In Wien – Intensiv mit Kultur
Az osztrák út számomra komoly kihívást jelentett, amelyen főleg önmagamat tettem próbára és természetesen nyelvtudásomat is: közel az 50-hez vállaltam be a programot, 0 tapasztalattal, hiszen soha nem voltam még teljesen egyedül külföldön. Így volt bennem kellő kíváncsiság és izgalom, mit produkálok egy számomra teljesen ismeretlen (és idegen) szituációban.
A német kurzus címe „Deutsch intensiv mit Kultur” volt, és azért esett erre a választásom, mert úgy gondoltam, a nyelvtanuláshoz az osztrák főváros nagyon jó hátteret ad. Nem is csalódtam: a délelőtti-kora délutáni foglalkozásokat jól kiegészítették az esti szabadidős és kulturális programok. A tanórák két típusba tartoztak. Napi 4 óra nagyobb, 8 fős csoportokban került megszervezésre, amelyeken valamilyen általánosabb témához kapcsolódva (például a filmek, szerencse-balszerencse) szókincsbővítés, majd nyelvtani ismeretek átismétlése és gyakorlása volt a feladat. Nehézséget, de a nyelvtanulás szempontjából könnyebbséget is jelentett, hogy abban az időben egyedüli magyarként vett részt a foglalkozásokon, így minden adott volt az alapos nyelvgyakorláshoz. A délelőtti témavezető tanár, Esther nagy nyugalommal és türelemmel irányította a leginkább 16-18 éves fiatalokból álló csoportot, amelyben 3 svájci, 2 ukrán, 2 olasz hölgy mellett 1 brazil kapott helyet. A korkülönbség nem számított, hiszen a modern digitális és audiovizuális technikákkal is segített órákon a projektmódszerrel és főleg a csoportmunkával gyorsan meg kellett találniuk a közös hangot. A másik típusú foglalkozásokat, a délutáni 2 órákat Morizt vezette, amelyek valódi (intenzív) értékét talán az adta, hogy rajta kívül csak 2, néha 3 diák vett azokon részt. Ezen alkalmakkor a változatos módszerek mellett inkább a nyelvtani rendszer átismétlésén és gyakorlásán volt a hangsúly, ilyen volt például a mellékmondati szórend, a múlt idők, az alárendelő összetett mondatok.
A nyelviskolai, kötöttebb órákat szabadidős programok egészítették ki, amelyek közül különösen a „Bécs – a kávéházak városa” című esti séta volt a legemlékezetesebb. Ezen a 8-10 nemzet fiaiból álló népes hallgatóságot nem csak a lebilincselő idegenvezetés fogta meg, hanem az éjszakai Bécs lüktetése is – persze közben a német nyelvet is gyakorolták.
A szállást ugyancsak az ActiLingua-n keresztül foglaltam: a képzési helyszíntől 25 perc sétára volt egy Residence Superior a Schneidergasse-n. Szerettem volna egyedül lenni, itt saját fürdőszobát, konyhasarkot, egy felszerelt apartmant kaptam. Itt az elején furcsa volt az éjjel-nappal hallható alapzaj, más szóval, a „kolis hangulat” (t.i. soha nem volt csend), de hát a gyerekek bírják még az éjszakázást.
Délutánonként sokat sétáltam: nagyon közel volt például a Belvedere, de az Opernring is belátható távolságban volt.
Mindent összevetve az osztrák tanulmányút elérte a célját: biztosabb nyelvtudással, élményekkel és pozitív tapasztalatokkal térhettem haza.
Iskolánk projektjét itt találják:
Tanártovábbképzés külföldön - pályázattal