2019 nyarán két hetet tölthettem Máltán, a St. Julian’s-ben működő ETI továbbképző-intézet Technology Enhanced Learning című kurzusán. A tanfolyamon változatos társaság gyűlt össze: a lengyel, olasz, orosz, német és magyar résztvevőket egy bolgár és egy máltai tréner vezette be az interaktív tábla, a blogok, a honlapkészítés, a tanulást segítő applikációk és korszerű digitális módszerek világába.

            A kurzus számomra is – noha óráimon korábban is használtam már digitális segédeszközöket – rendkívül izgalmas volt. Igaz, a két különböző tréner által tartott, gyakorlatilag önálló kurzusokként felépített első és második heti szekciók között éreztem némi színvonalbeli különbséget, de ez valószínűleg csupán személyes preferenciáim és a gyökeresen eltérő megközelítések következménye. Tagadhatatlan ugyanis, hogy a tíz munkanap során mindvégig a 21. században éreztem magam: olyan eszközöket tanultam meg használni, amelyeknek a létezéséről sem tudtam; olyan lehetőségeket ismertem meg, amelyekkel valóban minőségileg új élménnyé lehet tenni a tanulást.

            Az ETI nemcsak a kurzuson, de azon kívül is kitűnő vendéglátónak bizonyult: délutánonként és hétvégén változatos programok közül választhattunk (ezek kulturális és szabadidős tevékenységek voltak, vagyis a kurzust kiegészítő fakultatív szekciókat az iskola nem kínált, de a két hét sűrűségére visszagondolva egyáltalán nincs bennem hiányérzet emiatt), munka közben pedig bármikor fordulhattunk az irodához, mindenben szívesen segítettek nekünk. A dokumentációt is rendkívül gördülékenyen intézték, ugyanakkor jó volt megtapasztalni azt is, hogy minden kétséget kizáróan elolvasták a beadandóinkat, hiszen megjegyzéseket, javaslatokat fűztek hozzájuk. Összességében a tavalyihoz hasonlóan egy nagyon jól szervezett, korrekt, kiszámíthatóan működő iskolát ismertem meg, s ez kezdettől fogva biztonságérzetet adott nekem és a többi résztvevőnek is.

            Nem hallgathatom el természetesen azt sem, hogy mennyi élményt adott nekem Málta a szabadidőmben, amit igyekeztem minél jobban kihasználni. A két hét alatt a szigetek minden lakott sarkában megfordultam, és egy tökéletesen egyedülálló országot ismertem meg, amely – egyik kollégám megfogalmazása szerint – „egy kis Európa Afrikában, egy kis Afrika Európában”. Az őskori templomok, a csodálatos tengerpart, az elbűvölő Grand Harbour, az egzotikus kisvárosok mindannyiunkat lenyűgöztek, de mindez jóval kevésbé lenne emlékezetes a társaság, a jóízű beszélgetések, a közös séták nélkül. Úgy érzem, ez a program ebben – találkozásokban, emberi kapcsolatokban – nyújtja a legtöbbet; minden egyéb előnye ellenére ez az, amiért leginkább érdemes belevágni.

Intézményem neve: Pannonhalmi Bencés Gimnázium (phbences.hu)

Az intézményünk projektre vonatkozó weboldala:

http://pherasmus19.simplesite.com/