Elemek megjelenítése címkék szerint: Dublin

Egy hét Dublinban: Módszertani képzés a Smaragdzöld szigeten

Augusztus 22. és 26. között vettem részt életem első – de remélhetőleg nem utolsó – Erasmus+ képzésén Írország fővárosában, Dublinban. Választásom több okból esett erre a képzésre: egyrészt a kurzus címe nagyon megkapó volt, másrészt, mindenképpen angol nyelvterületre szerettem volna menni és Írországban eddig még sohasem jártam. E két dolog olyannyira összeillett, hogy viszonylag hamar eldöntöttem, én ezt a képzést szeretném választani és nagyon örültem, mikor kiderült, hogy iskolánk megnyerte a pályázatot. Az utazás előtti estém izgalommal teli várakozással telt, ekkor még nem tudtam igazán, mire is vállalkoztam. A hét során viszont bebizonyosodott, milyen jól választottam: fantasztikus hetet tölthettem Dublinban: a csupa hasznos új információ mellett sikerült új kapcsolatokat teremtenem és felfedeznem egy csodálatos várost.

A kurzust a Centre of English Studies dublini kirendeltsége szervezte. Az iskola helyileg Dublin szívében található, a szállástól 15 perc sétára, így nagy élmény volt számomra, hogy minden reggel a történelmi belvároson át jutottam el a helyszínre. A csoporttársaim nagy része is itt szállt meg, így itt is tudtunk találkozni, kapcsolódni. A kurzus reggel 9 órától délután 1-ig tartott, amelybe egy rövid, körülbelül 25 perces, szünetet iktattunk csak be. Kedden és csütörtökön azonban délután is részt vehettünk egy-egy kétórás kulturális előadáson. Az itt szerzett információk rendkívül hasznosak voltak múzeumlátogatásaink során, sok mindent komplexebben láthattunk át ezek segítségével.

A délelőtti kurzuson összesen heten vettünk rész: három olasz, egy spanyol, egy finn és egy magyar kolléga társaságában töltöttem a napokat. Elmondhatom, hogy rendkívül nyitott, befogadó csoport jött össze. Oktatónk, Gavin Reddin személyében egy elhivatott és rendkívül lelkes tanárt ismerhettem meg, aki nagy tapasztalatra tett már szert mind az angol nyelvi, mind az angoltanári képzésben. Órái lendületesek, jól felépítettek, könnyen követhetőek voltak. Az oktató minden tananyagot feltöltött egy, külön erre a képzésre létrehozott Google Classroom csoportba, így nem kellett annyit jegyzetelnünk és több idő maradt eszmecserékre, kérdések megvitatására.

A képzés első napját bemutatkozással indítottuk és különféle páros- illetve csoportmunkák során jobban megismerhettük egymás tanítási környezetét is. A nap második felében a „Teaching Chunks” módszerről tanulunk: ez egy olyan tanítási megközelítés, ami arra fókuszál, hogy a nyelvet ne különálló szavakkal, hanem szóösszetételek segítségével tanítsuk. Hétfő délután egy másfél órás orientációs sétán vettünk részt az iskola többi tanulójával, ahol bemutatták Dublin fontosabb helyszíneit és praktikus tippeket kaptunk arra, hol érdemes vásárolni, ebédelni, mit érdemes megnézni. Este Írország legrégibb pub-jába, a The Brazen Head-be látogattunk el olasz csoporttársaimmal, ahol megkóstoltuk az írek tradicionális ételét, a fish and chips-et .

