Júliusban ismét lehetőségem nyílt arra, hogy Erasmus+ mobilitási program keretében szakmai továbbképzésen vegyek részt a horvátországi Rovinjban. A „Digitális óratervezés és tanulói bevonás – Haladó IKT-megoldások a gyakorlatban” című egyhetes kurzuson kolléganőmmel, Tarr Petra angoltanárral képviseltük a Dabasi Táncsics Mihály Gimnáziumot. A képzés célja az volt, hogy olyan korszerű digitális módszereket és alkalmazásokat ismerjünk meg, amelyekkel még élményszerűbbé, interaktívabbá és hatékonyabbá tehetjük tanóráinkat.

Rovinj már önmagában is inspiráló helyszín. Az Adria egyik legszebb kisvárosában minden délelőtt intenzív szakmai munka várt ránk, délutánonként pedig lehetőségünk volt feldolgozni a tanultakat, kipróbálni az új alkalmazásokat, vagy egyszerűen sétálni a történelmi belváros hangulatos utcáin. Ez a környezet különleges hátteret adott a tanulásnak: egyszerre volt feltöltődés és komoly szakmai fejlődés. A külföldi képzés lehetőséget biztosított az angol nyelv fokozottabb gyakorlására, elmélyítésére, illetve új kollégákkal való szakmai kommunikációra.

A kurzust Krizsán Pál vezette, aki nem csupán bemutatta a különböző digitális eszközöket, hanem azt is megmutatta, hogyan használja őket a mindennapi tanításban. Ez különösen hitelessé tette az egész képzést. Nem kész recepteket kaptunk, hanem olyan ötleteket, amelyeket saját tantárgyainkra, saját diákjainkra szabhatunk. Minden alkalmazást tanári és tanulói szemmel is kipróbáltunk, így valódi tapasztalatot szereztünk a használatukról.

A hét során több mint húsz különböző digitális alkalmazással ismerkedtünk meg. Volt szó a felelős internethasználatról, a szerzői jogokról, a digitális lábnyomról, valamint arról is, hogyan lehet tudatosan kiválasztani azokat az online forrásokat, amelyek valóban segítik a tanulást. Megtanultuk, hogy a technológia önmagában nem cél, hanem olyan eszköz, amely megfelelő pedagógiai módszerekkel párosítva képes valódi értéket teremteni az osztályteremben.

Számomra a legizgalmasabb részt azok az alkalmazások jelentették, amelyek játékossá és aktívvá teszik a tanulást. Kipróbáltuk többek között a Quizletet, a Blooketet, a Goosechase-t, a Geniallyt és az Educaplayt. Ezekkel percek alatt készíthetők olyan feladatok, vetélkedők vagy akár digitális „szabadulószobák”, amelyek nemcsak motiválják a diákokat, hanem fejlesztik együttműködési készségüket, kreativitásukat és problémamegoldó gondolkodásukat is. Tanárként külön öröm volt látni, hogy a modern digitális eszközök milyen természetesen kapcsolhatók össze a játék örömével.

Természetesen a mesterséges intelligencia sem maradhatott ki a programból. A NotebookLM alkalmazás óriási benyomást tett rám: néhány feltöltött dokumentumból képes összefoglalókat, kvízeket, gondolattérképeket, tanulási segédanyagokat vagy akár podcastokat készíteni. Biztos vagyok benne, hogy ez a jövő egyik meghatározó tanári segédeszköze lesz. Ugyanilyen izgalmas élményt jelentett a SUNO kipróbálása is, amely mesterséges intelligencia segítségével képes zeneszámokat alkotni. Bevallom, ez volt az a program, amely a legnagyobb „wow-élményt” okozta számomra a hét során.

A képzés végére egyre inkább az fogalmazódott meg bennem, hogy a digitális pedagógia nem arról szól, hogy minél több alkalmazást használjunk, hanem arról, hogy megtaláljuk azt az eszközt, amely az adott tanulási célhoz a legjobban illeszkedik. Egy jól megválasztott digitális feladat képes bevonni a csendesebb tanulókat is, sikerélményt adhat, és olyan készségeket fejleszthet, amelyekre a XXI. században minden fiatalnak szüksége lesz.

A képzés fontos része volt a transznacionalitás megvalósulása is. A nemzetközi környezet lehetőséget teremtett arra, hogy eltérő országokból érkező pedagógusokkal osszuk meg egymással szakmai tapasztalatainkat, módszereinket és a digitális eszközök használatával kapcsolatos jógyakorlatainkat. Különösen értékes volt megtapasztalni, hogy bár az oktatási rendszerek és a tanári gyakorlatok között vannak különbségek, a tanulók motiválása, az aktív bevonás és a korszerű digitális pedagógia alkalmazása sok ország pedagógusainak hasonló kihívása. Az egymással folytatott beszélgetések új ötleteket adtak, miközben saját tapasztalataink megosztásával mi is hozzájárulhattunk a közös tudás- és jógyakorlat-cseréhez.

Az Erasmus+ program számomra ismét sokkal többet jelentett egy egyszerű továbbképzésnél. Új szakmai ötletekkel, inspiráló pedagógiai módszerekkel és rengeteg gyakorlati tapasztalattal tértem haza. A következő tanévben szeretném ezeket fokozatosan beépíteni matematika- és fizikaóráimba, valamint megosztani kollégáimmal is, hogy diákjaink minél több korszerű, élményszerű tanulási lehetőséggel találkozhassanak.

Hiszem, hogy a pedagógus egyik legfontosabb feladata maga is folyamatosan tanulni. Ez a rovinji hét ismét megerősített abban, hogy az új módszerekre való nyitottság, a tapasztalatcsere és a nemzetközi együttműködések nemcsak a tanárokat gazdagítják, hanem végső soron a diákok mindennapjait is színesebbé és eredményesebbé teszik.

Pongor Sándor

matematika-fizika tanár