Az Erasmus+ program keretében lehetőségem nyílt részt venni a Rovinjban megrendezett „Boldog gyermek – sikeres átmenet óvodából iskolába” című nemzetközi továbbképzésen. Tanítóként különösen fontosnak éreztem, hogy olyan korszerű pedagógiai módszereket ismerjek meg, amelyek segítségével még hatékonyabban tudom támogatni a gyermekek fejlődését, érzelmi biztonságát és tanuláshoz való pozitív viszonyát.

A képzést Schüssler Mónika óvodapedagógus, tanító, Boldogságóra-oktató és Boldogságóra Pedagógus Nagykövet vezette. Már az első találkozáskor érezhető volt szakmai elhivatottsága, felkészültsége és az a szeretetteljes szemlélet, amely minden gyermek egyediségét és fejlődési lehetőségét helyezi a középpontba. A hét során nemcsak elméleti ismereteket kaptunk, hanem számos gyakorlati játékot, módszert és olyan ötletet is megismertünk, amelyeket saját pedagógiai munkánkban is alkalmazni tudunk.

A 15 fős csoportban magyarországi pedagógusok mellett Szerbiából és Szlovákiából érkező kollégák is részt vettek, így a továbbképzés valódi nemzetközi tapasztalatcserévé vált. Nagyon értékes volt számomra megismerni más országok oktatási szemléletét, jó gyakorlatait és azt, hogy a gyermekek támogatása, a befogadó nevelés és az egyéni fejlődési utak tiszteletben tartása mindenhol fontos pedagógiai érték. Ez az együttműködés nagymértékben hozzájárult interkulturális érzékenységem fejlődéséhez, valamint új szakmai kapcsolatok kialakításához és fenntartásához.

Az első napon a bemutatkozások során megismerhettük egymás intézményeit, pedagógiai tapasztalatait és a képzéssel kapcsolatos céljait. Már ekkor kiderült, hogy bár különböző oktatási rendszerekből érkeztünk, sok hasonló kihívással találkozunk a mindennapi munkánk során. Közös gondolkodásunk során megerősödött bennem az a gondolat, hogy a XXI. századi pedagógus számára elengedhetetlen a folyamatos tanulás, a módszertani megújulás és az új szemléletek iránti nyitottság.

A második napon az óvoda–iskola átmenet nehézségeivel, az iskolaérettség összetevőivel és az iskolakezdés lelki terheivel foglalkoztunk. Megismerkedtünk a DIFER mérés szerepével, valamint a kognitív fejlődés vizsgálatának jelentőségével. Fontos felismerés volt számomra, hogy az iskola sikeres megkezdése nem csupán a tudás mennyiségén múlik, hanem legalább ennyire fontos az érzelmi stabilitás, a szociális készségek és az önbizalom megléte is.

Ezen a napon több olyan játékot is kipróbáltunk, amelyeket a gyermekekkel való kommunikáció és közösségépítés során hasznosítani tudok. A „Hogy vagy?” és az „Értsünk szót!” kártyajátékok segítenek abban, hogy a gyermekek könnyebben megfogalmazzák érzéseiket, figyeljenek egymásra, és fejlődjön kommunikációs készségük. A „Csendmanó” módszer különösen megtetszett, mert játékos formában segíti a figyelem kialakítását és a nyugodt tanulási környezet megteremtését.

A harmadik napon a hatékony tanuláshoz szükséges részképességek fejlesztésével foglalkoztunk. Megismertük a figyelem, az emlékezet, a finommotorika, a szem-kéz koordináció, a térbeli tájékozódás és a beszédkészség fejlesztésének lehetőségeit. Nagyon hasznosnak tartottam, hogy ezekhez konkrét játékos feladatokat is kaptunk.

A gyakorlati részben kipróbáltuk többek között a Tolljátékot, a Bábuérintést és a Tárgyátadást, amelyek egyszerű eszközökkel, mégis komplex módon fejlesztik a koncentrációt, a koordinációt és az együttműködést. Megismertük a Szívmanó és Szupererő kártyákat is, amelyek a pozitív megerősítésben és az önbizalom fejlesztésében lehetnek segítségünkre. Ezeket különösen jól alkalmazhatónak érzem a napközis foglalkozásokon, illetve az osztályközösség építése során.