Kedden egy tanórát modelleztünk le. Az egész nap egy, a tanár által írt szöveg köré épült fel, ezt dolgoztuk fel különböző módszerekkel. Elsőként a diktált szövegről kellett jegyzeteket készítenünk önállóan, majd ezek alapján a szöveget két csoportban rekonstruáltunk. Az elkészült szövegeket páros munka során hasonlítottuk össze, majd a szöveghez kapcsolódó különböző feladatokat oldottunk meg szövegkitöltés, kifejtős válasz formájában. Ezt követően azon ötleteltünk, hogy mi magunk milyen módon tudnánk használni ezt a módszert saját csoportjainkban, milyen konkrét diktálás utáni feladatokat tudunk kitalálni. Végezetül rövid óravázlatot is készítettünk ehhez. Az egy órás szünet után a már említett kulturális képzés következett, ahol az ír történelemről és irodalomról tanultunk. Rengeteg könyvajánlót kaptunk kortárs ír íróktól, s a hét folyamán szinte mindannyian vásároltunk legalább egy, a tanár által javasolt könyvet. Az én választásom Maeve Binchy Whitethorn Woods-ára esett, melyet jelenleg is olvasok. A hosszú nap után egy Hop-On Hop-Off buszos túrán jártuk körbe a város nevezetességeit és sétáltunk egyet Dublin egyik kultikus parkjában, a St Stephen’s Green-ben.

Szerdán egy nyelvtani szerkezettel foglalkoztunk: a módbeli segédigék és perfect infinitive kapcsolatáról tanultunk. Az egész nap folyamán erre fókuszáltunk, és a feladatok során minden főbb tanulási egység sorra került: beszédkészség, nyelvhelyesség, hallott és írott szöveg értése, szabad fogalmazás. A kedvenc feladatom során egy gyilkossági ügyet kellett „kinyomoznunk” kártyák segítségével. Délután a Trinity College-ba látogattunk el, és megtekintettük Írország legrégibb könyvét, a Book of Kells-t és a híres könyvtárat.  Ezek után a helyi városi vasúttal, a DART-tal kilátogattunk a dublini öböl északi peremén elfekvő apró halászfaluba, Howth-ba. A nyüzsgő fővárosból alig fél óra alatt szinte egy másik világba csöppen az ember: a nyugodt légkör, a hullámzó tenger morajlása, a helyi zenészek tradicionális dalai a mólón sétálva lenyűgöző légkört teremtenek.

Csütörtökön kétféle tanítási módszert hasonlítottunk össze: a kontextus és a szöveg alapján történő oktatást. Természetesen ezt is gyakorlati úton kezdtük: lemodelleztünk egy-egy tanítási helyzetet, melyben mi voltunk a tanulók, majd különböző módszertani szempontok szerint lépésről lépésre elemeztük az órát. Rengeteg gyakorlati példát találtunk ki. A délutáni kulturális óra keretében az írek által beszélt angol nyelv, a „Hiberno-English” sajátosságaival foglalkoztunk. A nap végén az Ír Emigrációs Múzeumba, az EPIC-be látogattunk el, ahol egy innovatív, interaktív kiállítást tekintettünk meg.

A képzés záró napja két részre oszlott. Az első felében fonetikával és fonológiával foglalkoztunk: zöngés-zöngétlen párokhoz, magán- és mássalhangzók kategóriákba rendezéséhez és fonetikai jelekhez kapcsolódó feladatokat oldottunk meg páros munkában. A szünet után pedig az ellenőrzés és visszacsatolás különböző formáira fókuszáltunk, elsajátítottunk néhány hasznos technikát szókincs, illetve nyelvtani ismeretek ellenőrzésére. Kurzusunk itt véget ért, s elbúcsúztunk csoporttársainktól, akikkel időközben nagyon jól összebarátkoztunk. Kicsit sajnáltam, hogy nem volt hivatalos lezárása a hétnek, a bizonyítványokat később küldték el számunkra, jó lett volna, ha van egy kicsit formálisabb búcsú is. A délutánt a Dublinia Múzeumban töltöttük, ahol megismerkedhettünk a város történelmével a Viking kortól egészen napjainkig.

Szombaton egy 13 órás buszos kirándulás során végigjártam a nyugati part egy részét: láthattam a Moher sziklákat, a tengerparti karsztvidéket, a Burrent és Galway városát is. Számomra a Moher sziklák katartikus élményt jelentettek, a végeláthatatlan Atlanti-óceán partján állva parányinak érezheti magát minden ember. Nagyon sajnáltam, hogy a nyelviskola nem szervezett közös programot és egyedül kellett részt vennem ezen a kiránduláson. Jó lett volna többet látni a vidéki Írországból, de vasárnap már utaznom kellett haza.

