2026. július 19-25. között immár negyedik alkalommal vettem részt a gyönyörű Rovinjban szervezett Erasmus mobilitáson, idén a „Kapcsolatban vagy elveszve? A Z és Alfa generáció megértése és elérése” című szakmai képzésen.

A kurzus címe azért is volt hívogató számomra, mert az idő múlásával egyre nagyobb az életkori távolság köztem és a tanítványaim között, ami együtt jár azzal a megéléssel is, hogy időnként erőfeszítést jelent számomra a működésük megértése és a hozzájuk való szaktanári kapcsolódás.

A képzésen részletgazdag képet kaptam a Z és Alfa generáció sajátosságairól, árnyaltabbá váltak az ismereteim a mai tanulók gondolkodásmódjáról, tanulási szokásairól, figyelmi sajátosságairól, médiahasználatáról és a motivációs tényezőikről. A fontos felismerések egyik volt számomra, hogy a Z generáció sem tekinthető egységes csoportnak. A képzésen bemutatott életstílus-kutatás rávilágított arra, hogy a diákok értékrendje, érdeklődése, jövőképe és szocializációs háttere jelentős eltéréseket mutat, ezért az eredményes pedagógiai munka alapja a generációs sajátosságok mellett az egyes tanulók több szempontú megismerése és a személyre szabott tanulási helyzetek kialakítása.

Megerősítő, fontos üzenet volt számomra az is, hogy pedagógusként nem kell versenyeznem a digitális média folyamatos ingeráradatával. Sokkal inkább olyan tanulási környezetet kell kialakítanom, amelyben a diákok aktív szereplővé válhatnak, lehetőséget kapnak az együttműködésre, az önálló gondolkodásra, a problémamegoldásra és saját véleményük megfogalmazására. A személyes kapcsolat, a hiteles kommunikáció és a támogató tanári jelenlét olyan értékek, amelyeket a digitális eszközök nem tudnak pótolni. Sok gyakorlati példát, ötletet kaptunk arra, hogyan lehet tudatos mikrokommunikációs eszközökkel bizalmat építeni, a mai tanulók figyelmét 8 másodpercen belül felkelteni, milyen aktivizáló feladatokkal lehet őket a tanulási folyamatba bevonni és a motivációjukat fenntartani. A kurzuson olyan gyakorlati pedagógiai helyzetekkel foglalkoztunk is, amelyekkel az iskolai mindennapokban gyakran találkozunk. Beszéltünk a tanulói ellenállás lehetséges okairól, a tanórai csend különböző jelentéseiről.

Szemléletformáló volt számomra a mobiltelefonok használatával kapcsolatban elhangzottak is. Az arról való beszélgetés, hogy a mai fiatalok számára a mobiltelefon nem egyszerű technikai eszköz, hanem a társas kapcsolatok, az azonnali visszajelzések és a személyes élmények fontos színtere is, segített jobban megérteni a diákok viselkedését és a mobiltelefon-használattal kapcsolatos iskolai konfliktusok hátterét. Ugyanakkor megerősített abban is, hogy az iskolai keretek között szükség van a tudatos szabályozásra, hiszen ez hozzájárul a tanulók figyelmének megőrzéséhez és a túlzott digitális és idegrendszeri terhelés csökkentéséhez.

Elgondolkodtató volt az a paradoxon, hogy bár a Z és Alfa generáció tagjai folyamatos online kapcsolatban állnak egymással, mégis sok esetben erősebben jelenik meg náluk a magány és az elszigeteltség érzése. Ez még inkább megerősítette bennem azt a szándékot, hogy pedagógusként minél többet tegyek a közösségépítésért és a személyes kapcsolatok erősítésért.

A mesterséges intelligenciával foglalkozó tematika is nagyon aktuális volt. Az AI oktatási alkalmazásának lehetőségei és előnyei mellett szó esett a használatával járó kockázatokról is. A kurzuson elindult a közös gondolkodás a MI etikus, pedagógiai célokat szolgáló használatának iskolai szabályozásáról, tantárgyspecifikus irányelvek megfogalmazásásról.

