szépséget, amit csak nyitott szemmel járva-kelve lehet megszemlélni és magába szippantani, a várnegyed, az odalátogatók forgataga magával ragadó élményt ad. De számomra az egyik kedvenc zeneszerzőm által hirdetett örökséget tárja fel, Antonin Dvorák az Új Világ szimfóniájának motivumait juttatta eszembe, aki világpolgárként az európaiság eszméjét képviselte, és hol máshol lehetne beszélni ezekről az értékekről, mint az elfogadás, befogadás, összetartozás, egyenlőség, szabadság, mint ebben a kitűnő városban. A kurzus szervezői várost bemutató körútja is hozzásegített, hogy a fontosabb nevezetességeket megtekintsük, de az egy hetes ottlét további napjai is tartogattak újdonsgokat.

Az egyik főcél az, hogy Európa sokszínűségéből kapjunk, ezért volt fontos, hogy Németrszágból, Spanyolországból, Madeiráról, Máltából, Horvátországból, Csehországból, Magyarországról érkező kollégák színesítették a kurzust, a 20 fős csoport éppen alkalmas volt, hogy közösen, illetve még kisebb csoportokban tárgyalhassuk meg az éppen aktuális kérédseket. Lényegét tekintve, hozzászólásokkal, tapasztalatokkal, gyakorlatokkal karöltve szerették volna átadni számunkra a mondanivalójukat: játék alapú tanulás hasznos és kifejezetten hatékony módja annak, ahogy tanulni érdemes.

Itt nem arról van szó, hogy néhány játékot rakjunk a programunkba miközben tanítunk. Ez egy paradigma váltás. Szemlélet mód váltás részemről is. Az egész tanulási folyamatot átitatja, és sokszor a kiindulási pont is más. Gondoljunk bele a következőbe, miért rendeznek akciókat az üzletekben, miért van pontgyűjtőkártyánk, miért tartanak nyereményjátékokat? Ezek mind marketing fogások részükről, de olyanok amiért adott esetben hajlandóak vagyunk visszatérni, márkahűnek maradni. Sőt, gondoljuk tovább, számítógépes játékoknál nem csak azért játszunk, hogy végül győzzünk, nyilván ez is benne van, de maga a játék érdekes, izgalmas, megéri az időtöltést, s közben észre sem vesszük, hogy célba értünk. Közben megannyi szintlépésre, fejlődésre, skill szerzésre, azok felhasználására van lehetőség. Vajon a tanítás-tanulás nem változtatható meg? Nem csak a régimódi jegyre megy, osztályzat minősítési rendszer hozza meg a kívánt eredményt, ez az, ami nem hozza meg. Miért csak az érettségi megszerzése a célja az oktatásnak? De, ha valaki szintet lép, mert külön feladatokat csinált, megszerez egy egyéni jutalmat, olyat tehet meg, amit a többiek még nem, motivációt, izgalmat és felfogásom szerint, erőfeszítést hozhat és játékká válik a tanulás,

Számomra, mindenképpen megújító, felfrissítő és erőt adó volt a Smriti (az Indiából érkezett tréner) által sugárzott lelkesedés és hit a tanárok-oktatók küldetésében. Nem kell feladni, nem kell kiégni, de szükség van egymás lelkesítésére, erőgyűjtésre és a jó gyakorlatok átvételére. Köszönöm ezt neki, a többi kollégának, akik befogadóak és érdeklődőek voltak, valamint az iskolámnak is, ahol lehetővé tették ezt az Erasmus képzésen való részvételt. Márcsak az a kérdés maradt, hogy mindezt megvalósítani hazai környezetben, hazai viszonyok között mennyire lehetséges. Bízom benne, hogy érdemes kipróbálni és akár egyesíteni az erőinket. Szóval akkor még egy XP és szintlépés!