Jó szívvel ajánlom ezt a képzést minden (az ír kultúra és az új módszerek iránt érdeklődő) angoltanárnak. Mivel nem rég óta vagyok a pedagóguspályán, minden lehetőséget próbálok megragadni a fejlődésre, és ez most nagyon hasznosnak bizonyult. Már most azt tervezgetem, hogy a tanultakat hogyan fogom beépíteni a tanóráimba. Számomra hatalmas pluszt adott az ERASMUS+ program, és nemcsak módszertanilag, de kulturálisan és személyi síkon is.  Köszönöm mindenkinek, akik segített abban, hogy részese lehessek ennek a varázslatos élménynek! Remélem, jövőre újra találkozunk!

Dobóczki-Szóda Réka

https://dunakeszi-szentistvan.hu/erasmus

Jóga és meditáció – egy hét Dublinban

Az Europass Teacher Academy szervezésében vehettem részt Írország fővárosában Dublinban egy rendkívül hasznos kurzuson. A képzés megnevezése „Jóga és meditáció oktatók számára: légy nagyszerű tanár és hozd ki magadból a legjobbat”. A képzésünk célja az volt, hogy megismertesse a tanárokkal a jóga gyakorlatait és mint eszközt alkalmazhassuk a stressz kezelésére, a tanítási-tanulási készségek fejlesztésére, valamint fizikai, mentális és érzelmi egészségünk hatékony javítására. Igazából kezdőknek készült a kurzus tematikája, gyakorlatai és elmélete, de kifejezetten élvezetes, tartalmas és sok-sok új dolgot tanító volt azon külföldi tanárkollégák számára is, akiknek már korábbról is voltak a jóga terén elméleti és gyakorlati ismeretei. Betekintést nyerhettünk különböző jógastílusokba is, így még több jógapóz megtapasztalásával gazdagodhattunk, és megismerhettünk jól/helyesen alkalmazott légzési- és meditációs technikákat is. Megtanulhattuk és naponta kipróbálhattuk a gyakorlatban is, hogyan is javíthatják ezek a gyakorlatok, mozgásanyagok a kedvező és támogató tanítási és tanulási légkör fenntartását az iskolában. Ezen gyakorlatok és technikák mind a diák- mind a tanári közösséget támogatják abban, hogy a külvilágból ránk zúduló negatív hatásokkal szemben ellenállóképességünket meg- ill. fenntartsuk az osztályteremben, a tanári szobákban, valamint az oktatási- és nevelési intézmény falain kívül is.

Mindemellett megismerhettem a Reunion szigeteki francia, továbbá spanyol és magyar kolléganőkkel együtt a legfrissebb tudományos bizonyítékokat az elme (mentális) és a test (fizikai) jógyakorlatainak megfelelő technikai végrehajtása következtében fellépő előnyöket, pozitív hatásokat, különösen egy iskolai közegben, környezetben alkalmazva azokat.

A kurzus egy részét azoknak a bevált gyakorlatoknak a megtanulására és begyakorlására szenteltük, amelyek a gyerekeket, tinédzsereket, kamaszokat és a fiatal felnőtteket is lekötő, hatékonyan támogató jógapózok, tudatos légzési gyakorlatok és megfelelően alkalmazható meditációs technikák az iskolai környezetben.

A 6 nap alatt megértettem, hogy a jóga maga az összhang, mely során a tudatos légzés a híd/kapcsolat az elme és a test között. A tudatos légzés megteremtette kapcsolat az elme és a test között hozza meg számunkra az egyensúlyt. A meditáció pedig az odafigyelésről szól: ülés, tudatos lélegzés és figyelem, mely segíti a kreativitást, a problémamegoldást, a koncentrációt, a megfelelő nézőpont/látásmód megteremtését; akaraterőt fejleszt, és megszabadíthatjuk magunkat a negatív érzelmektől; végül mindez megelégedéssel, megnyugvással tölt el.

