Úti beszámoló

Kispál Csaba

Erasmus+ General English Training

2022. július 25 – augusztus 5.

Atlas Language School, Dublin, Ireland

Sokszor hallottam már az Erasmus+ programról, indig jókat meséltek róla a kollégák, most gondoltam először, hogy csatlakozom én is. Mivel nyelvvizsgára készültem, kapóra jött egy külföldi nyelvtanulási lehetőség. Átnézve a kínálatot, Dublint találtam a legjobb választásnak. A kurzus kiválasztása után jött a bizonytalanság: megkapjuk, mikor jön meg a pénz, lehet foglalni? Aztán a repülőjegy ára ugrott az egekbe! Sebaj, foglaltam, kifizettem, kérvényt írtunk, majd utaltam! Jöhetett Dublin!

Mikor otthonról elindultam és a vonaton zötykölődtem Ferihegy felé, tudatosodott bennem, hogy most tényleg teljesen egyedül utazok külföldre, nem családdal, nem csoporttal, nem barátokkal. Nem mondom, hogy megijedtem, de rádöbbentem, hogy csak magamra számíthatok. Nekem kell döntenem, nekem kell cselekednem, a felelősség csak az enyém és ezt két héten keresztül. Semmi baj, irány a reptér. Sikeres becsekkolás után epekedve vártam, melyik kapun kell beszállnom, de csak nem írták ki. Telt múlt az idő, de még mindig nem. Gondoltam jól kezdődik, hiszen a Müncheni átszállásra, csak egy órám van. Ha ez késik egy órát, akkor lekésem a csatlakozást. Gyorsan megkérdeztem, mi újság Münchenben, de csak legyintettek, az is késik. Hittem is meg nem is, de aztán bebizonyosodott, hogy nekik lett igazuk, kis késéssel, de simán kiértem Dublinba. Az időjárás azonnal be is mutatkozott, mivel 10 percen belül kétszer volt felhőszakadás (még a repülőről láttuk), a kettő között természetesen kisütött a nap. A transzfer a reptérről zökkenőmentes volt, mindaddig, míg bele nem futottunk a belvárosban az ír foci döntőjéről hazafelé tartó zöld, sárga, lila fehér tömegbe, így a 40 perces út másfél órát vett igénybe. De mikor a busznak meg kellett állnia egy zsúfolásig telt Pub előtt és egy ember Robbie Williamset énekelt, úgy éreztem jó helyen vagyok. A szállást rendben elfoglaltam, jöhetett másnap a suli.

Tanárok közé kerültem, aminek örültem, hiszen csak kollégákról van szó. Voltak németek, spanyolok, lengyelek, olaszok. Elkezdődött a bemutatkozás, rövid ismerkedés. Ennek végeztével kezdődtek a feladatok, de már az elsőnél sejtettem, hogy valami nem stimmel, mivel az volt a kérdés: „Te hogyan tanítod ezt az óráidon és miért?” Ekkor a velem párban lévő spanyol kollégától óvatosan megkérdeztem, hogy itt mindenki angol tanár? Erre Ő egy határozott igennel felelt, mire én egy vérszegény „Én is tanár vagyok, csak tesi”-vel válaszoltam. Ekkor álltam fel és kérdeztem meg az oktatót, hogy valószínű én nem jó csoportba kerültem, mi a teendő?  Mondta semmi probléma, menjek le a recepcióra, majd ott Tim (The Boss) elbeszélget velem és berak egy másik csoportba. Ekkor kerültem a helyemre egy nyelvi csoportba, ahol velem kb. egy szinten lévők voltak. Igen vegyes társaság jött össze, hiszen tele dél-amerikai diákokkal Chiléből, Uruguayból, Costa Ricából ketten Törökországból, de voltak még olaszok, spanyolok és egy japán srác is. 12 fős volt a csoport, akiket egy igen határozott, pörgős tanárnő oktatott. Első ránézésre mintha egy nyüzsgő hangyabolyba csöppentem volna, kerestem is, hol rakták le a fegyvereiket, de aztán megnyugodtam, hiszen kiderült róluk, hogy kedves társaság, csak egy kicsit harsány – szerencsére angolul – de mindenki keményen tanulja az angolt. Voltak közöttük, akik már több hónapja itt voltak, többen a délelőtti órák után dolgozni mentek, hogy fenn tudják tartani magukat, míg hárman a két olasz kollégával az Erasmus + program támogatását élveztük. Nem is tudjuk, vagy igen, milyen jó dolgunk van. Érdekes tapasztalat volt ez is.

Heti 26 angol órám volt, minden nap 4 délelőtt a csoportban, és kedden, csütörtökön 3-3 délutáni társalgási óra 3-4 fős csoportban. Ezek a napok igen fárasztók voltak, hiszen napi hét angol óra, az nem kevés, délutánra a fejem nehezen vette az angolt, vagyis csurig lett vele. De ahogy teltek a napok egyre könnyebben vette a fejem az órákat. A délelőtti órák alatt haladtunk a tananyaggal, reading, grammar, listening, speaking, mindenből egy kicsi. Péntekenként vizsga. Az első alkalommal írásbeli volt, míg a második pénteken előadást kellett tartani a többiek előtt. Ez volt életem első angol nyelvű előadása. Szerintem nem sikerült rosszul, amit a csoport egy tapssal jutalmazott. A második pénteken – az utolsó napomon az iskolában – megkaptam a tanúsítványt, hogy elvégeztem a kurzust, összeálltunk egy fényképre, és elbúcsúztunk egymástól. Nagyon pozitív élmény marad számomra ez az együtt töltött két hét.

Az órák szünetében lehetett információhoz jutni a többiekről, nagyon nyitottak, közvetlenek voltak, sokat beszélgettünk, sokat hallottam a dél-amerikai emberek mindennapi életéről, és őket is érdekelte Magyarország. Többen mondták, hogy már voltak Budapesten, gyönyörűnek találták, vagy szeretnének eljutni oda. Számukra a legmeglepőbb az volt, hogy nálunk magyarul beszélnek az emberek, van külön, saját nyelvünk.

A délutánokon a nyelviskola közöségi programokat szervezett, voltunk Dublin-gyalogtúrán, ami egy Pubban ért véget egy pohár sörrel, kiránduláson Brayben, ami egy nyaralófalu Dublintól nem messze, utaztunk Kilkennybe ahol egy gyönyörű kastélyt nézhettünk meg hatalmas parkkal és ír zenét is hallgattunk egy pubban. Saját szervezésben eljutottam Glendaloughba, ahol egy délutánt töltöttem el gyalogtúrával egy tó körül, valamint búcsúzásképp az utolsó előtti napon egésznapos túrára fizettem be a Moher sziklákhoz, ami nekem bakancslistás kirándulóhely volt. Írország gyönyörű, jöttem rá a két hét alatt!

Nagyon profi környezetbe kerültem, elképesztő mennyiségű diák tanul napról napra angolul, ehhez csatlakozhattam én is két hétre. Hasznos időt tölthettem, 52 angol órám volt két hét alatt. Ez heti egy órával számolva egy évre való angol óra. Hihetetlen intenzív volt, ha még hozzá veszem az órákon kívüli beszélgetéseket több évre való angol nyelvórát teljesítettem.

Szeged, 2022. augusztus 21.                                                          Kispál Csaba

                                                                                        Szegedi Deák Ferenc Gimnázium