Kezdem a lényeggel: öt napos angol nyelvtanfolyamon voltam az Alpha School szervezésében St Paul’s Bayen. (A címben azért szerepel tíz nap, mert két hétvégével kibővítettem a munkahetet.) A csoportunk összetétele napról napra változott, hol nőtt a létszám, hol csökkent, de nem volt két olyan nap, hogy pontosan ugyanazokkal az emberekkel tanultam volna. Egyetlen biztos pont volt viszont: a tanáron és rajtam kívül csak lengyelek voltak a csoportban. Ez sajnos nem tett jót az óráknak, ők sokszor az anyanyelvüket használták a beszélgetéseknél, amitől nyilván nem fejlődött az angolom, és ráadásul még kellemetlenül is éreztem magam. (Sajnos a tanárunk sem volt elég határozott, mosolyogva hallgatta őket.) Az órákon kevés módszer került elő, számomra új egyáltalán nem. Elővettünk egy ősrégi könyvet, abból megcsináltunk egy leckét, aminek még a témája sem volt érdekes. A meghirdetett egynapos kirándulás pedig igazából egy 20 perces 3D mozit jelentett Málta történetéről, utána mindenki egyedül sétálgathatott a fővárosban, ameddig akart.
Bár a képzés egyáltalán nem tetszett (ami a fentiekből bizonyára kiderült :) ), azt egy percig nem bántam meg, hogy elutaztam, mert például az anyanyelvi közeg mindenképpen hatásos volt: mindenhol és mindenkivel angolul kellett beszélni. Ma már bátrabban szólalok meg ezen a nyelven is, hiszen megtapasztaltam, hogy jól meg tudom értetni magam a hétköznapi helyzetekben is vadidegen emberekkel. Ezért aztán továbbra is szívesen buzdítok másokat is arra, hogy éljenek az Erasmus adta a tanulási lehetőséggel, ha az egész képet nézzük, kiderül, hogy jól jártam. Így aztán a hátralévő részben címszavakban összegyűjtöm, ami tetszett az utazásban, hogy a szép dolgokra több szó jusson. :)
Helyi lakosok. Nagyon sokféle emberrel találkoztam, amíg igyekeztem bejárni a sziget minél több nevezetességét, gyakorlatilag a világ minden pontjáról érkeznek letelepedők a nagy szigetre. (Cominón egyetlen (lakatlan) épület van, Gozón léteznek lakóházak, de nem számottevő a helyi lakosok száma.) Így persze legalább húszféle angol tájszólással találkoztam, meg több kávézóban lepett meg a kiszolgáló azzal, hogy magyarul szólt hozzám (azzal nyugtatom magam, hogy a bankkártyám árulta el honnan jöttem és nem az akcentusom :) ), de sikerült több őslakos máltaival is szót váltanom. Ők mind nagyon kedvesek voltak, segítőkészek és beszédesek, szívesen meséltek az életükről, de érdeklődtek az én életemről is. Általában négy-öt különböző nyelven beszélnek, az angolon és a máltain kívül szinte mindenki tudja használni az olaszt és az arabot is.
Kompok. Mivel Málta igazából három szigetből áll, a főváros pedig egy izgalmas fekvésű félszigeten található, több úticélt is érdemes hajóval megközelíteni. Ezek elég sűrűn járnak (némelyik még nagyon késő este is) és megfizethető áron. Amiket én próbáltam, azok még kényelmesek is voltak, mindenkinek volt elég hely, nem kellett tülekedni vagy kis helyre bezsúfolódni.
Kaktuszok és leanderek. Természetesen nem a szobanövényről van szó, hanem az akár két méter magasságú példányokról, amik nem csak egyedül vagy kis csoportban, hanem akár erdőszerű kolóniában is megjelennek, tényleg néhol kilométereket lehet úgy sétálni, hogy mindenfelé csak kaktuszokat látni. Ahol az egyéb erős szagok nem nyomják el, a leanderek intenzív illatát lehet érezni, és persze emellett a virágok mindenféle színében is lehet gyönyörködni, szerencsére ez a növény jól bírja a szárazságot. (Vagy csak sokan/sokat locsolják őket?)
Nevezetességek. Itt nem sorolok fel minden látványosságot, ami tetszett, mert szerencsére sok helyre eljutottam és sok mindent láttam, de azt mindenképpen szeretném leírni, hogy a számomra lenyűgöző épületek és katakombák közös tulajdonsága, hogy egyféle időutazásra visznek, egy pillanat alatt lehet az őskortól a második világháborúig szinte bármelyik történelmi korba átlépni, csak ügyesen kell választani. (Aki az őskori leletekre kíváncsi, az utazása előtt legalább egy hónappal foglaljon magának helyet!) Két épületet azért mindenképpen szeretnék kiemelni: rám nagy hatással volt a Dóm és a Vörös Torony is.
Tengerpart. Mivel én kánikulatűrő példány vagyok, rajongok a napsütésért és a strandolásért, így Málta ideális helyszín számomra, hiszen rengeteg a kiépített strand (én csak belépőmentes változattal találkoztam), de akármelyik tengerparti település bármelyik utcája végén gond nélkül meg lehet mártózni a tengerben. A klasszikus homokos part éppúgy megtalálható, mint a sóderes vagy sziklás. A kisebb kikötőknél pedig egy létrán egyszerűen le lehet ereszkedni a vízbe (elkerített részen, nem kell a hajók között úszni).
Tanártovábbképzés külföldön - pályázattal