A kiutazásom során további tartalmas időtöltésként kirándulásokat tettem a természetben: Írország nyugati partjaihoz, az Atlanti-óceán partján a Moher-sziklákhoz és Galway városában is jártam.  A keleti partvidéken, az Ír-tenger partján kirándultam a Howth-félszigeten, Bray tengerparti városkában és Glendalough-ba a Wicklow-hegység Nemzeti Parkban.

A tartalmas és hasznos időtöltésemet szolgálták a kiegészítő kulturális programjaim, a múzeumlátogatások: Ír Nemzeti Múzeum, Természettudományi Múzeum, Régészeti Múzeum, Nemzeti Galéria, Dublinia. Továbbá a templom és katedrális látogatások, melyek közül a három kedvenc: Saint Patrick’s Cathedral, Saint Mary’s Church Dublinban és a 11. századból megmaradt templomrom Glendaough-ban.

Hálás köszönetem mindenkinek, aki hozzásegített ahhoz, hogy ebben a projektben részt vehettem, megvalósulhatott ez az ismeret- és tapasztalatszerzés, valamint gyönyörű és felejthetetlen utazás!

Pintérné Temunovic Andrea

Szegedi Tömörkény István Gimnázium, Művészeti Szakgimnázium és Technikum

https://www.facebook.com/groups/497500501342916

https://tomorkenyi-szeged.edu.hu/index.php/erasmus/zoldhullamban-2020

A Ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium testnevelés szakos tanáraként 2022 áprilisában két hetet töltöttem Dublinban. Előzetes célkitűzésem a nyelvi készségeim fejlesztése volt, illetve a CLIL módszertanának megismerése.

Az első héten intenzív nyelvi kurzuson vettem részt, melynek keretein belül napi hét órában fejleszthettem nyelvi készségeimet. Ezek közül kiemelten hasznosnak találtam a három délelőtti és a három délutáni órám közötti egyórás foglalkozást. Ennek keretein belül megadott témák mentén beszélgethettünk kötetlenül a csoporttársaimmal, ami nagyban hozzájárul a beszédkészségem fejlődéséhez.

A második héten a testnevelés módszertani képzés következett. A képzés keretein belül megismerhettem a CLIL módszertanát, és olyan újfajta tanulásszervezési módokat, mint a Flipped Classroom, a Project Based Learning, és az ezek során jól alkalmazható értékelési módok új szemléletét. Összességében abba nyerhettem betekintést, hogy melyek azok a módszerek, amikkel hatékonyan, ugyanakkor élvezetesen és tanulóközpontúan lehet többnyelvűvé tenni bármilyen tanórát – akár egy testnevelés órát is. 

Az itt elsajátított elméleti ismereteket rögtön át is ültethettem a gyakorlatba. Az elméleti órák során – a tanult módszereket alkalmazva – a tanárom segítségével elkészítettük egy testnevelés óra vázlatát, amit a tanfolyam utolsó óráján egy csoportnak – angol nyelven – meg is tartottam. Ez több szempontból is nagy élmény volt a számomra: egyrészt azért, mert kipróbálhattam, hogy a tanult ismereteket hogyan tudom "élesben" alkalmazni - olyannyira, hogy a csoport tagjai ugyanolyan nyelvi képzésen vettek részt, mint én a megelőző héten, tehát nem anyanyelvi szinten beszélték az angolt. Emellett a feladat egyik legfontosabb hozadéka a szókincsem fejlődése volt, ugyanis a különböző szakkifejezéseket természetesen alkalmaznom kellett. Ráadásul az óra témája a tradicionális ír sportokhoz kötődött, amikkel ugyancsak ezen a héten ismerkedtem meg: a hurling alap technikai elemeit oktathattam játékos formában. Mindenképp azt mondhatom, hogy ez számomra minden szempontból nagy élmény volt.

A tanfolyamokon elsajátított tudáson túl betekintést nyerhettem az ír kultúra egy kisebb szeletébe, rengeteg új, és nagyon sokféle embert ismerhettem meg, és a tanáraim személye is nagyon meghatározó volt a számomra.

Összességében úgy gondolom, hogy a külföldi tanulmányi úton való részvételemmel, annak komplexitása révén a továbbképzések egy újabb dimenzióját ismerhettem meg, hiszen nem csak hogy új tárgyi tudásra tehettem szert, de fejleszthettem nyelvi készségeimet, és betekintést nyerhettem egy számomra eddig ismeretlen kultúrába is. 

