Amikor 2016. július 30-án leszállt a repülőgépem Máltán, hogy az Erasmus+ KA1-es közoktatási mobilitási pályázat keretében részt vegyek egy kéthetes nyelvtanfolyamon, még nem sejtettem, hogy életem legszebb két hetének nézek elébe. A tanfolyam 2016. augusztus 1-12. között zajlott az Executive Training Institute Malta szervezésében. A tanfolyam címe: Fluency and English Language Development For Teachers.  Azért Máltát választottam, mert nem csak a nyelviskolában, hanem mindenütt az angol a hivatalos nyelv a máltai mellett, így több forrást is felhasználhattam nyelvi készségeim fejlesztésére.

Egyszerre nem is egy, hanem két nyelvtanfolyamon vehettem részt: az egyik az iskolán kívüli, így pl. az otthoni, mivel homestay-t választottam. A háziak intelligensek és tájékozottak voltak, minden nap legalább egy órát beszélgettünk máltai témákról: egészségügy, politika, oktatás, a helyi fiatalok problémái, ételek (pl. polipkészítés). A háziak egymás között máltai nyelvet használtak, amit korábban sosem hallottam élőben. Magyar szakos tanárként erről is sokat kérdeztem őket, összevetve a máltait a magyarral.

A nyelvtanfolyamra való felkészülést jól segítették a nyelviskola előzetes anyagai: kollégáim közül mindig minden anyagot én kaptam meg legelőször, kérdőíveket, nyelvtani tesztet. A korrektség mindvégig nagyon jellemző volt az ETI-re. A helyszínen az igazgatónő, Sandra Attard-Montalto segítőkészsége kimagasló volt, a szervezés (transzferek, programok stb.) végig kitűnő volt.

Az előzetes szintfelmérő alapján Anita Gauci nyelvi csoportjába kerültem. A csoport összetétele az első nap során többször változott, mert a nyelviskola szervezői és tanárai nagyon odafigyeltek, hogy mindenki a saját szintjének megfelelő nyelvi kurzusba kerüljön. Az előzetes nyelvtani teszt csak az egyik szegmensre kérdezett rá, a kommunikációs készségeket az első órákon elemezték, így hatan maradtunk a nap végére: német, osztrák, cseh, lengyel és magyar résztvevők kerültek egy csoportba.

Első lépésként bemutatkoztunk. Anita mindent írt, figyelt, de úgy, hogy nem éreztük tehernek vagy számonkérésnek ezt. A hibákat mindig javítottuk. Aztán egységes dossziékat kaptunk, amelyekben az összes megbeszélt témához kapott anyagot tároltuk. Ez máris jó ötlet, a jövőben ezt az öletet én is használni fogom munkámban.

Minden teremben interaktív tábla segítette a nyelvtanulásunkat. Elsősorban az interaktivitás volt jellemző, a csoport- és pármunkák tették még érdekesebbé az egyébként is nagyon izgalmas témákat. A témakörök a programban leírtakat követték: utazás, kommunikáció, máltai kultúra, nemzeti sztereotípiák, etika, oktatási rendszerek az egyes országokban. A témakörhöz csatoltan jelentek meg nyelvtani feladatok is, de kisebb számban, nem ezen volt a hangsúly, hanem a kommunikáción, az interaktivitáson, érveléstechnikán, szóbeliségen.

Az órák fantasztikus hangulatúak voltak. Anitától kérdezni is lehetett mindenről, kultúráról, turisztikáról, nyelvről stb. Pl. az egyik legizgalmasabb témánk a sztereotípiákat érintette. A Piroska és a farkas Roald Dahl-féle feldolgozásán keresztül jutunk el odáig, hogy miféle sztereotípiákat tapasztalunk életünkben. Nyugati csoporttársaink nem ismerték az alapviccet: milyen a szervezettsége a mennyországnak és a pokolnak. A mennyben a franciák a szakácsok, a britek a rendőrök, az olaszok a szeretők stb. A pokolban a britek a szakácsok, a németek a rendőrök, a franciák a mérnökök. Ennek kapcsán tanultunk érvelni. Saját országunkról is írtunk állításokat. A többieknek ki kellett találni, melyik igaz, melyik hamis sztereotípia.

Keresztrejtvényben a lengyel lánnyal nagyon jók voltunk. Anita a brit kiejtésével elkápráztatott: elegáns, türelmes, okos volt. Kedvenc feladatunk: Lezuhanunk Arizonában egy sivatagban. Van nálunk 15 tárgy, állítsuk sorrendbe, hogy melyik a legfontosabb a túléléshez. Iránytű, vodka, tükör, különleges térkép, víz, ejtőernyő, esőkabát, só, stb. Melyik az a 3, ami kell a túléléshez. A feladatot a csoportnak együtt kellett megoldani, megbeszélve, kinek mi a fontos és miért. Ezzel többek között érveléstechnikát tanultunk. A fizika szakos osztrák kolléganő esőcsináló szerkezetet akart készíteni tükrök segítségével. Én azt mondtam, ejtőernyőből csinálnék egy sátrat, aláfeküdnék, meginnám szép lassan az összes vodkát, és vidáman várnám a felmentő sereget... :-) Anita nagyon egyedinek nevezi ezt a megoldást, amelyet a komoly tanerők is harsány kacajjal fogadtak. :-) Nagyon élvezem Anita óráit, sokat játszottunk, mindig minden hibát felírt. Ha valakinek nyelvtani vagy más hibája volt, utána megbeszéltük. Nem volt görcs, se frusztráció, kisimultak az idegek. :-) Közben észrevétlenül sok minden csempésződött a fejekbe. Örültem ennek a csoportnak, naponta vártam a találkozásokat, a mosolygó arcokat, pedig voltak nehéz feladatok. A német csoporttárs a hétvégén hazautazott, neki kezdődött az iskola.

