Az Erasmus+ nyelvtanárok idegen nyelvi környezetben való továbbképzését segítő 2014-16 közötti kétéves ösztöndíj programja keretében 2016. április 4. és 8. között egyhetes kurzuson vettem részt az oxfordi Lake School nyelviskolában. A kurzus célja a hatékony kommunikáció tanítása és gyakoroltatása volt.
Köszönhetően a rendkívül felkészült és naprakész kurzusvezető tanárunknak, Lucynek, a tanfolyam során a kommunikációs készségek fejlesztésén túl komplex nyelvi és interkulturális képzésben lehetett részem. A tananyag a mindennapi kifejezések, az újonnan keletkezett szavak és a gyakran használt szófordulatok mellett nagy hangsúlyt fektetett a kompetencia alapú oktatás valamennyi készségére, valamint a hallgatók ország ismereti tudásának bővítésére is.
Rendkívül hasznosak, változatosak és szórakoztatóak voltak a jól felépített kommunikációközpontú órák, ahol rengeteg új információval gazdagodhattam nemcsak az angol nyelv terén, de bepillantást nyerhettem más nemzetek kultúrájába, szokásaiba, gazdasági és politikai életébe – különös tekintettel az oktatás helyzetére. Mivel a Lake School tanfolyamaira számos európai országból érkeznek pedagógusok, jó alkalom nyílik új emberek megismerésére és tapasztalataik kicserélésére. Az én csoportomba Spanyolország eltérő kultúrával rendelkező területeiről, Finnországból és Németországból érkeztek többségében középiskolai tanárok. A program egyik legnagyobb haszna volt, hogy tüneményes, jó humorú embereket ismerhettem meg, akikkel remélhetőleg később sem fog megszakadni a kapcsolat. Jó volt megismerni egymás gondolkodásmódját, különböző vagy éppen egyező véleményét mindennapjainkat érintő kérdésekben ugyanúgy, mint az Európai Unióval kapcsolatosan. Csoporttársaimmal igyekeztünk hasznosan tölteni a délutáni szabadidőt is, amelyhez nagy segítség volt, hogy az iskola nemcsak ajánlott, de szervezett is számunkra külön programokat.
Hatalmas élmény volt megismerni a délutáni kirándulásokat és egyéb kulturális programokat szervező Robot, aki idegenvezetőnkként csodálatos kiejtéssel, óriási élvezettel és elhivatottsággal tudott beszélni Oxford történelmi múltjáról, nevezetességeiről, kulturális értékeiről, és a helyi szokásokról. Meglátogathattuk például a híres Christ Church College-t, amely helyszínéül szolgált számos híres irodalmi alkotásnak (Harry Potter, Alíz Csodaországban, Alíz Tükörországban). Állhattunk a Harry Potter filmekből híressé vált lépcsősoron, amely a Roxfort iskola ebédlőjéhez vezetett – a filmben, mert a valóságban csak egy kis előtérhez (a filmbeli étkezési jeleneteket valójában egy hollywoodi műteremben vették fel). Történeteket hallhattunk Lewis Carrollról, az Alíz könyvek írójáról, aki valójában Charles Lutwidge Dodgson matematika professzor volt. Azt is megtudhattuk, miért van ötperces eltérés az oxfordi kollégium ideje és a „normál” idő között. Megismerkedhettünk az oxfordi diákok mindennapjaival, college-okba jutási feltételeivel és vizsgarendjével. Megtekintettük az Ashmolean Múzeum állandó kiállításait és az Andy Warhol időszaki kiállítást is. Búcsúzóul pedig péntek délután elvonatoztunk Windsorba, ahol megtekintettük a kastélyt. Esténként pedig természetesen nem lehetett kihagyni a tipikus angol pubokat sem, ahol hagyományos angol ételeket és italokat kóstolhattunk.
A tanfolyam során sok jó tanítási módszert láthattam, amelyeket biztosan ki fogok próbálni saját tanóráimon is. Példákat láttam arra, hogyan lehet változatosan használni és kihasználni a különféle csoportdinamikát. Remek ötleteket kaptam ahhoz is, hogy hogyan használjam hatékonyan a különböző internetes forrásokat, hogyan teremthetem meg az ösztönző és támogató tanulási-tanítási környezetet. Saját bőrömön tapasztalhattam meg a hatékony információátadás fontosságát és esetleges nehézségeit, és hogy mennyire fontos, hogy tudatosan használjuk a nyelvet. Tippeket kaptam, hogy hogyan növelhetem tanítványaim önbizalmát a különféle nyelvi készségek (beszéd, írás, olvasás, hallás) fejlesztésének segítségével. Valamint, hogy hogyan érjük el a tanítás során a nyelvtani struktúrák, a különféle hangnemek (a hivatalos és baráti) félelem nélküli, autentikus használatát.
Nagyon örültem, hogy oxfordi tartózkodásom idején egy tipikus angol család vendégszeretetét élvezhettem. Mivel szállásadónőm maga is pedagógus, sok közös témánk volt, és rengeteg dolgot megtudhattam az angol családok mindennapjairól is.
Bár a kint töltött idő rövid volt, annál intenzívebb. Jó volt az általam tanított idegen nyelv hazájában autentikus környezetben, anyanyelvi emberekkel beszélgetni, első kézből látni, hallani. Jó lenne, ha minden nyelvtanárnak juthatna ilyen lehetőség – legalább néhány évente.
A mi iskolánk (Budapest IX. kerületi Szent-Györgyi Albert Általános Iskola és Gimnázium) most szerencsés volt, hiszen ezzel az Erasmus+-os ösztöndíjjal valamennyi nyelvtanárunk kijuthatott anyanyelvi környezetbe, hogy a helyszínen szívja magába az adott ország nyelvét és kultúráját. Remélem, lesznek még hasonló lehetőségek.