A Szegedi Tömörkény István Gimnázium, Művészeti Szakgimnázium és Technikum 2020-as, Zöldhullámban elnevezésű Erasmus + pályázata keretében két hetes nyelvtanfolyamon vettem részt Dublinban, Írországban. A tanfolyamot a Twin English Center szervezte. Az iskola a kiutazásomat megelőzően egy online szintfelmérő segítségével határozta meg a nyelvi szintemet.

A szállást egyénileg intéztem, Airbnb-n keresztül. Igyekeztem az iskolához minél közelebb megtalálni a megfelelő apartmant, és ez nagy meglepetésemre olyan jól sikerült, hogy egy utcára laktam az iskolától. Az iskola (és így a szállásom is) Dublin belső városrészében (Dublin1) található, így többnyire gyalogosan közlekedtem a két hét alatt.

Az óráim minden hétköznap reggel 9:00-10:50-ig, majd 11:10-13:00-ig tartottak. Az első órában legtöbbször angol nyelvtan, hallás utáni szövegértés volt, a másodikban pedig sokkal kötetlenebb társalgás, előre meghatározott témák alapján. A tanáraink, Ana és Alina mindketten rendkívül megnyerő, lendületes, vicces személyiségek, nem utolsó sorban nagyon szépen, érthetően beszéltek, így szórakoztató volt velük a tanulás. 

A BGSZC Hunfalvy János Technikumának Erasmus + programja keretében egy hét általános angol nyelvtanfolyamon vehettem részt Dublinban, Írország fővárosában. A nyelviskola megkezdése előtti szombaton utaztam ki repülővel, közvetlen járattal Budapestről Dublinba, és hasonlóképpen érkeztem haza a nyelviskola utáni kedden.

A szállásomat és a nyelvtanfolyamot az ELI vagyis English Language Institute szervezte. A lakhatásom kiváló volt, Dublin 2 területén a Baggot street 64 szám alatt egy student residence-ben, vagyis egy diákszállóban kaptam egy önálló szobát, saját fürdőszobával. A szállástól gyalog 20 percre volt a nyelviskola a város központjában, így minden reggel belekóstolhattam a helyi hangulatba iskolába menet. A nyelviskolában egy hetet töltöttem, ahol délelőtt álatlános nyelvi kurzust kaptunk, ilyenkor maximális létszámmal futnak az egyes osztályok, mivel a nyári nyelvtanulásnak a főszezonja a július. A hét során számos érdekes téma mentén, úgy mint a nők jogainak fejlődése, a környezetvédelem, tekintettük át a simple past, a present perfect és a present perfect continous igedők használatbeli különbségeit. Rövid ebédszünet után délután társalgási óra következett, ahol minden nap más és más témáról diákokkal beszélgethettem, ami izgalmas nemzetközi betekintést adott az egyes nézőpontokba a világ különböző területeiről.

Délutánonként alkalmam adódott Dublin nevezetességeit megtekinteni, ami a Grand Canal környéki pub-okat jelentette a jellegzetes dublini Guiness sörrel és whisky-kel, valamint elkirándultam több kikötőbe és Howth kikötőjébe is.

            A tanulmányútról elsősorban az angol tárgyi tudáson és nyelvgyakorlaton kívül pár elérhetőséget hoztam és azt a világlátásbeli megerősítést, hogy az egyes különféle nézőpontok szélesítik a világot, színessé teszik. Bizonyos dolgokban a külföldi megmérettetés motiváló, hogy a hazai dolgaimat fejlesszem, bizonyos dolgokban pedig megerősítő, hogy jó úton járunk, ilyen például az is, hogy az itthoni modern nyelvtanítás és szakmai tanítás ugyanolyan módszereket használ, mint a kinti nyelviskola.

https://www.hunfalvy-szki.hu/hu/eu/erasmus-ka121-vet-2021-22/kurzusok

Dublin 2022. 05. 22-28.

