A Szent-Györgyi Albert Általános Iskola és Gimnázium tanáraként idén szeptemberben az Erasmus + pályázat keretein belül egy hetet tölthettem el az Egyesült Királyságban, Oxfordban, ahol a Lake School of English nyelviskola tanártovábbképzésén vettem részt, ahol középiskolában oktató angol nyelvtanárok részére indítják a fent megnevezett kurzust. Nagyon jó választásnak bizonyult mind a kurzus, mind a város, mert minden szempontból megfelelt előzetes várakozásaimnak.

A felkészülés részeként a nyelviskola küldött egy ún. pre-course kérdőívet, amiben nyelvtanítási tapasztalatainkról érdeklődtek és a tanfolyammal kapcsolatos kéréseinket, kérdéseinket gyűjtötték össze. A felkészülés részeként már jóval a kiutazás előtt hosszasan böngésztem a város térképét, keresvén a nyelviskola pontos helyét, a szállásadóm házának címét és természetesen a híres oxfordi látnivalókat.

A nyelviskola a város szívében van, kiválóan megközelíthető a város minden pontjáról. Reggelente, a gyönyörű szeptemberi időben, gyalog tettük meg az utat kollégáimmal a szállásunktól a nyelviskoláig. Persze buszjárattal is lehetett volna, de így több időnk volt a kötetlen beszélgetésekre, egymás megismerésére és főleg az angol nyelv gyakorlására. A nyelviskolában délelőtt kilenctől délután négyig folyt az oktatás. Igen változatosak voltak az órák, amelyek kivétel nélkül mindig élvezetesek és hasznosak is voltak. Ezt nagyrészt tanárunknak is köszönhetjük, aki mindent megtett, hogy jó hangulatot varázsoljon, és persze, hogy használható tudást adjon, amit be tudunk építeni mindennapos munkánkba. A kint tanult és kipróbált feladatok közül már többet is kipróbáltam csoportjaimban, és mindegyik nagyon jól működött. Nyelvóráim színesedtek, felfrissültek!

Több mindennel foglalkoztunk a tanórákon, csak néhányat említenék ezek közül: bemelegítő gyakorlatok sokasága, phrasal verb-ök, az Egyesült Királyság oktatási rendszere, íráskészség fejlesztése, hibajavítás, vizuális anyagok használata a nyelvórán, a mai brit élet és kultúra stb. Mindenből egy keveset, de mégis annyi muníciót kaptunk, amivel egy jó ideig ismét lelkesen és örömmel tudunk tanítani.

A nyelviskola néhányszor délutáni programokat is szervezett számunkra. Felejthetetlen volt az oxfordi városnézés, aminek keretében láttuk a híres oxfordi Sóhajok Hídját, a gyönyörű egyetemi épületeket, a Radcliffe Camerat, mely egy olvasó terem, és Oxford szimbóluma, Nagy-Britannia legrégebbi múzeumát, az Ashmolean Museumot és a leghíresebb pubokat is érintettük – ahová később a kollégákkal el is mentünk – név szerint a The Eagle and Child, Turf Tavern, The Bear nevezetűeket. Éppen azokban a napokban tartották a St. Giles vásárnapokat is, így igazi vásári hangulat részesei is lehettünk a körhinták és vidám parkokra oly jellemző „szerkentyűk” sokaságában. Mindezt a vanília illatú vattacukor és a Fish and Chipses bódék illata koronázta meg. Különleges élmény volt a Christ College látogatása egyik délután, mely Oxford méltán egyik leghíresebb egyetemi épülete. Itt tudtuk meg, hogy létezik oxfordi idő, időszámítás is, ami 5 perces eltérést jelent a normálistól. Ezért este nem 9-kor, hanem 9 óra 5 perckor harangozza Great Tom azt a bizonyos 101 harangütést. A heti programunkban még egy angol középiskola látogatása is szerepelt. Igazán nagyon örültem ennek a délutánnak, mert „élőben” tapasztalhattam meg, milyen egy angol gimnázium. Volt lehetőségünk bepillantani tanórákra, és rácsodálkozni, hogy még a technika órán is viselik a diákok az egyenruhát a nyakkendővel – természetesen kis kötény óvja a ruhájukat a famunkálatok közben -, megcsodálni a három sportpályát, a kényelmesen nagy könyvtárat, a konyhát, ahol a főzéstudomány rejtelmeit sajátítják el a diákok. Azért találkoztunk osztályteremből kiküldött tanulóval is a folyosón, nehézségeik tehát angol kollégáinknak is vannak a nevelés-oktatás területén…

A nyelviskolában a mi csoportunk egy kisebbnek számított, mindössze heten voltunk. A kolléganők Törökországból, Szlovákiából, Finnországból, Németországból, Bulgáriából, Japánból és személyemen keresztül Magyarországról jöttek. Sokféle országból és sokfélék is voltunk, ez még inkább színesítette a tanórákat. Sokat beszélgettünk még a szünetekben is egymásról, iskolánkról és az országunkról. Így igazi interkulturális kapcsolatokban lehetett részünk.

Szállásadómról sem feledkezhetek meg ebben a beszámolóban. Az idős házaspár Oxford zöldövezetében lakik, és mindent megtettek, hogy jól érezzük magunkat szép és tágas otthonukban. Az emelet 5 hálószobájában – velem együtt – 4 kolléganőt szállásoltak el azon a héten. Mindegyikünk más-más országból jött, így egy lengyel, egy portugál és egy bolgár kolléganővel laktam együtt. Hamar megtaláltuk a közös hangot egymással, talán azért is, mert még hasonló korúak is voltunk! A bolgár kolléganő egyben csoporttársam is volt a nyelviskolában, így a sok együtt töltött idő következtében barátként búcsúztunk el egymástól. Az angol konyhát nem szokták dicsérni, de háziasszonyom remek főztjei és desszertjei alapján mondhatom, hogy igenis finom és ízletes ételek (is) jellemzik az angol konyhaművészetet, csak tudni kell, hogy mit és főleg, hogyan kell elkészíteni.

Összességében tehát tényleg nagyon jól éreztem magam és nyelvtanári munkám és személyes fejlődésem szempontjából is nagyon hasznos volt ez a hét. Azért mentem, hogy csiszolhassam angol nyelvtudásomat, autentikus nyelvi környezetben tanulhassak és gazdagodhassak, módszertani ötletekkel jöjjek haza, megismerkedhessek más országokban tanító angoltanárokkal és tapasztalatokat cseréljek. Úgy vélem, hogy a választott kurzussal és a szépséges Oxforddal sikerült mindezt megvalósítanom.

Nagyon köszönöm Mindenkinek, aki közrejátszott abban, hogy ez az út megvalósulhasson számomra!