A második héten új tanárt kapott a csoport, a brit Adrien Webbet. Az első napon Adrien állításairól kérdéseket kellett formálnunk, így ismerhettük meg jobban Adrient, aki ezt a formáját választotta a bemutatkozásnak (írt fel néhány adatot magáról, és a csoport feladata volt eldönteni, hogy igaz vagy hamis az adott állítás). Adrien Anitához képest lassabban beszélt, „nagyon brit” kiejtéssel.  Másfajta egyéniség, másfajta megközelítés, más stílus. Szerencsések vagyunk, hogy kétféle szemléletmódot is megismertünk.

Minden reggel bemelegítő játékos feladatokkal kezdtük. Adriennel is beszélgettünk állatvédelemről (mindketten cicatulajdonosok vagyunk), környezetvédelemről, fenntartható fejlődésről, máltai kultúráról, sztereotípiákról, más aspektusból. Nagyon érdekes volt az olvasástechnikai és szövegértési technikákról való beszélgetés, illetve Adrien bemutatta, hogyan lehet tanítani a szövegértést, bármilyen nyelven. Ezeket a saját munkámban is felhasználhatom. A csoport tagjai ajánlottak egymásnak angoltanulást segítő netes oldalakat (ezeket bemutatva az interaktív táblán), amelyeket használunk a mindennapokban angoltudásunk fejlesztésre. Az általam javasolt oldalt Adrien is felírta, nem ismerte (mert amerikai, Randall’s a neve). Adriennel sok volt a videós-magnóhallgatásos gyakorlat, ennek örültem, mert ez ment nehezebben eddig.

Az utolsó napon prezentációt kellett készíteni a hobbinkról és/vagy munkánkról, bemutatni azt a csoporttársaknak. A délután folyamán játszottunk: a csoport egy tagja kártyát húzott, és a kártyán levő 4 szó kihagyásával kellett elmagyarázni a szó jelentését. Aki kitalálta a szót, az kaphatta a következő kártyát. Ezen kívül a hazautazásról beszélgettünk, és hogy mivel töltjük el a maradék óráinkat. A tanúsítvány kézhez vétele után elbúcsúztunk egymástól, megígérve, hogy kapcsolatban maradunk. Én főleg a lengyel csoporttársammal fogadtam ezt meg, vele együtt is laktunk a családnál, együtt mentünk iskolába, sokszor a szabadidőnket is együtt töltöttük.

A két hét folyamán az iskola különféle fakultatív programokat szervezett délutánra, hétvégére. Ezeket külön ügyintéző szervezte. Jártunk Gozo szigetén, Cominón, Vallettában többször, Temple tour-on két 6 ezer évnél régebbi templomot néztünk meg, jártunk a három városban, és az utolsó program Mdina és Rabat város látogatása volt. Többször láttam festát, amelyek a helyi szentek vallási ünnepélyéhez kapcsolódtak, illetve Vallettában egy borfesztiválon jártam, ahol élő zenei koncerteket is hallgattam.  Minden szervezett programon részt vettem. Az iskola által szervezett kirándulásokhoz biztosított helyi idegenvezetőt is, egy angol-történelem szakos tanárt, Mariot, aki számomra nagyon érthetően, érdekesen beszélt angolul.

Nagy élmény volt vasárnap katamaránon áthajózni Szicíliába, ahol Taorminát és az Etnát látogattuk meg. Taorminában sok felvételt készítettem a görög színház romjairól, amelyeket irodalomórákon is fel tudok használni. Az Etna tövében gasztronómiai kóstolón is részt vehettünk, a helyi gazdák kézműves termékeit kóstolhattuk meg: bort, likőrt, mézes termékeket, édességeket. Láttunk házakat, amelyeket a kiömlő láva rongált meg. Egy 4D-s film segítségével megismertük az utolsó lávakitörés eseményeit. Lanovkával felmehettünk az Etna 3 ezer méter magasan levő utolsó állomására is.
Számomra ez is nagyon élvezetes volt, a kultúrtörténeti érdekességeken túl sok új kifejezést megtanultam, fejlesztettem a szókincsemet.

Ez a nyelvtanfolyam abból a szempontból is hasznos, hogy az iskolán kívül is kellett használni az angolt különféle szituációkban. Egy idő után sokkal bátrabban mertem megszólalni angolul, mind az órákon, mind a szabadidőben. Anna, a háziasszonyom szerint is sokkal folyékonyabban kommunikáltam a 2. héten, mint az elsőn. Az iskolában a nyelvtanfolyam mellett metodikai továbbképzést is kaptam, sok olyan technikát is elsajátítottam, amelyeket magyar órákon is használhatok. Sok olyan készségem is fejlődött, amelyeket itthon át tudok adni kollégáimnak, diákjaimnak.

Máltai napjaimról, tapasztalataimról Facebook-oldalamon naponta tudósítottam. Írásaimnak több száz követője volt minden nap. A visszajelzések nagyon pozitívak.

Bízom abban, hogy a jövőben is lesz lehetőségem részt venni külföldi nyelvtanfolyamon, ismereteimet, készségeimet továbbfejlesztve. Köszönöm Förster Anita (Tanártovábbképzés) segítségét, figyelmét, amellyel a felkészülésemet végigkísérte.