A Future Learning csapat beszámolója

Szeptember óta dédelgetjük ezt az álmot, reméltük, hogy valóra válik.

A dublini útnak összesen 35-en vágtunk neki, ebből 30-an voltunk diákok, a további 5 személyt pedig kísérőink, tanáraink tették ki.  A május 22-28-ig tartó utunkon tíz 6. B osztályos, kettő 9. A osztályos, valamint tizennyolc 12. A osztályos tanuló vett részt. Mi 10+2-en a Future Learning Language School programján vettünk részt.

A repülés nagyon jó élmény volt, kellemesen és gyorsan telt a 2 óra 50 perces út. A visszaút kalandos volt, hosszú órákig álltunk sorban, mire az ellenőrző kapukhoz eljutottunk. Majdnem lekéstük a járatunkat, de szerencsére végül megvártak minket.

A szállásunk családoknál volt, kettesével voltunk elszállásolva. Ez nagyon jó lehetőség volt az angol nyelv gyakorlására és az ír szokások és kultúra megismerésére. Az ellátásunkról is a családok gondoskodtak, így az ír konyha érdekességeit és ízvilágát is megismerhettük.

Az iskolai programjaink általában délután voltak, délelőtt volt módunk feltérképezni Dublint. Igyekeztünk minél több nevezetességet megnézni, kedvencünk volt a Spire, amit mindenhonnan látni lehet és az állatkert. Állandó programjaink közé tartozott a Starbucks kávézók, a Toy Master játékbolt és a helyi McDonald’s meglátogatása.

Mindannyian kb. 50 perces buszútra laktunk a belvárostól, ahol minden reggel találkoztunk. Az első napokban az utazás nem volt egyszerű, de kb. 3 nap alatt megtanultuk, hol kell leszállnunk. Szerencsére, Dublin egyik legfőbb nevezetessége, a Spire mindig segítségünkre volt, hiszen mindenhonnan látszik, így biztos támpont, ha valaki esetleg eltéved.

Az iskolában megismerkedtünk egy spanyol diákcsoporttal. Nagyon kedvesek voltak, jókat beszélgettünk velük, tanítottak minket spanyolul mi pedig őket magyarul. Megnézhettük a prezentációjukat, hogy fel tudjunk készülni a sajátunkra.

Jóleső felismerés volt, hogy „jé, tudok angolul kérni az üzletben, megértem, amit kérdeznek/mondanak és válaszolni is tudok –ahogy a napok telnek- egyre könnyebben. J”

A Dublinban töltött rövid idő is sokat számított a nyelvtanulásunk szempontjából, most már tudjuk, hogy a nyelv fontos, megéri tanulni, hiszen így tudunk kommunikálni a más országokban élő emberekkel.

Az ír emberek nagyon kedvesek, segítőkészek, akárhányszor eltévedtünk, mindig a segítségünkre voltak. Nagyon szeretnek beszélgetni, vidámak, vendégszeretőek.

Dublin 2022. 05. 22-28.

A Babel csapat beszámolója

Szeptember óta dédelgetjük ezt az álmot, reméltük, hogy valóra válik.

A dublini útnak összesen 35-en vágtunk neki, ebből 30-an voltunk diákok, a további 5 személyt pedig kísérőink, tanáraink tették ki. A május 22-28-ig tartó utunkon tíz 6. B osztályos, kettő 9. A osztályos, valamint tizennyolc 12. A osztályos tanuló vett részt.

A mi csoportunk a Babel Academy of English képzőközpont programján vett részt, egy szintén Erasmus+ projektben részt vevő olasz diákcsoporttal együtt. Minden délelőtt meglátogattunk egy múzeumot és délután tartottak az óráink. Első napunkon egy Dublin körüli sétára vittek minket, amin bemutatták a város jellegzetes és egyben csodaszép részeit is. Megtekinthettük az O’Connell streeten lévő Spire-t (120 m magas fém emlékoszlop), és a legnagyobb bevásárló utcát, a Grafton Street-et is. Ezután szabadidőt kaptunk, majd délután kezdetét vették az óráink, ahol bemutatkozással és ice breakinggel hangolódtunk rá a közös munkára.

