2025.07.07-12.

Az ezer tó országa, Helsinki – Erasmus+ tanári képzés

Írta: Oravecz Krisztina

 Lehetőségem nyílt részt venni egy egyhetes tanári képzésen Helsinkiben, az Erasmus+ program keretében. Már régóta érdeklődöm a finn oktatási rendszer iránt, így örömmel csatlakoztam a programhoz, hogy személyesen is megtapasztalhassam, hogyan működik a világ egyik legsikeresebb oktatási modellje.

Gyerekkoromban a szomszédunkban lakott egy finn család, akik minden nyáron Magyarországra látogattak. Már akkor feltűnt, hogy a gyerekeket más szellemben nevelik, mint nálunk. Láttam például, hogy a gyerekek nyugodtan használtak fejszét favágáshoz egy szalonnasütés alkalmával – olyasmi, amit itthon elképzelhetetlennek tartanánk. Ezek az élmények mély nyomot hagytak bennem, és azóta is foglalkoztat, hogyan működik a finn oktatás a gyakorlatban.

A kurzust Irene Papa vezette, aki albán származása ellenére olyan alaposan ismerte a finn rendszert, hogy fel sem tűnt, nem finn. A nemzetközi csoportunk tagjai között voltak cseh, német, lengyel, portugál, olasz és magyar kollégák is, így az együttműködés során a kulturális sokszínűség is külön élményt jelentett.

Az első napon bemutattuk egymásnak az iskoláinkat, valamint megismerkedtünk a finn kultúra alapjaival. Megtanultuk az alapvető köszönéseket, valamint megértettük két kulcsfogalom jelentését: a Mökki, vagyis a komfort nélküli nyaraló, valamint a SISU, a finn kitartás és eltökéltség szimbóluma, szellemisége.

A második nap csoportmunkával telt: különböző szerepekbe bújva (igazgató, szülő, tanár, diák) elemeztük a finn oktatási rendszert. Csoportunk egy kollázst készített az összegyűjtött információkból, amelyek valós finn iskolai napokat mutattak be.

A harmadik napot a híres Oodi Helsinki Központi Könyvtárban kezdtük. A modern épületben interaktív módon fedeztük fel a könyvtárat: készítettünk közös képet, megismertük a közösségi konyhát, ahol bárki főzhet, vagy kipróbálhattuk a 3D nyomtatót, a varrógépeket, a VR-szemüvegekkel felszerelt játszósarkot és sok más lehetőséget. A legemlékezetesebb élmény talán az volt, amikor egy szülő a gyermekével közösen varrt egy Moomin-mintás szatyrot – mindössze fél óra alatt.

A negyedik napon a pozitív pedagógiai attitűdökkel és visszajelzésekkel foglalkoztunk. A finnek nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a gyerekek erősségeire építsenek, és a tanárok pozitív visszacsatolásai a mindennapi tanítás szerves részét képezik. Inspiráló volt erről filmet nézni és ötleteket kapni. Ezen a napon az egyik legizgalmasabb feladat az volt, amikor kártyák segítségével kérdéseket tettünk fel járókelőknek. A mi kérdésünk az volt: "Mit változtatnál az oktatási rendszeren?" A legtöbb iskolás a menzát említette, de nem az ételek minősége, hanem a zsúfoltság miatt.

Az utolsó napon egy komplex csoportfeladatot oldottunk meg: új iskolai projektet kellett terveznünk a hét során tanultak alapján. Ez kiváló lehetőséget adott arra, hogy rendszerezzük ismereteinket és kreatívan gondolkodjunk.

Már Budapestről indulás előtt kaptunk egy feladatot, amit a Wakelet platformra kellett feltöltenünk. Ennek köszönhetően egy csoporttársam – aki Szegedről jött – felismert még a reptéren.

 A közlekedés Helsinkiben nagyon egyszerű és felhasználóbarát volt: a villamosok, buszok, sőt a komphajók is ugyanazzal a bérlettel használhatók. Szállásom az iskola közelében volt, így minden gyorsan és kényelmesen elérhető volt.

A szabadidőnkben felfedeztük Helsinki nevezetességeit: megnéztük az UNESCO világörökség részét képező Suomenlinnát, a híres sziklatemplomot, a helyi skanzent, a HAM művészeti múzeumot, a katedrálist és természetesen a kikötőt is.

Összességében ez a képzés nemcsak szakmailag adott sokat, hanem kulturálisan és emberileg is gazdagított. Nagyon örülök, hogy jelentkeztem erre a programra – egy életre szóló élménnyel lettem gazdagabb, és új nézőpontból láthatom a tanítás lehetőségeit.