2016. július 24-augusztus 6. között kéthetes továbbképző tanfolyamon vettem részt, melyet  az Edinburgh School of English szervezett, bonyolított. A kurzus elnevezése: ’Language and Methodology Refresher’, intenzív programmal.

Kellő izgalommal és szorongással vegyes lelkesedéssel kezdtem el a készülődést, hiszen fogalmam sem volt arról, hogy mi vár rám. A szervezők maximálisan mellettünk álltak, de ez valójában ’csak’ azt jelentette, hogy az adminisztrációs és pénzügyi  feladatok  útvesztőiből  segítettek kijutni. Megjegyzem, hogy hatalmas segítség volt, lehet, hogy többen is feladtuk volna egy-egy csúcsra feszült ponton.

Minden egyéb készülődés (repülőjegy, szállásfoglalás, stb) saját elképzelés és egyéni talpraesettség szerint történt.

Meglesz-e a pénz időben, mit vigyünk, hány bőröndöt, milyen idő lesz, hogy jutok el a szálláshelyemre, vigyek ajándékot, és kinek…???? Te már visszajöttél? Mesélj, milyen volt? Mire kell figyelni?? Körülbelül így nézett ki az elutazás előtti időszak. Csupa kérdés, bizonytalanság és közben vészesen fogyott a szünidő.

Ami kint várt, az minden képzeletet felülmúlt. Először is minden simán ment. A transzferbusz  azonnal a szálláshelyemre szállított. Ott kiderült, hogy mit takar (a szavak értelmén túl) a ’ Self-catering apartment’, amelyet azért választottam, hogy legyen egy kis intim szférám, visszavonulási lehetőségem. Akkor még nem tudtam, hogy ilyesmire egyszerűen nincs idő.  Reggel  7 óra körül elhagyod a szobát és jobb esetben este 10 órakor bezuhansz az ágyadba aludni. És persze fél hatkor kelsz, mert meg kell írnod a házi feladatot. Igen, volt HOMEWORK. minden napra, hétvégére is! Morogtunk is rendesen, pont úgy, mint a diákjaink.

Az iskola gyönyörű környezetben van, Edinburgh belvárosában, a főutcán. A mindennapos 20 perces séta a szálláshelytől az iskoláig, patinás épületek között, kora reggel, amikor még alig van ember az utcán… A napfény megcsillan a St. Giles katedrális tetején, tele tüdővel szívod be a történelmet és az ébredő város hangulatát… Nincs fénykép, amely mindezt visszaadná, de benned marad örök élményként.

Az iskola épülete Harry Potter világát idézi, sokkal kisebb változatban. Talpalatnyi hely sincs, a miniatűr termekben és keskeny folyosókon hemzsegnek a diákok. Végre megvan a csoport és bejön az első tanár. Olasz, spanyol, mexikói, lengyel, japán, német kollégák társaságában ülök, ismerkedünk. Gördülékeny az óra, mindenki csupa mosoly és tele vagyunk még energiával. A kávészünet már jól esik. Időbe telik, míg odaverekedjük magunkat a kávégéphez.

A délutáni órák már nehezebben telnek, főleg az után, hogy a legtöbb tanfolyam 13:30-kor befejeződött és mindenki elment várost nézni, szórakozni, pihenni. Persze tudhattuk előre, hogy hány órás a tanfolyam, amelyre jelentkeztünk, mégis…

Így indult és nagyon gyorsan el is telt. Pillanatok alatt jó kis csapattá formálódtunk, sokat nevettünk és nagyon sokat dolgoztunk. Annyira, hogy már kezdtünk szorongani, hogy mikor látjuk a város nevezetességeit, mikor ismerkedünk? Az iskola számos programot szervezett, ezek egy részén részt is vettünk, de többet akartunk. A mindenkori diák leleményesség ezt is megoldotta, így végül sikerült látnunk a legtöbb nevezetességet, eljutnunk előadásokra és egy koncertre is.

 A szabad hétvégén mindenki saját programot szervezhetett. Jómagam északabbra utaztam Inverness-be, gazdag programot szerveztem -és ez is egyszerűen, gördülékenyen ment! Hajókirándulás a Loch Ness-en, várrom-séta, whisky  kóstolás…minden belefért.  Nessie-vel sajnos nem találkoztam, de minden souvenir tárgyon ott feszített.

Szakmailag, nevéhez méltóan, valóban Refresher kurzus volt, felfrissülten, lelkesen és élményekben gazdagon tértünk vissza.

A skótok pedig egyáltalán nem ’SKÓTOK’! Kedvesek, segítőkészek, vendégszeretők és nem utolsósorban nagylelkűek, adakozóak.