Második napunkon az IMMA-át látogattuk meg, vagyis teljes nevén az: Irish Museum of Modern Art-ot. Itt egy hölgy vezetett körbe minket és mesélt az itteni kultúráról. A délutáni óránkon elkezdtünk tanulni a környezetvédelemről és a médiáról, ez volt az egész heti anyag, amit a hét végén elő is adtunk egy prezentációban. Harmadik nap az EPIC Irish Emigration Museum-ot nézhettük meg, véleményem szerint ez volt a csoport kedvence, mivel interaktívan részt tudtunk venni az ír kultúra megismerésében, még ír táncolni is megtanultunk.              

A többi napon inkább tanulásba fektettünk több időt és fejlesztettük az angol tudásunkat. Az utazás izgalmas volt, mivel nem ismertük a helyi közlekedést, de az ún. host family-k elmagyaráztak mindent a közlekedéssel kapcsolatosan. Mindenkit megzavart a baloldali közlekedés, ezért mindig figyelnünk kellett, ha át akartunk kelni az úton, de szerencsére a végére mindenki belejött és ezáltal megismerhettünk egy másfajta közlekedést.

Az egész egy új és feledhetetlen élmény volt, betekintést nyerhettünk az ír kultúrába és megismerhettünk egy másik országot, emellett pedig nagyon jól is éreztük magunkat és nagyon sokat fejlődtünk az angol nyelv használatában.

Dublin 2022. 05. 22-28.

Az Apollo csapat beszámolója

Szeptember óta dédelgetjük ezt az álmot, reméltük, hogy valóra válik.

A dublini útnak összesen 35-en vágtunk neki, ebből 30-an voltunk diákok, a további 5 személyt pedig kísérőink, tanáraink tették ki. A május 22-28-ig tartó utunkon tíz 6. B osztályos, kettő 9. A osztályos, valamint tizennyolc 12. A osztályos tanuló vett részt. Mi 10+1-en az Apollo Language Centre programján vettünk részt.

 Az egész kalandra izgatottan és természetesen egy picit félve indultunk, főleg, hogy sokunknak ez volt élete első repülése. Sokan már a repülés gondolatától is megrettentek, ezért már az utazás előtti hetekben elkezdtünk beszélgetni arról, hogy tulajdonképpen hogyan is történik ez az egész procedúra, valamint jó diákok módjára kicsit piszkáltuk is a megrémült társainkat. Leszállás után azonban már mindenki felhőtlenül boldog volt. 

A mobilitásunk során ír családoknál laktunk kettesével. Annak köszönhetően, hogy az ír családokkal együtt élhettünk, jobban betekinthettünk a szokásaikba, a kultúrájukba, valamint részesei lehettünk a mindennapjaiknak is.

A hetünket végig egy olasz csoporttal töltöttük, ezáltal rá voltunk kényszerítve az angol nyelv használatára tulajdonképpen minden szituációban.  Délelőttjeink Írország megismerésével teltek a két csoport által közösen elkészített projektek alapján. A foglalkozások utáni csoportmegbeszéléseken Hutlassa Zsuzsannával kicsit kiereszthettük a gőzt és újult erővel vághattunk neki a délutáni programoknak. A hetet Dublin központjának felfedezésével kezdtük meg, ahol a projekt vezetőnk megismertette velünk a fontosabb helyszíneket és látnivalókat, valamint bemutatta a várost is. A további napok délutánjai a helyi múzeumok megtekintésével teltek. Ellátogattunk az Ír Nemzeti Galériába, ahol termek és festmények sokasága fogadott bennünket. Az Ír Emigrációs Múzeum egy rendkívül interaktív hely volt, ezáltal sokkal befogadhatóbbá vált mindannyiunk számára. Az Ír Nemzeti Múzeumban megismerkedtünk a kultúra, a ruhák és a használati tárgyak az idő során bekövetkező változásával. Gyönyörködtünk a Green Park mesés színeiben, a St Patrick Székesegyház pompájában, a sétálóutca forgatagában és sokszor eltévedtünk a vasút-, busz- és villamoshálózat tekervényeiben. Az estéinket barátainkkal töltöttük, együtt felfedeztük Írország többi részét, például a tengerpartokat.

