Őszintén szólva nagyon nehéz dolgom volt idén, amikor a kurzusok közül válogattam. A tavalyi választásom – Lake School of English Oxford – igencsak magasra tette a mércét, ami a módszertani fejlődést illeti.

Sajnos ebből a szempontból az idei ISP kurzus, mely a „Creative Activities and Motivating Materials for the Secondary Classroom – Focus on Scotland” címet viselte, nem ütötte meg a mércét, más szempontból viszont kiemelkedően érdekes volt.

A két hét alatt ugyanis 2 gimnáziumba is szerveztek nekünk egész napos látogatást, mely remek lehetőséget biztosított arra, hogy a skót iskolarendszer működését megtapasztaljuk. A két iskola teljesen különböző módon közelítette meg a tanulást: az egyik modern, teljesen új épülettel rendelkezik és elsősorban a technikai újdonságokkal próbája meg motiválni a diákokat: wifi magától értetődően van, projektor, teljesen felszerelt tantermek, mindenkire jut egy számítógép, de a tanár-diák kapcsolat itt inkább háttérbe szorult, én legalább is így éreztem. Ezzel szemben a másik iskola egy ódon épülettel rendelkezik, technikailag kevésbé felszerelt és a „hagyományos” tanítási eszközökkel kíván hatni a diákokra, értem ezalatt a fénymásolatokat, táblát, ami nem interaktív, stb.. Nekem személy szerint a második iskola munkája és annak eredményei nyerték el a tetszésemet, mert ott éreztem inkább azt, hogy a diákok motiváltabbak és igazi jó tanár-diák kapcsolat alakult ki a tanulók és az őket oktató tanárok között. Nem tudom, hogy ez szorosan összefügg-e a technikai felszereltséggel vagy annak hiányával, de gyanítottuk, amikor ott jártunk, hogy igen.

Az augusztus végén megrendezett kurzuson vettem részt. Oktatónk a kurzus során inkább elméleti megközelítéssel élt, mely sajnos csalódást okozott számunkra, résztvevők számára. Ez alatt azt értem, hogy nem új feladatokat és módszertani ötleteket kaptunk, hanem arról beszélgettünk, hogy kell-e kiejtést, helyes nyelvhasználatot tanítani a diákoknak, ami inkább egyetemi elméleti órára hasonlított, mintsem egy módszertani megújulást nyújtó, gyakorlatias kurzusra, melyre mindenki számított és vágyott.

A csoportunk az első héten 21 fős volt. Spanyol, lengyel, német, észt és olasz kollégákkal dolgoztam együtt. A második héten a csapat 10 fősre csökkent.

Fénymásolt lapon kaptunk módszertani feladatokat az utolsó napon, bár nem beszéltünk róluk, az alkalmazásukról és a különböző korcsoportokra illetve különböző igényű tanulókra való adaptációjukról, mégis egy vastag mappával távoztunk.

Az iskola, elhelyezkedését tekintve, könnyen megközelíthető, a központban fekszik. Az első délutánra szerveztek nekünk egy városnéző sétát, mely nagyon hasznos volt, és egy-két további kulturális programon és kiránduláson is részt lehetett venni, bár ezek nagy része önköltséges volt.

Két érdekes előadást is szerveztek számunkra. Az egyik egy a skót történelmet, kultúrát és szokásokat érintő 3 órás előadás volt. A másik pedig inkább egy beszélgetés volt az egyik gimnázium igazgatóhelyettesével. Ezt kifejezetten hasznosnak és érdekesnek találtuk, mert nemcsak a skót iskolarendszert mutatta be az előadó, hanem arra is lehetőségünk nyílt, hogy kérdezzünk a tanárok mindennapjait illetően illetve megosszuk tapasztalatainkat az Európa más országaiból érkező kollégákkal.

Homestay elhelyezést választottam, mert szerettem volna, ha kicsit is, de beleláthatok egy skóciai család hétköznapjaiba. Jól választottam, mert nagyon kedves család volt a vendéglátóm. A házuk nem volt messze az iskolától, 25 perc alatt beértem az iskolába. Vendéglátóim mindig meleg étellel vártak, és jókat beszélgettünk vacsora közben. Két lengyel kollégával laktam együtt, akikkel – remélhetőleg – partnerkapcsolatot szeretnénk részesíteni.

Remek élményekkel tértem haza. Köszönet illeti ezért Förster Anitát és Véghné Juhász Krisztinát, akik fáradságot, ünnepnapot és hétvégét :) nem ismerve mindig kedvesen, készségesen és vidáman segítettek minket a sikeres pályázat felé vezető rögös úton! Köszönjük szépen a sok segítséget!

Klebelsberg Kuno Általános Iskola és Gimnázium