Idén, csakúgy mint a tavalyi évben a galway-i Atlantic Language Schoolban pályáztam meg egy kurzust. Miért mentem vissza Galway-ba? Több oka is van. Tavaly nem csalódtam, szuper volt a kurzus és a szállás is, valamint teljesen magával ragadott a város hangulata, és a környező vidék, a Burren és a moheri sziklák. Idén az ötnapos kurzus végén megint örömmel nyugtáztam, hogy nem hoztam hibás döntést, amikor visszatértem ebbe az általam nagyon szeretett városkába.A kurzus minden délelőtt két másfél órás foglalkozást foglalt magában, közte egy félórás kávészünettel. Az első másfél órában általában sokat beszélgettünk a csoportom cseh, spanyol és olasz tagjaival arról, hogy milyen különbségek vannak az oktatási rendszerünkben és úgy általában az országaink között kulturális tekintetben. Néha ezek picit hosszúra nyúltak és így kicsit nehezen hangolódtunk rá magára a kurzusunk témájára. A témánk az volt, hogy hogyan lehet a projektalapú tanulást minél hatékonyabban és minél többször alkalmazni a tanítás során. Tisztáztuk, hogy mit is jelent ilyen módszerrel tanulni és hogyan kell egy sikeres projektet az első perctől az utolsóig felépíteni. Nekem ez igazán hasznos volt, mert elemeiben azt hiszem csináltam ezt, de nem igazán vittem végig és sok olyan kérdésre kaptam választ, amelyek eddig nem voltak világosak számomra. Tehát a délelőttök nagyon hasznosan teltek, délután pedig, ha az időjárás engedte önállóan felfedeztem a környéket, mely számomra már nem volt teljesen ismeretlen. Egyik délután Spiddal-ba buszoztam ki és sétáltam közel 10 kilométert egy gyalogösvényen az óceánparton, egy másik napon pedig a Burren-be látogattam vissza és jártam be a Ballyvaughn -ból induló Wood Loop gyalogösvényt. Nagyon szeretem a természetet, így nekem Galway ideális helyszín, mert csodálatos a környéke, akár észak felé indul az ember, akár dél felé. Emellett sokat sétáltam és futó edzettem a városban a Corribb folyó mentén. Az esték sem teltek unalmasan, hisz már az első nap kialakítottunk egy online csoportot a westwood-i campus szálláson azon diákokból, akik szívesen jártak el esténként „trad music” -ot hallgatni a galway-i pubokba, így szinte minden este beszélgetéssel, zenehallgatással vagy tánccal telt. Nagyon sok barátságot kötöttem spanyol, német, olasz és cseh diákokkal. A legérdekesebb pillanat talán az volt, amikor egy német lánnyal hazafelé sétálva arra vílágítottam rá, hogy az ő nagyszüleit miért is telepítették ki Baranyából a második világháború után.Talán ez az amiért fontos, hogy Erasmus keretében találkozzunk és megértsük Európa múltját és jövőjét.Létrehoztunk online csoportokat, ahol igyekszünk tartani a kapcsolatot. Felejthetetlen egy hét volt ez számomra, amit azzal koronáztam meg, hogy a kurzus végén csatlakozott hozzám családom és még 9 napot kalandoztunk Connemarában, Mayoban, Sligoban és a csodálatos Donegal megyében. Már várom, hogy újra menjek a zöld szigetre.