… igen, már nagyon hiányzott, és végre ebben az évben újra „hazaérkezhettem” a fülledt, nyárközepi, pihegő óriáshoz. A sors kegyéből többször volt alkalmam hosszabb-rövidebb időt tölteni közelebbi és távolabbi spanyol nyelvterületen, de rendkívüli izgalommal vártam, hogy két hetet tölthessek a spanyol fővárosban az Erasmus+ program keretében.
Szerettem volna sok időt tölteni Madridban, abban a fővárosban, amelynek ebben a hatalmas országban meg kell küzdenie az elsőségért. Szerettem volna a két hét alatt a lehető legtöbb helybélivel, spanyollal, madridival összefutni, és ezért választottam ezt a helyet, a turisztikailag kiemeltebb malagai lehetőségek helyett. Az AIL Madrid nyelviskola nagyon profi és színvonalas szolgáltatásokat, órákat, kurzusokat kínált, így nem is volt könnyű választanom, melyiket is részesítsem előnyben közülük. Sőt, a két hét folyamán folyamatosan újabb és újabb lehetőségek nyíltak meg számunkra – melyek közül már idő és energia hiányában többről le is kellett mondanom. Végül egy dupla kurzusra esett a választásom: Curso de Preparación para el Dele + Curso General Intensivo.
Ezek a nyelvi kurzusok sokkal többet kínáltak számomra, mint egy „átlagos” tanártovábbképzési program, mind időben mind fejlődési perspektívájukban, ezért a végére sem bántam meg, hogy ezek mellett tettem le a garast (550EUR). Reggeltől estig órán ültünk, természetesen egy spanyolosan hosszú ebédszünettel megszakítva azokat. A csoport tagjai mindannyian felsőfokon beszéltek spanyolul (egy brazil, egy amerikai, egy olasz, egy angol, egy török, egy horvát és én magyarként), így filológiai, kulturális, szociológiai és történelmi kérdéseinkkel halmozhattuk el tanárainkat, akik készségesen és nagyon hatékonyan készültek fel óráikra – annak függvényében, hogy a csoportnak éppen milyen megfogalmazott igényei támadtak. Mindamellett néhányan közülünk felsőfokú nyelvvizsgát is tettek a kurzus végéhez illeszkedve, így alkalmunk nyílt ennek a nyelvi szintnek a követelményrendszerét és felépítését is megismerni és begyakorolni. Mindez nagyon-nagyon hatékonynak bizonyult számomra, mert sok olyan kérdésem volt, melyre idehaza, könyvtárakban, vagy az internet segítségével nem lett volna módom betekintést nyerni.
Szállásomat is az iskola szervezte, sokféle lehetőség közül a számomra legkényelmesebbnek az egyetemi diákszállás tűnt, ahol egy viszonylag nagy szobát béreltem, fürdőszobával, napi háromszori étkezéssel. Esténként hazaérve két út között választhattam: vagy nekiülök a sok-sok házifeladatnak, vagy nyakamba veszem a várost és felfedezem csoporttársaimmal Madrid különféle negyedeit. Általában így is tettünk, színesítve mindezt múzeumlátogatással, vásárlással, könyvesboltok és könyvtárak felderítésével, könnyed vacsorákkal, súlyos sörözésekkel. Így viszont csak másnap hajnalban tudtam nekiülni a házi feladataimnak – mert hisz senki nem akart közülünk készületlenül érkezni a következő napi fejtágításokra.
Ilyen terhelés mellett természetesen nagyon elfáradtam, de azon elhatározásomat, hogy a lehető legtöbbet igyekszem kihozni ebből a két hétből, úgy érzem, maradéktalanul teljesítettem. Sokan, sokféleképpen járultak hozzá, hogy fejlődhessek, tanulhassak – hálásan köszönöm nekik. Remélem, hogy tanárként és is hozzá tudok majd járulni, hogy a diákjaimnak hasonló élményekben lehessen része!
Tanártovábbképzés külföldön - pályázattal