Ezen a napon tanultunk különböző relaxációs technikákat is, mint például a méhecske légzést, a betűlégzést, a téglalap légzést és a végtelen légzést. Ezeket a gyakorlatokat a saját munkám során is szeretném alkalmazni, például egy mozgalmas testnevelésóra után, vagy matematikaóra előtt a gyermekek figyelmének összpontosítására és megnyugtatására.

A negyedik napon az érzelmi intelligencia szerepével foglalkoztunk. Megértettük, hogy az érzelmileg biztonságban lévő gyermek könnyebben tanul, bátrabban vállal kihívásokat, és eredményesebben alakít ki kapcsolatokat társaival. Nagyon fontos gondolatként maradt meg bennem, hogy nem azt kell megtanítani a gyermekeknek, hogyan ne legyenek dühösek, hanem azt, hogyan ismerjék fel és kezeljék megfelelően az érzéseiket.

Érzelemfelismerő játékokat, beszélgetési technikákat és kommunikációs módszereket próbáltunk ki. Ezeket a saját tanóráimon is szeretném alkalmazni, hiszen a támogató, elfogadó légkörben a gyermekek bátrabban kérdeznek, könnyebben mernek hibázni, és nyitottabban vesznek részt a tanulási folyamatban.

Az ötödik nap számomra különösen emlékezetes volt, hiszen ekkor ismerkedtünk meg részletesebben a Boldogságóra program szemléletével. A pozitív pszichológia eredményeire épülő módszerek azt mutatták meg számunkra, hogyan lehet tudatosan fejleszteni a gyermekek pozitív gondolkodását, háláját, együttműködését és lelki ellenálló képességét.

Egy különleges gyakorlat során egész nap egy követ tartottunk magunknál, amely a bennünk lévő terheket és nehézségeket jelképezte. A nap végén letettük ezt a követ, ezzel szimbolikusan elengedve azokat a gondolatokat, amelyek akadályozhatják a lelki egyensúlyunkat. Készítettünk Hálatáviratot, írtunk ötsorost, valamint megismertük Bagdi Bella dalait is. A közös játékok, például a lufis csapatjáték, nagyon jó hangulatot teremtettek, és közben megtapasztalhattuk a közösség erejét is.

A hatodik napon a tapasztalatcserére, az óvoda és iskola együttműködésére, valamint a mai gyermekek sajátosságaira helyeztük a hangsúlyt. Beszélgettünk a NET-generáció kihívásairól, a szülők támogatásának lehetőségeiről és arról, hogyan tudunk még hatékonyabban együtt dolgozni a gyermekek érdekében.

Megismertük a „Két igaz és egy hamis” játékot is, amely nagyon jó közösségépítő módszernek bizonyult. Segítségével közelebb kerültünk egymáshoz, fejlődött kommunikációnk és egymásra figyelésünk.

A képzés során megszerzett tudás nagymértékben hozzájárult szakmai fejlődésemhez. Új tanulási és tanítási módszereket ismertem meg, amelyek segítik a XXI. századi kompetenciák fejlesztését: az együttműködést, a kreativitást, a problémamegoldást, a kommunikációt és az önálló gondolkodást.

A rovinji Erasmus+ mobilitás számomra szakmailag és emberileg is meghatározó élmény volt. Nemcsak új módszerekkel és játékokkal gazdagodtam, hanem olyan szemléletet is kaptam, amely még inkább megerősített abban, hogy minden gyermekben ott rejlik a fejlődés lehetősége. Fontos feladatomnak tartom olyan befogadó, elfogadó és támogató tanulási környezet kialakítását, ahol minden gyermek megtapasztalhatja a siker élményét.

A nemzetközi tapasztalatcsere, az új szakmai kapcsolatok és a megismert innovatív pedagógiai módszerek hosszú távon is segítik munkámat. Hálás vagyok azért, hogy részese lehettem ennek a képzésnek, mert nemcsak szakmai tudásomat bővítette, hanem új lendületet és inspirációt is adott pedagógusi hivatásomhoz.   

Hucka Leah Rachel