Egy igazán különleges helyszínre, a Portugáliához tartozó Azori szigetek egyikére sikerült eljutnom az Erasmus mobilitás keretében. A tanfolyam címe Drama in education vagyis hogyan tudjuk fejleszteni diákjaink készségeit és képességeit a drámapedagógia eszközeivel. A kurzus fő célkitűzése az volt, hogy mindenki akár a jobban, akár a kevésbé ismert, különböző területeken meglévő képességeit próbálja meg felszínre hozni, gyakorlatilag „kísérletezni” ezekkel a képességekkel. Ehhez nagyfokú nyitottságra és vállalkozószellemre volt szükség, hiszen folyamatos interakciókkal, a saját és a többi résztvevő különböző oldalainak megismerésével gyakran kerültünk a komfortzónánkon kívülre.  A különböző feladatok megvalósítása több irányú volt, rövid szkeccseken, színházi gyakorlatokon, improvizációkon, csoportmunkákon keresztül szereztük tapasztalatot és olyan gyakorlatot, amely a „learning by doing szemléleten”, a „kölcsönös tanításon” alapul. Mindezzel az volt a cél, hogy a résztvevők útmutatást kapjanak, hogy diákjaik hogyan vállalják a facilitátor szerepét a tanárok helyett és ezzel fejleszthetik a saját önirányító tanulási készségeiket. A kurzus nagy hangsúlyt fektetett a résztvevők színházi nyelv-, hang-, kép- és mozgáshasználati képességének fejlesztésére és annak megértésére, hogy a drámai és színházi módszerek és technikák hogyan építhetők be az órákba. Bepillantást nyerhettünk a drámai és színházi módszerek oktatásában rejlő lehetőségekre, itt az egyik legfontosabb és legnehezebb kérdés a résztvevők önbizalmának növelése volt ezeknek a drámai és színházi módszerek az alkalmazása során. Ezt valamennyire elősegítette, hogy a csoport kislétszámú volt, a résztvevők nyitottak és érdeklődőek voltak, valamint többeknek volt már valamennyi drámapedagógiai és színházi tapasztalata.

A tréning helyszíne az Azori szigetcsoport Terceira nevű szigete volt, és  mint ilyen, ez egy eléggé különleges helyszínnek számít, Portugáliától mintegy 1500 km-re az Atlanti-óceán közepén. Ennek a szigetcsoportnak nem volt őslakossága, portugálok népesítették be nagyjából 500 évvel ezelőtt és alapvetően európai jellege van. A kurzus időtartama gyakorlatilag egybeesett a város legnagyobb fesztiváljával, ami ugyan eredetileg Szent Jánoshoz kötődik (Sanjoanninas) de persze, mint általában az ilyen fesztiváloknál lenni szokott, már nem a vallás a domináns tényező a fesztivál ideje alatt, hanem sokkal inkább a helyi hagyományok, történelem, a helyi lakosok, mesterségek bemutatkozása és persze, a pandémiábol végre kiszabadulva, egyszerűen csak szerették volna az emberek jól érezni magukat. Hihetetlenül látványos, a helyi kultúrát és az életet bemutató felvonulások színesítették a város életét szinte minden este. A párhuzamosan futó másik kurzus trénere a fesztivál egyik szervezője volt, szóval első kézből kaptunk információkat és tippeket a fesztivállal kapcsolatban. A kurzus résztvevőivel több közös programon is részt vettünk és bár hosszútávú kapcsolatok kiépítésére nem minden résztvevőnek van igénye, mindig akadnak olyanok, akikkel később is tartjuk a kapcsolatot. A kifejezés minden közhelysége ellenére varázslatos egy hét volt ezen a szigeten, gyakorlatilag egyszer az életben kategória, ennek viszont minden szempontból megfelelt.