A képzésen nagyon harmonikus arányban voltak jelen az elméleti blokkok és a gyakorlati feladatok, amelyek az elmélet elmélyítését, személy élmény szerzését, a résztvevők közötti tanári tapasztalatok megosztását szolgálták.

A képzésen részt vevő csoport magyarországi, valamint szlovákiai és szerbiai pedagógusokból állt, a résztvevők egyike angliai tanári tapasztalattal is rendelkezett. A közös munka és a szakmai tapasztalatcsere révén betekintést nyerhettem más iskolák működésébe, jó gyakorlataiba és az általuk megélt kihívásokba. Megerősítő volt megtapasztalni, hogy a Z és Alfa generáció sajátosságaihoz való pedagógiai alkalmazkodás, vagy a nevelőtestületek generációs sajátosságai nem csupán a magyarországi iskolákban dolgozók számára jelent kihívást, hanem a határon túli intézmények pedagógusai is hasonló kérdésekkel szembesülnek. Lelkesítő volt megélni a közös volt az elköteleződésünket abban, hogy saját intézményünkben aktív alakítói legyünk a szemléletváltásnak, és segítsük a tanári közösségünket a generációs sajátosságokhoz igazodó pedagógiai kultúra fejlesztésében.

Bár a generációkutatás az elmúlt évek egyik népszerű, közkedvelt témájává vált, számomra ezen kurzus segített rendszerezni a már meglévő, generációs jellemzőkkel kapcsolatos ismereteimet, és sok olyan új szemponttal gazdagított, ami az eddigi tanítási gyakorlatom újragondolására késztet, és amelyeket a mindennapi pedagógiai munkában is hasznosítani tudok.

A kurzus tematikája sokrétű volt, és a trénerünk, dr. Guld Ádám kimagasló szakmai kompetenciája, széleskörű tájékozottsága, közérthető előadásmódja révén a képzés messze felülmúlta az elvárásaimat, az előzőleg maghatározott célkitűzéseknél jóval többet adott.

   2025. augusztus 3-9. között Rovinjban vettem részt „A szociális készségek fejlesztése” című továbbképzésen. Ezen kurzuson való jelentkezésre elsősorban az motivált, hogy nevelési igazgatóhelyettesként egyik kiemelt feladatom az iskolai közösségi nevelés - az intézmény értékrendje szerinti -  formálása, valamint az osztályfőnökök szakmai támogatása e téren.

A kurzust a közös fogalmi alap meghatározásával, a szociális készségek körébe sorolható kompetenciák, jellemzők definiálásával, majd a szociális viselkedési típusok megismerésével kezdtük, majd hosszasabban beszélgettünk a NAT és az Európai Unió elvárásai között is megjelenő, proszociális magatartás jellemzőiről, ezzel kapcsolatos tapasztalatainkról.

A közel húszfős csoport résztvevői körét az ország és a határon túli iskolák pedagógusai adták, az interaktív feladatok, csoportos gyakorlatok, a tapasztalatcsere a témára való többoldalú és szélesebb körű rálátásomat gazdagította. 

A képzés során külön blokkban, élményszerű kiscsoportos feladatok és szerepjátékok keretében foglalkoztunk a különböző generációk jellemzőinek tudatosításával. A közös gondolkodás során ráirányítottuk a figyelmet arra, hogy az iskolai közösségekben jellemzően több, akár négy generáció képviselői vannak jelen. Ezek a generációs különbségek a motivációban, attitűdökben, kommunikációs stílusban jelentkeznek, és ezek nagyban befolyásolják az együttműködés és a konfliktuskezelés formáit is. Közös felismerésként fogalmazódott meg, hogy az eltérő generációs nézőpontok kezelése tudatosságot és nyitottságot igényel, ugyanakkor lehetőséget is ad a kölcsönös tanulásra és a szemléletformálásra is.

Szó esett az érzelmi intelligencia fejlesztésének lehetőségéről, valamint arról, hogy az EQ egyes komponensei miként támogatják a szociális készségek fejlődését. Új információ és inspiráló volt számomra a nemzetközi RULER program megismerése és annak hazai gyakorlatának tapasztalatairól szóló ismeretek.

