A 2025 év elején beadott első iskolai Erasmus+ pályázat része volt ez a diákmobilitás, ami a csodálatos Olaszország legérdekesebb városába Milánóba vitt engem. Már az őszi időszakban elkezdtünk rákészülni, infografikát és Erasmus+ hetet szerveztünk az iskolánkban, hogy a diákjaink megismerjék, ezt a tanulási lehetőséget. A folyamat decemberben gyorsult fel, mert akkor már kiírtuk a pályázatot a gyermekeknek és január hónapban már szülői értekezletet is tartottunk a kiválasztottak számára.

            Öt napra tudtunk kimenni a 13-14 éves diákokkal egy nemzetközi iskolába, ahol délelőtt az iskolai órákon vettünk részt. Boselli tanár úr zeneóráján azt tanultam meg, hogy a gyerekek is hozhatnak feladatokat, amire egy jó tanár rákapcsolódik, és a diákok igénye alapján tereli a tudás fele a diákokat. A legnagyobb hattással rám a Dante órák voltak. Az Isteni színjáték feldolgozásába egy egész napig bepillanthattunk. Kezdésként az irodalom órán közösen bemutatták a diákok három nyelven (olasz-angol-magyar) az iskolai nyílt napra készült audiovizuális előadásukat. Itt volt kép-hang-zene egybe, igazi előadást élhettem át. A folytatásban egy apáca óráján a Pokol tereit és szereplőit dolgozták fel a gyerekek egy timeline-on. Ekkor is hangsúlyt kapott a bűn és bűnhődés kettőssége, melyet a mű légkörének érzékletes ábrázolása tett egészen élővé. Zimmitti tanárnő óráján tanultam pedagógiailag a legtöbbet. A tanárnő origami feladatokat adott fel, de nem akárhogy. A kivetítőn követhették a menetet, de nem a tanárnő ját körbe segíteni, hanem a gyerekek voltak azok, akik egymásnak megmutatták, hogyan haladjanak. Nagyon jó volt látni, hogy ilyen kortárs segítés milyen simán létrejöhet. Ezt a tanári, illetve diák beleállást én is próbáltam már beépíteni az óráimba, de azt tapasztaltam, hogy ezt egészen korán kell elkezdeni, akkor ösztönszerűen beépül a diákokba.

Még két olyan óra volt, amire követendő példaként tekintek, ez a rögbí és a bicikli szerelés. Mindkét órát alapítványok önkéntesei tartottak a gyerekeknek. Az egyiknél nehéz helyzetben lévő emberek, például migránsok jöttek az iskolába, hogy a biciklivel kapcsolatos dolgokat (tisztítás, festés, lánc- vagy belső csere, fék javítása) úgy megtanítsák, hogy egy fenntartható gondolkodást építsenek be, szennyezés nélküli mozgás előmozdítása.

Említhetném a különleges földrajz órát vagy a kerámia foglalkozást is, ahol olyan tanári skilleket láttam, amit érdemes lenne bizonyos fokon beépíteni a saját intézményembe.

            A délutáni programok közül a Leonardo múzeum volt a legemlékezetesebb, itt audio guide segítségével mentünk végig az interaktív kiállításon. A tudományos szövegek olyan szókinccsel rendelkezett, amit gyakran én sem értettem, így a gyerekekkel közösen egy hibrid megoldást találtunk ki. A tárlat egyes elemeit olvastuk és hallgattuk angolul, majd bizonyos tudományos részeknél a digitális fordítókat tanultuk meg használni és adtuk tovább a szakszavakat magyarul, hogy a tárlat minden része érthető és élvezhető legyen.

           Alig várom, hogy újra vigyünk csoportot ehhez hasonló tanulmányútra, itt rengeteget fejlődött az angolom, az olasz nyelvtudásom és a történelmi ismereteim. Az út során megismert emberek közül néhánnyal azóta is WhatsApp-on beszélgetünk. Ők is invitálnak vissza és én is hívom őket Magyarországra. Életre szóló élmény volt számomra ez a hét nap.