Elemek megjelenítése címkék szerint: erőszakmentes kommunikáció

2026. július 19–25. között lehetőségem nyílt részt venni Rovinjban a „Zsiráf vagy sakál? – Az erőszakmentes kommunikáció alapjai a nevelésben” című nemzetközi képzésen, amelyet Szilágyi Anikó (Pancsa) vezetett. Már az érkezés napján érezhető volt a nyitott, elfogadó légkör, amely végigkísérte az egész hetet. A regisztrációt követően megismerkedtünk a helyszínnel, majd a tréner bemutatta a képzés céljait és felépítését. A résztvevők egyenként bemutatkoztak, megosztották, mely intézményből érkeztek, és milyen elvárásokkal vágtak neki a hétnek. Az esti közös vacsora jó alkalmat adott arra, hogy kötetlenebb formában is megismerjük egymást.

A 12 fős nemzetközi csoportban magyar és szlovák pedagógusok dolgoztak együtt. A közös programok során nemcsak új ismereteket szereztünk, hanem megoszthattuk egymással saját tapasztalatainkat, módszereinket és jó gyakorlatainkat is. A nemzetközi környezet elősegítette a kulturális és szakmai sokszínűség megtapasztalását, hozzájárult az interkulturális érzékenység erősödéséhez, valamint új szakmai kapcsolatok kialakításához, amelyek a jövőbeni együttműködések alapját is jelenthetik.

A második napon játékos ismerkedő feladatokkal kezdtük a munkát, majd közösen kialakítottuk a csoportszabályokat. Ezt követően megismerkedtünk az Erőszakmentes Kommunikáció alapjaival, valamint annak szemléletével. Számomra különösen érdekes volt felismerni, hogy a mindennapi kommunikációnkban milyen gyakran jelennek meg ítélkezések, minősítések vagy feltételezések, és hogy ezek helyett mennyivel eredményesebb a megfigyelésekre, érzésekre és szükségletekre épülő kommunikáció. A nap során számos játékot is kipróbáltunk, amelyek jól alkalmazhatók gyermekközösségekben.

A harmadik nap a megfigyelés gyakorlásáról szólt. Megismerkedtünk a megfigyeléskártyákkal, és különböző feladatokon keresztül gyakoroltuk, hogyan lehet a tényeket elkülöníteni a véleményektől. Beszéltünk arról is, hogyan lehet az Erőszakmentes Kommunikáció módszerét az óvodában és az iskolában életkori sajátosságokhoz igazítva alkalmazni. Nagyon hasznosnak találtam, hogy minden feladatot saját pedagógiai tapasztalatainkkal is összekapcsolhattunk.

A negyedik napon az érzések kerültek a középpontba. Az érzéskártyák segítségével megtanultuk pontosabban felismerni és megnevezni saját érzéseinket, valamint azt is, hogyan segíthetjük ebben a gyermekeket. Több olyan játékot is kipróbáltunk, amelyek fejlesztik az érzelmi intelligenciát, az empátiát és az önkifejezést. A tréner folyamatosan bátorított bennünket arra, hogy saját élményeinken keresztül tapasztaljuk meg a módszer működését.

Az ötödik napon az erőforráskártyákkal dolgoztunk. Megismertük, hogyan lehet a gyermekek figyelmét saját erősségeikre, képességeikre és belső erőforrásaikra irányítani. Ezen a napon különösen sok gyakorlati feladatot végeztünk a kérések megfogalmazásával kapcsolatban. Megtanultuk, hogyan lehet világos, őszinte és együttműködésre ösztönző kéréseket megfogalmazni úgy, hogy azok ne követelésként hangozzanak el.

A hatodik napon a hét során tanultakat foglaltuk össze. Szerepjátékok és különböző élethelyzetek segítségével gyakoroltuk az Erőszakmentes Kommunikáció négy lépésének alkalmazását. Jó volt megtapasztalni, hogy a módszer nemcsak konfliktushelyzetekben használható, hanem a mindennapi pedagógiai munkában is hozzájárul a bizalom, az együttműködés és az elfogadó légkör kialakításához.