A kurzus egyik hangsúlyos eleme volt az iskolai stresszforrások azonosítása és a konfliktuskezelési stratégiák áttekintése, amelyeket csoportos gyakorlatok és esetelemzések révén közelítettünk meg. Közösen gondolkodtunk arról, hogy tanárként milyen tipikus helyzetek, elvárások idézhetnek elő bennünk feszültséget, és ezek hogyan kezelhetők tudatos, konstruktív módon. Ennél a gyakorlatnál is arra a konklúzióra jutottunk, hogy a békés és hatékony konfliktuskezeléshez nélkülözhetetlenek a szociális készségek. Kiemeltük azt a felismerést, hogy a szociális készségek fejlesztése nem csupán a közösségi működés minőségét javítja, hanem közvetlen hatással van a tanulói és tanári jóllétre is, amely a következő témakörként került fókuszba.

A kurzuson az általam ismert Gardner-féle többszörös intelligencia modellre egy másik aspektusból tekinthettem rá és olyan gyakorlati eszközökről és játékos feladatokban szereztem saját élményt, amelyek differenciált módon, a különböző intelligenciatípusokra építve fejlesztik a tanulók szociális kompetenciáit.

A sokszínű tematikájú kurzus témái közül a tanulási coachingra iránt voltam a legnagyobb kíváncsisággal. Ez azért volt nagyon hasznos ismeret, mivel a tanulási coaching a tanulási folyamat hatékonyabbá tételét támogatja, és ezen keresztül segíti az olyan alapvető szociális kompetenciák fejlesztését, mint az önismeret, önreflexió, erősségek feltárása, célállítás, felelősségvállalás, megoldáskeresés. A kurzus trénere egy coaching megközelítésű kérdéslistát is megosztott velünk, amelyet tanórai helyzetekben is jól lehet alkalmazni, például egy új tananyag bevezetésekor, tanulási elakadások során vagy egy-egy projekt értékelésének részeként.

A kurzuson összességében számos olyan jó gyakorlatot ismertem meg, amelyek az osztályfőnöki és közismereti órákra adaptálhatók, azok tematikájába könnyen beilleszthetők, továbbá rugalmasan igazíthatók a csoportlétszámhoz és a rendelkezésre álló időkerethez.

Számomra ez volt a harmadik mobilitás, amelyet a Hungary Expert kurzuskínálatából választottam. Ebben a beszámolóban is szeretném kiemelni és megköszönni Véghné Juhász Krisztina és munkatársainak kedvességgel párosuló szakmai profizmusát, a felmerülő kérdésekre-kérésekre való megoldásközpontú hozzáállását.

2023. augusztus 6-12. között, egy Erasmus+ mobilitás keretében, lehetőségem volt részt venni a „Tanári jóllét”: tanártámogató tréning, coaching és mentorálás a modern kihívások leküzdésére című kurzuson.

A kurzusosokat szervező Hungary Expert kínálatából nagyon tudatosan nem tantárgyi/szakmódszertani továbbképzést választottam, hanem olyat, amely elvégzése által saját személyiségemet fejleszthetem. Pedagógusként a tantárgyi és módszertani tudásom mellett a személyiségem is a munkaeszközöm, így saját mentális jóllétemre való tudatos odafigyelés a kiégés megelőzésének és a hatékony, örömteli munkavégzés feltétele. A kurzus tematikája megszólított és a gyakorlatban is maximálisan beváltotta a hozzá fűzött előzetes reményeimet.

Kiindulópontunk az önismeret fontossága volt, hasznos feladatokat kaptunk az erősségeink és fejlesztendő területeink beazonosításához, céljaink meghatározásához, a „mit” és „hogyan” mellett a „miért”-jeink definiálásához. Mindezek, valamint a (tanári) önismereti napló és a naplózás gyakorlatának megismerése biztosan segítségemre lesz abban, hogy a továbbiakban tudatosabban és eredményesebben határozzam meg a személyes és szakmai céljaimat, valamint nyomon kövessem azok megvalósulását. Az itt elsajátítottakat a tanári munkámban is alkalmazni tudom, például biztosan szeretném megismertetni az érettségire készülő diákjaimmal a célállítás SMART-modelljét, mellyel – úgy vélem - egyénivé, a belső motivációra épülővé, koncentráltabbá, fejlődésfókuszúvá tehetjük az érettségi vizsgára való felkészülést.

