A budapesti Németh László Gimnázium angol-olasz szakos tanáraként, 5 év szakmai tapasztalat után nyílt lehetőségem bekapcsolódni az iskola Erasmus+ KA1-es tanári mobilitási projektjébe, melynek keretében az Egyesült Királyságban, Exeterben vehettem részt egy kéthetes tanártovábbképző tanfolyamon 2017. júliusában. A mobilitással egyaránt volt célom a szakmai megújulás, a kulturális tapasztalatgyűjtés valamint a szakmai és személyes kapcsolatépítés, s elégedettséggel tölt el, hogy az Angliában töltött két hét során – a tantermi kontaktórák, a kurzusszervező által nyújtott és a magánszervezésű kirándulások, valamint a „szabadidő” alatt – mindezt meg tudtam valósítani.

Az International Projects Centre által szervezett, Creative Methodology for Teachers (Kreatív módszertan tanároknak) című tanártovábbképző tanfolyam fókuszában – címéhez és az előzetesen ismertetett kurzusleíráshoz igazodva – a tanórákon használható praktikus, ötletes feladattípusok bemutatása, kipróbálása, azok gyűjteményének bővítése állt.  35 tantermi kontaktórán vettünk részt, ami megítélésem szerint megfelelő mennyiségnek bizonyult a két hétre: kellően lefoglalt bennünket, de hagyott időt az önálló felfedezésre is. A tanfolyam szerkezete elég egyszerű volt: főleg szeminárium jellegű, délelőtti és alkalmanként délutáni foglalkozásokból állt 17 résztvevővel (lengyel, cseh, francia, spanyol, német, amerikai és magyar kollégákkal) és egy fix trénerrel. Ezt kiegészítve egy nap dolgoztunk egy vendégtanárral, valamint egy alkalommal vettünk részt délutáni előadáson, amely a brit oktatási rendszerbe engedett betekintést annak egy szakértője tolmácsolásában.

Kurzusunk fő tematikája szerint trénerünk, Esther az első délelőtt az egyéni igényeket térképezte fel és így alakította ki a tényleges programot. Ezt megalapozandó áttekintettük a kreatív módszertanok elméletét – a kurzus gyakorlati szemléletének megfelelően gyakorlatiasan. A tanfolyam folytatása során pedig afféle gyakorlati ötletbörze valósult meg, az anyanyelvi oktatók tudásátadása mellett a résztvevő kollégákkal folytatott tapasztalatcseréken keresztül. A tárgyalt feladattípusok különféle kategóriákba sorolhatók: bemelegítő és levezető feladatok (warmers and coolers), a különböző nyelvi készségeket, tanulási stílusokat, nyelvi szinteket kombináló tevékenységek (differenciálás), kooperatív technikák, nyelvtani vagy éppen kulturális témájú gyakorlatok, digitális technológiát bevonó ötletek (figyelembe véve a tantermek jellemző felszereltségét és a diákok saját eszközeit).

A képzés nyelvi készségfejlesztést is tartalmazott, főként a beszélt nyelvi kifejezésekre (pl. brolly), a brit angol nyelv változásaira (pl. portmanteau words), szlengre (pl. Cockney Rhyming Slang), helyi/tájnyelvi szófordulatokra (pl. grockle) fókuszált. Emellett kulturális ismeretátadás is megjelent a tanórai mintafeladatok tartalmában, például a szervezett kirándulásokat megelőzően.

A kurzus lezárásaként minden résztevő saját fejlesztésű gyakorlati feladatot dolgozott ki, készített elő és mutatott be a csoportnak a tanultak kipróbálása, elmélyítése céljából. Erre a második hét körülbelül felét fordítottuk, amit én személy szerint kissé elnyújtottnak és kevésbé jól szervezettnek tartottam, mindazonáltal hasznosnak bizonyult, hisz kipróbálhattuk magunkat és egymástól is tanulhattunk.

A kurzus egészében elsőrendű szempont volt, hogy egyszerűen alkalmazható (vagyis kevés felkészülést, tárgyi feltételt igénylő, könnyedén az adott csoportra szabható, ily módon ténylegesen „kreatív”) ötleteket kapjunk és osszunk meg egymással. Az eredmény egy bőséges feladatgyűjtemény lett, melyet az angol vagy más idegen nyelv, de akár egyéb szaktárgyak tanítása, vagy éppen osztályfőnöki tevékenység során is jól használható módszerek alkotják - jó munkát végzett Esther és a csapat is.

Az IPC a tanórákon kívül 15 órányi külső programot is szervezett nekünk (vagyis az iskolai tanfolyamok összesen 60 részvevőjének közösen vagy csoportokban): az első délután Exeter belvárosát jártuk be, majd megtapasztaltuk a Dartmoor Nemzeti Park ködös, zord időjárását, megismertük a bristoli Clifton Suspension Bridge-et, és megmásztuk Tintagel szeles várát. Ezen kívül „magánúton”, a csoporttársakkal vagy éppen a fogadócsaláddal, további felfedezéseket tettem a környéken, például az Exe folyó torkolatánál vagy a közeli falvakban.

A kéthetes angliai tartózkodásom tehát sokkal több volt, mint pusztán módszertani fejlődés. Motivált, lelkes európai kollégákat ismerhettem meg, akikkel most is él a szakmai kapcsolattartás, lehetőséget hordozva jövőbeni szakmai együttműködésre. Kulturális, az Egyesült Királysággal kapcsolatos tapasztalások sorát gyűjthettem az új ismeretségeknek, a kirándulásoknak és a szállásadó családdal eltöltött két hétnek köszönhetően. Megélhettem, hogy mi az, amikor leszáll a dartmoori köd, megismertem Cornwall megye lankáit miközben idegenvezetőnk, Roger elmesélte a helyi legendákat Artúr király születéséről, Exmouth csodás tengerpartján kóstoltam meg a helyi fish and chipset, szigorúan ecettel. A nyelvterületen töltött idő minden pillanatában kaptam valami újat: megtanultam, hogy mi is az a híres angol „iffy” (változékony) időjárás és miért fontos a réteges öltözködés júliusban Délkelet-Angliában, megtapasztaltam az üdvözés-búcsúzkodás nehézségeit a brit emberek számára, és megszerettem a hagyományos Breakfast tea-t.

Pályám során először vettem részt külföldi tanártovábbképzésen, és mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy éljen a lehetőséggel. Számomra a mobilitás többet adott, mint amire számítottam: élményt, tudást, rácsodálkozást, nevetést, lendületet a tanításhoz és az (erasmusos) folytatáshoz is.

Szeretném kifejezni végtelen hálámat Krisztinának és Anitának, akik rengeteget segítettek (bármikor és bárhol) pályázati anyagunk sikeres megalkotásában és projektünk megvalósításában.