Írországi barátaimnál töltött egy hét után nagy izgalommal utaztam Dublinból Manchesteren át Yorkba. Mivel még sohasem jártam Angliában, folyamatosan azt figyeltem, hogy mennyiben tér el a két kultúra. A várakozásaimnak megfelelően nem nagyon. Mégis, valami megmagyarázhatatlan „angolság” lengte körbe a helyeket és az embereket. Az írek legendás vendégszeretete és kedvessége már ismert volt számomra, de az angol nyelv „őshazájában” nem gondoltam volna, hogy ugyanezt tapasztalom: mindenhol, a szó igazi és átvitt értelmében is  megértő emberekkel találkoztam.

York egy Szeged méretű és adottságú város, hasonlóan jó tömegközlekedéssel, templomokkal, kulturális és vízi látványosságokkal. A különbségeket tekintve elmondható: a mi Dómunk sem kicsi, de a yorki több hajós katedrális legszerényebb jelzője a monumentális; a mi szabadtéri színházunk egyedi hangulatát a Dóm és az azt körülvevő gyönyörű tér adja, York a Globe-színházhoz hasonló szabadtéri színháza viszont egész évben áll; Szegeden is sok templom van, de Yorkban minden sarkon van egy templom; városunk  többek között a Nobel-díjas Szent Györgyi Alberttel, míg York a filmhős Harry Potterrel büszkélkedhet.

A házigazdám (Louise) a yorki vasútállomáson várt, akivel az előzetes, hetek óta tartó levelezésünket követően szinte ismerősként üdvözöltük egymást.

A vasútállomástól a házuk felé vezető úton meg is mutatta York előbb felsorolt jellegzetességeit és a leendő képzési intézményt, valamint az odajutási lehetőségeket is. Mivel 45 perc gyaloglásra illetve 20 perc buszozásra laktam a York Associates-től, ezért úgy terveztem, hogy az első héten a képzésre busszal jövök-megyek, tekintettel arra, hogy minden délután gyalogosan fedezem fel a várost, a második héten pedig a gyalogosan járok az intézetbe és haza, közben York legfiatalabb és legzöldebb városrészének természeti szépségeit fedezem fel. Így is alakult – de csak ez, mert minden más az elképzeléseimmel ellentétesen, meglepetésszerűen történt, viszont mivel az egész utat egy kalandnak fogtam fel, élveztem a folyamatos ’újratervezést’, mellyel a rugalmasságomat is tesztelhettem!

Első képzési napunkon nemcsak a György-korabeli, szépen felújított épülettel ismerkedtünk meg, mely a mai igényeknek megfelelő komforttal, és a helyiek szerint két kisértettel is rendelkezik, hanem a képzés résztvevőivel, csoporttársainkkal, az oktatóinkkal és az összes ott dolgozó munkatárssal is.

Első heti, diszlexia témájú 4 fős csoportunkból hárman voltunk magyarok, a negyedik hölgy egy spanyol középiskolai nyelvtanár. Zseniális oktatónk, Martin Bloomfield - aki maga is diszlexiás – nagyon hitelesen és eredeti stílusban tartotta a képzést, és mindent megtett annak érdekében, hogy a lehető legtöbbet tudjunk meg az adott témáról: nem csak hatalmas lelkesedéssel és nem csökkenő energiával adta le az anyagot, hanem minden lehetőséget kihasznált arra, hogy nyelvi és egyéb tudásunkat és képességünket felhasználva interaktív módon sajátítsuk el a képzés anyagát.

A második heti, autizmus témájú képzést is ő tartotta, mely csoportban egy magyar középiskolai nyelvtanár mellett az intézmény egyik oktatója, Helen Cherry is tanulóként vett részt.

Képzéseink 8 és 13 óra között zajlottak három szakaszban, köztük finom frissítőket kaptunk, melyek az intenzív órák miatt nagyon jól estek. A napi képzés után mindig szükség volt a csoporttagokkal való konzultációra, mert az érdekes témák további gondolkodásra serkentettek bennünket. Ezen kívül minden nap kaptunk házi feladatot és a további tudás elsajátítását segítő szakirodalmat is.

A napi tanulás melletti kikapcsolódást a városi és város környéki séták segítették: a gyönyörű parkok, a csodálatos katedrális, a Shambles és környékének hangulatos, minden nap más előadóművésszel tarkított utcáin való barangolás, a sokféle templom egyedi hangulata, a várost átölelő római kori várfal felfedezése, a múzeumok és kiállítótermek, valamint a szebbnél szebb középkori és viktoriánus műemlékek, pubok és cukrászdák hangulata tette felejthetetlenné a napjaimat.

Házigazdáim, Louise és Derek minden kényelmemről gondoskodtak: kényelmes szoba, csodálatos ételek és italok, kedves és figyelmes gondoskodás.

Bár minden nap a tanulás és a szabadidő során előfordult helyzetek többször is kizökkentettek a komfortzónámból, nagyon élveztem ezt a két hetet, hisz rengeteg új élménnyel és ismerettel lettem gazdagabb.

Mindenkinek ajánlom, aki a saját erőfeszítései és tanulása segítségével szeretne átfogó, de mély és sokáig ható pozitív változásokat elérni a tudását és a személyiségét illetően.

Köszönöm az Erasmus+ programnak a lehetőséget, szegedi kollégáimnak és páromnak a kiutazásomban való segítséget, a York Associates munkatársainak és mindkét csoport tagjainak az élvezetes tanulást! Remélem, hogy életem során egyszer még visszatérek Yorkba!