Hasznos volt rálátni a személyiségfejlesztés, a karrierépítés és az érzelmi intelligencia közötti szoros kapcsolatra. Szemléletemet gazdagította, hogy kurzuson szó esett a negatív automatikus gondolatok monitorozásáról, az önmagunkkal való belső kommunikációra, a gyakorta kritikus hangokra történő odafigyelés fontosságáról, a vágyott jövőkép vizualizációjáról, a tanult optimizmus gyakorlatáról, az értő figyelem hasznosságáról, kapcsolatalakító hatásairól.

A célállítás mellett arról is tanultunk és csoportos szituációs feladatokban tesztelhettük, miként tudjuk céljainkat, szándékainkat asszertív módon, önmagunk és a másik érdekeit is figyelembe véve kommunikálni, érvényre juttatni, „win-win” helyzeteket teremteni. Megállapíthattam, hogy ez nem is olyan könnyű, de szerencsére tanulható.

A csoportunk egyik leginkább várt témája a nemet mondás és az énhatárok védelme volt. Körüljártuk azon lehetséges tudatos és tudattalan okokat, amelyek miatt nehezen megy a nemet mondás, ötleteket gyűjtöttünk, javaslatokat kaptunk arra, hogyan tudjuk magunkat ezen helyzetekre felkészíteni, megerősíteni, érzelmi-lelki határainkat mások felé egyértelműen kommunikálni, azokat tartani, a határsértéseket megelőzni.

Trénerünk, Szász Ramóna kedves, mosolygós személyiségével oldott hangulatot, érzelmileg biztonságos közeget teremtett. Sokéves tapasztalata garantálta a szakmai hitelességet és gyakorlatorientáltságot. Figyelemmel volt arra, mely témakörök érdeklik leginkább a csoportot, ezek nagyobb hangsúlyt kaptak a kurzus során, emellett szakirodalom ajánlásával segítette az érintett témákban való későbbi egyéni elmélyedést.

A 23 fős csoportunk lendületesen, együttműködve, egymás iránti érdeklődéssel és nyitottsággal, sokat nevetve dolgozott, tanultunk egymástól, felismerésekkel, ötletekkel, „megoldókulcsokkal” gazdagodtunk.  Az egyéni, páros és csoportos feladatok, saját élményű gyakorlatok a csoporttársaim megismerése mellett az önmagamra való reflektálásra késztettek, segítséget adtak ahhoz, hogy a kizökkenjek a szokásos, rutinszerű működésmódomból, bátorságot és biztonságot adtak ahhoz, hogy a megismert gyakorlatokat a későbbiekben is alkalmazzam, kollégáimnak, tanítványaimnak továbbadjam.

A képzés helyszíne az Adria egyik gyöngyszeme, Rovinj volt. A nyüzsgő, életvidám, napsütéses város, a csodálatos tengerpartjával kiválóan lehetőséget adott a feltöltődésre, tökéletesen illett a tanári jóllét kurzus tematikájához.

Délutánjaimat Rovinj nevezetességeinek és a környező települések (Motovun, Porec, Pula) felfedezésével töltöttem egyéni és csoportos kirándulás keretében. A kirándulások és a tanfolyamok szervezésének és lebonyolításának lelke Véghné Juhász Krisztina volt, akinek segítőkészségére, kedvességére, profizmusára köszönettel gondolok.

A kurzus lezárulta után az új ismeretségek örömével, a fejlődés és belső változás beindulásának megélésével, valamint a következő évben való visszatérés vágyával és szándékával indultam haza Rovinjból. Pedagógus kollégáimat szeretettel bátorítom ezen tanfolyam elvégzésére, jómagam pedig örömmel vennék részt ennek a kurzusnak a folytatásán.

Istenes Mónika (Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola, Gimnázium és Zenei AMI, Budapest)