Amikor egy pedagógus elindul az Erasmus+ által kikövezett úton, nemcsak új módszereket, hanem új inspirációt is keres a mindennapi munkájához. Veresegyházi iskolánk református szellemisége, a lélekápolás és az egymásra figyelés fontosságába vetett hitem arra ösztönöztek, hogy olyan képzést válasszak, amelynek nyomán - mai rohanó, kibertérrel átitatott társadalmunkban - a diákok belső világát támogatni tudom.

A választásom a barcelonai Europass Teacher Academy kurzusára esett, ahol a délelőtti szakmai tréningek (önismereti foglalkozások, kapcsolati készségek, társas kompetenciák, érzelmi intelligencia-alapú megközelítés) és a pszicho-pedagógiai foglalkozások során megvalósult délutáni beszélgetések, (Katalán Nemzeti Művészeti Múzeum ill. Kortárs Kulturális Központ The Cult of Beauty c. kiállítása) tökéletes kiegészítették egymást. A nemzetközi környezet, a cseh, az olasz, portugál és román kollégákkal való közös munka, valamint a katalán kultúra megismerése – szakmailag is, emberileg is - feltöltött, erősítette jövőbe vetett bizalmam.

A SEL (Szociális és Érzelmi Tanulás) kurzust azért választottam, mert a tréning tematikája teljes mértékben összhangban áll iskolánk szellemiségével (empátia, egymásra figyelés, tolerancia stb.)

A szakmai hét legfontosabb pillanatai:

• Gyakorlati jellegű önismeret: A program során kiemelt szerepet kapott a gyakorlati alapú önismeret mélyítése nemzetközi, multikulturális környezetben. Az interaktív tevékenységek – mint például a kártyaalapú jégtörő játékok és az „osztálytermi szerződések” közös kidolgozása – nem csupán az elsődleges kapcsolatteremtést szolgálták. Ezek a non-formális tanulási módszertanok támogatták a résztvevők közötti nyelvi korlátok áthidalását, elősegítve a kölcsönös bizalom kiépülését. A folyamat lehetőséget biztosított a CASEL-modell szerinti alapvető szociális és érzelmi készségek (társas tudatosság, kapcsolati készségek) élesben történő gyakorlására, rávilágítva a rugalmasság, az empátia és az inkluzív szemléletmód fontosságára.
• „Művészetterápia”: A Katalán Nemzeti Művészeti Múzeumban tartott workshop kiszélesítette a látókörünket, tippeket kaptunk arra vonatkozóan, hogy hogyan használhatjuk a kortárs alkotásokat a gyermekek gondolkodásának és érzelmi világának fejlesztésére, a diákok között interakció megvalósulására.

A kurzus-adta élmények továbbgyűrűzöttek bennem a Sagrada Família monumentális tereiben, ahol a tér és idő hatalma szembetűnő módon érvényesítette erejét.  A templom a személyes elcsendesedés tere (is), de a „tömeghatás” miatt nehéz volt átszellemülni, de az ólomüveg ablakokon átszűrődő fények, később a parkok szabadon élő papagájai, a tengerparti naplemente, majd hazaúton a fenséges hegyek mind a teremtett világ csodáira irányították a figyelmemet.

A hét folyamán mindig volt valami, ami a „teljesértékű mennyei hangulatból” visszarántott a valóságba (pld. a hőmérsékletkülönbségek - a 2000 m tengerszint feletti magasságban fekvő Mont Cenis tó környékén 10 fokot mértünk, de volt, hogy 41 fokot jelzett az autó műszerfala; a spanyol „mañana életérzés” is időnként kifogott rajtam, pontosabban elgondolkodtatott (vajon mivel járunk jobban, a „holnap majd meglesz”, az „így is jól van” mentalitással vagy a „van jobb út is” típusú” küzdő szellemmel?

A tanult CASEL-modellt, az érzelmi reflexiós kártyák adta lehetőségeket és kooperatív technikákat mind igyekszem majd beépíteni a szakmai munkámba.

Hálás vagyok a Tempus Közalapítványnak és az iskolám vezetőségének az életre szóló élményért, a szakmai továbbtanulás lehetőségéért!

Minden kollégámnak szívből ajánlom, hogy kóstoljon bele az Erasmus+ színes világába!