Mobiltelefonnal támogatott utazás avagy Erasmus+-al a vikingek és kelták otthonában

Az útikönyvek által is gyakran emlegetett régi mondás, miszerint kétféle ember van a világon: azok, akik írek, és azok, akik írek szeretnének lenni. Régi vágyam vált valóra azzal, hogy az Erasmus+ keretében - ha nem is váltam igazi ír polgárrá, de - lehetőségem adódott belepillantani egy új, prosperáló ország mindennapjaiba, természeti környezetébe és egy régi, mégis viszonylag kevéssé ismert kultúra szokás-és hiedelemvilágába, megőrzött hagyományaiba.

Biológia-kémia szakos tanérként, verseny- és konferenciaszervezőként, később igazgató-helyettesként már korábban is érdekelt a digitalizáció, az informatika rejtelmei és lehetőségei, munkámat segítendő magam is többféle formában próbálkoztam annak oktatási környezetben való alkalmazásával. Mindig igyekeztem megismerni az újdonságokat, és alkalmazni is azok közül az oktatás támogatására alkalmasnak vélt aktuális megoldásokat (a szöveges, és képes dokumentumok készítésétől az első honlap megszerkesztésén keresztül, majd az elektronikus levelezés (email), később az online kapcsolattartás (chat stb.) és a közösségi média (FB és társai) segítségével történő információk megosztásáig bezárólag).

Az évtizedek alatt a legújabb trendeket mindig módjával kezeltem, elegendő időt hagyva magamnak a lehetőségek gyakori átgondolására és megismerésére. Ezt a szemlélődést azonban a XXI. sz.-i informatikai változás rohamtempóra kapcsolása szinte teljesen ellehetetlenítette; az egyre-másra változó számtalan és különböző minőséget képviselő szoftveres megoldások közül nincs sem elegendő idő, sem elég lehetőség a gyakorlati célú kiválasztásra, kipróbálásra. Nincsenek bevált formák sem, hiszen mind a felmerülő igények, mind a megoldásra váró problémák megközelítései is állandóan változnak; gyorsuló javulásuk, tökéletesedésük és ezzel az előző megoldások amortizálódási sebessége egyre nő. Gyakran nincs is értelme megismerni a legújabb megoldások mindegyikét (amúgy is alig különböznek valamiben, az egyik ezt, a másik azt tudja „jobban”), hiszen mindig jön egy újabb, még tökéletesebb és átfogóbb megoldás, egy „digitális svájci bicska”.

Ebben a környezetben számomra üde kivételnek tűnik a mobiltechnológia, aminek segítségével lehetővé válik az egyszeri tanár számára is a helytől és időtől független információelérés és kezelés, és amire számtalan kisapplikáció fejleszthető, így egy – akár – zsebben elférő, kézben tartható eszközzel nagyon sok különféle oktatási feladat megoldható.

Amikor iskolám angol nyelvi munkaközössége minden kolléga számára nyílt formában közzétette egy külföldi környezetben megvalósítható tanártovábbképzés pályázati lehetőségét úgy gondoltam, régi vágyam és a digitalizációhoz kötődő érdeklődési köröm összekötésére itt a lehetőség. S bár nem vagyok nyelvszakos, „bátor nyúlként” jelentkeztem. Így utólag azt mondhatom, bánnám, ha nem tettem volna!

A továbbképzés kiírt témája szerint mobiltechnológiával támogatott oktatásról szólt, amelyet a pályázatot támogató Hungary Expert katalógusából választottam. Az elnyert Európai Uniós támogatás fedezte mind a tanfolyam díját, mind az utazás, az ellátás- és a szállásköltségeimet egyaránt annak ellenére, hogy az élet, és különösen a szállás Írországban nem olcsó.

A tanfolyam helyileg az Europass ír partneriskolájában, a Dublin központjában lévő Ulearn School-ban, az őszi szemeszter idején zajlott, ezért minden iskolai szálláslehetőségük foglalt lévén lakhatásomat magamnak kellett intéznem (Airbnb). Tízfős csoportunkból (4 finn, 2-2 olasz ill. magyar, 1-1 francia és szlovén kolléga) én először vettem részt ilyen programon, többen viszont már tapasztalt Erasmus-osok voltak.

Az oktatás három részben, két 15 perces szünettel zajlott, így a délutánok többségében bőven volt lehetőségem megismerni Dublin nevezetességeit, melyek szinte mindegyike jó helyre választott szállásomtól 15-20 perces sétával elérhetők voltak. Éltem is minden adódó lehetőséggel, a fogadó iskola egy nyelvtanára által vezetett igazán élményszámba menő városnézés, és az utolsó napon szervezett, keleti parti buszos út Moher lélegzetelállító szikláihoz önmagában is különleges és rendkívüli program volt. Az pedig szintén a véletlen hozta nagy szerencse volt, hogy éppen a kint tartózkodásom idejére esett Dublinban a nálunk is ismert Múzeumok éjszakája, ami rengeteg ingyenesen megtekinthető múzeumi programmal, tárlattal, tematikus sétával és ingyenes buszos idegenvezetéssel jelentős költségmegtakarítással is járt számomra.

A továbbképzésen tanultakról kevés szót ejtettem eddig: részben azért, mert az alapszintű tanfolyamon bemutatott webes programok jelentős részét már ismertem, egyeseket korábban itthon már ki is próbáltam – igaz magyarul; az ezekkel most eltöltött idő inkább a felidézésükre szolgált, ami azért angol nyelvű környezetben nem volt egyszerű – igaz, nálam angolul jóval gyengébben értő és beszélő kollégáim is akadtak, így az eltérő haladási tempó is nehezítette néha a munkát. Ezt viszont a roppant türelmes, megértő és szép ír akcentussal beszélő képzőnk, Teresa segítőkészsége bőven ellensúlyozta.

A tanfolyam címében jelzettel ellentétben sajnos a mobiltelefonnal, mobil technológiával támogatott oktatáshoz nem kerültem sokkal közelebb, meglévő kompetenciáimat sikerült kissé továbbfejlesztenem. Ugyanakkor lehetőségem nyílt megismerkedni és beszélgetni hasonló érdeklődési körű külföldi kollégáimmal, szemléletformáló tapasztalatokra szert tenni más nemzetek digitális és szociális lehetőségeiről. Ezért mindenképpen köszönet jár az Erasmus+-nak.