Újragondolni mindig jó! – egyhetes adrenalinlöket Veronában

A 2022/23-as tanév őszén Veronában a „21. századi tudás tanároknak és diákoknak” című képzésen vettem részt. Mivel az előző mobilitásom minden várakozást felülmúlt, visszafogott elvárásokkal készültem az „Erasmusra”, de tartalmát tekintve most sem volt okom csalódni – különösen úgy nem, hogy a minden tekintetben eléggé ködös magyar októbervégből a derűs és napos Olaszországban töltekezhettem.

Francia, német, román, spanyol és észt kollégával, olasz trénerrel töltöttem el a hetet, tulajdonképpen mindvégig azon gondolkodva, miért is nem alkalmazzuk mindazt a gyakorlati-módszertani tudást, amelyet mind jól ismerünk? Természetesen azért számos olyan trükköt, módszert tanultunk Ilaria Barbieri trénerünktől és egymástól, amelyet még nem ismertünk. Viszont a hét lényege számomra abban állt, hogy újra és újra megfigyeltem magamat és válaszaimat új kollégáim gondolatainak tükrében is: mi tart távol a kompetenciafejlesztő gyakorlatok alkalmazásától?

A természetesen adódó válaszok minden országban közel azonosak: alulmotivált gyerekek, változó környező világ, a tantárgyszerű iskolától való általános elidegenedés. Csak a magyar valóságra igaz válasz volt az elképesztő óraszám-túlterheltség és a pedagógiai segítség hiánya. Ezt azért megnyugtató volt ismét megtudni: nem bennem van a hiba. Nem lehet 22 évig azonos hőfokon égve árral szemben úszva nevelni egy olyan országos környezetben, ahol sok minden az ellen dolgozik, hogy motiválhassam a diákjaimat az ismeretszerzésre, a gazdagabb és tartalmasabb életre.

Átismételtük a nyolc kulcskompetenciát, a motiváció lélektanával részletesen foglalkoztunk. Jól tudjuk, hogy a tanulási folyamatban a motiváció kulcsfontosságú, alaposan körbejártuk „munka dandárját”, egy téma e célból optimális bevezetését, a felütést. Hogyan tehető érdekeltté a diák abban, hogy munkát végezzen a felcsillantott tudáshiány pótlása érdekében? Azaz hogyan kezdjek egy tananyaghoz úgy, hogy már kezdettől fogva a diák érdeklődése vezeti az órát, a témakört? Erről elmélkedtünk, gyakorlatoztunk majdnem egy teljes napon keresztül, és hallatlanul érdekes volt a nemzetközi gondolatmenetek összehasonlítása is.

Elmélyítettük a tudásunkat nem csak a motivációról, hanem a vizuális gondolkodási stratégiákról (VTS), a kollaboratív tanulásról, a flipped classroomról, a feladatközpontú tanulásról (TBL), a projektalapú tanulásról (PBL). Elméletben és gyakorlatban is végiggondoltunk minden lépést, árnyalatot. Vajon tényleg megöli az iskola a kreativitást? Most, a kurzuson is, századszor is volt alkalmam újragondolni a híres Ken Robinson-i állítást, nagyon izgalmas nemzetközi megközelítéseken keresztül.

Verona csodás városa tartalmas hátteret biztosított a szabad órákban arra, hogy emésszem a kurzuson hallott és tapasztalt élményeket. Főzőkurzustól városlátogatáson át, közös kollegiális étkezésekig számos gazdag programban volt részem, amiért nagyon hálás vagyok.

Nehéz volt úgy visszatérni egy inspiráló és szárnyaló szellemi közegből a szürke valóságba, ahol rajtam áll, hogy színt és tudást vigyek diákjaim életébe. Nagy teher, nagyon magányos tevékenység. A munka dandárja, a felütés – ismét rajtam múlik.