A zárónapon minden résztvevő bemutatta, hogyan szeretné saját intézményében hasznosítani a képzésen tanultakat. Ezt követően közösen értékeltük a hetet, majd átvettük tanúsítványainkat. A képzést egy közös kulturális program, egy hajókirándulás zárta, amely tovább erősítette a résztvevők közötti kapcsolatokat.

A képzés számomra nemcsak új szakmai ismereteket adott, hanem szemléletformáló élményt is jelentett. Olyan új módszereket ismertem meg, amelyek jól támogatják a 21. századi kompetenciák fejlesztését, különösen az együttműködést, az önismeretet, a kommunikációt és az érzelmi intelligencia fejlődését. Megerősödött bennem a befogadás, az egyenlőség és a megkülönböztetésmentesség fontossága, valamint számos olyan gyakorlati ötletet kaptam, amelyeket szeretnék beépíteni a mindennapi óvodai munkámba. Bízom benne, hogy a megszerzett tudást kollégáimmal is megosztva intézményünk nevelőmunkáját is gazdagíthatom, és a gyermekek számára még támogatóbb, elfogadóbb közösséget alakíthatunk ki.

Nagy Angéla

A „Zsiráf vagy sakál?” – Az erőszakmentes kommunikáció alapjai a nevelésben című képzésen 2026. július 19–25. között Rovinjban vettem részt. Már az első naptól kezdve egy nyitott, támogató és inspiráló közösség részévé válhattam, ahol egész héten bizalomteljes légkörben dolgoztunk együtt, miközben folyamatosan új szakmai ismeretekkel és élményekkel gazdagodtam. A képzés élményét tovább gazdagította Rovinj különleges hangulata: a város csodálatos látványa, történelmi óvárosa és a tengerpart nyugalma a délutáni órákban kellemes kikapcsolódást és feltöltődést nyújtott, hozzájárulva ahhoz, hogy a hét valóban felejthetetlen élmény maradjon.

Sokat jelentett számomra, hogy különböző országokból érkező pedagógusokkal dolgozhattam együtt. A közös feladatok, csoportmunkák és szakmai beszélgetések során megismerhettük egymás nevelési-oktatási gyakorlatát, intézményeink működését, valamint megoszthattuk saját módszereinket és tapasztalatainkat. A jó gyakorlatok cseréje számos új ötletet adott az erőszakmentes kommunikáció óvodai alkalmazásához. Inspiráló volt megtapasztalni, hogy a különböző kulturális és szakmai háttér ellenére közös célunk a gyermekek érzelmi biztonságának megteremtése, az empatikus kommunikáció és az elfogadó, támogató közösség kialakítása. Az erőszakmentes kommunikáció szemlélete új nézőpontokat adott, amelyeket szeretnék beépíteni saját pedagógiai munkámba, és kollégáimmal is megosztani.

Külön öröm volt számomra, hogy Szilágyi Anikó (Pancsa) személyében egy rendkívül hiteles, inspiráló és magával ragadó trénert ismerhettem meg. Szakmai felkészültsége, közvetlensége és pozitív szemlélete nagy hatással volt rám; számos gyakorlati ötletet, új megközelítést és motivációt kaptam tőle, amelyeket a jövőben munkám során is szeretnék alkalmazni.

Összességében a képzés rendkívül gyakorlatias, inspiráló és szakmailag értékes tapasztalatokat nyújtott. A megszerzett tudás mellett nemzetközi szakmai kapcsolatokkal, új szemlélettel és felejthetetlen élményekkel is gazdagodtam. Bízom benne, hogy a tanult módszerek és tapasztalatok intézményünk mindennapi nevelőmunkáját is gazdagítani fogják, hiszen ezeket kollégáimmal is szeretném megosztani.

Hálás vagyok ezért a lehetőségért, és örömmel viszem tovább a képzés során megszerzett tudást mindennapi munkámba és emberi kapcsolataimba. Köszönöm intézményemnek, hogy lehetővé tette számomra ezt a szakmai fejlődést és a nemzetközi tapasztalatszerzést.