A haza vezető út kicsit kalandosra sikerült, kis híján lekéstük a repülőnket az irtózatos tömeg miatt, de szerencsénk volt:  mindannyian épségben hazajutottunk. Az akkori ijedtséget és zavartságot a végére felváltotta a büszkeség és az öröm. Az ilyen helyzetekből lesznek a későbbi vicces és szép emlékek.

Nagyon sok mindent köszönhetünk ennek az egy hétnek, a mobilitásunk során kénytelenek voltunk folyamatosan használni az angol nyelvet, ami egy remek lehetőség arra, hogy egyre bátrabban merjünk kommunikálni. Együtt megoldottunk számos új szituációt, megoldottunk problémákat, feltaláltuk magunkat számunkra eddig ismeretlen helyzetekben, de jól vizsgáztunk! Felejthetetlen élményekkel lettünk gazdagabbak.

A Using Technology in the Classroom című kurzus rendkívül hasznosnak bizonyult. Előzetesen is rendelkeztem digitális eszközök, tanórai keretek között hasznosítható programok, applikációk ismeretével, de a kurzus során elsajátított minden jó-gyakorlat, gyakorlatias módszer és technika tovább szélesítette ismeretkörömet. A tanfolyamon 9 fő vett részt, rajtam kívül a többi 8 fő ugyanabból az intézményből érkezett Spanyolországból. A kurzusvezetőnk a legmodernebb digitális felületeket, applikációkat ismertette a kurzus részvevőivel. Az ő személyében egy nagyon felkészült, szakmailag és módszertanilag is naprakész oktatót ismerhettünk meg, aki kedvességével, segítőkészségével rendkívül jó tanulási környezetet biztosított számunkra. Minden ismertetett tananyagot hozzáférhetővé tett számunkra egy online platformon, így ezt később bármikor újra átismételhetjük, feleleveníthetjük.  Vezetett séták keretében, a délutáni kulturális programok során lehetőségünk volt Dublin múzeumjainak, templomainak és egyéb kulturális intézményeinek meglátogatására. Ezek alkalmával tovább bővíthettük ismereteinket az ország történelméről, kultúrájáról, továbbá ez angol nyelvi tudásunk fejlesztésére is kiváló lehetőséget biztosított számunkra.

A kurzus többi tagjával azóta is tartjuk a kapcsolatot egy levelezési listán, így lehetőségünk van a kurzuson tanultak gyakorlati használatával kapcsolatos tapasztalatcserére is. A tanfolyamon elsajátítottakat szeretném kollégáimmal is megosztani iskolánkban, ezzel elősegítve az ő digitális kompetenciájuk fejlesztését is, hiszen számomra is rendkívül hasznos tudást kaptam.

2021 augusztusának legvégén abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a pandémia következtében kialakuló tökéletes bizonytalanság ellenére két hetet az ír fővárosban tölthettem az Erasmus+ program keretében. Eredetileg más országot és más képzést tartalmazott a projektünk, de a végén a többszörös kurzusmódosítás eredményeként az InterEducation rendkívül hosszú elnevezésű dublini 2 Week Course on Teaching Literature with Focus on Irish Literature for Teachers of English and Literature at Secondary Level & Above kurusán vehettem részt. Nem tudom, hogy a norwich-i képzés milyen lett volna, ha megtartják, mégis úgy érzem, hogy a lehető legjobban jártam ezzel a választással, és nagyon hálás vagyok, hogy így alakultak a dolgok.

Mivel a képzés ára vetekedett a legjobb képzést nyújtó angliai képzők kurzusainak árazásával, nagyon magas elvárásaim voltak a képzés tartalmát és színvonalát illetően. Azt vártam, hogy a két hét során bepillantást nyerhetek az ír kultúrába és ennek nyelvórai taníthatóságába, valamint kicsit megismerhetem az ír középiskolai oktatást, hiszen az eredeti tematika iskolalátogatást is tartalmazott. Sajnos a vírushelyzet ez utóbbit felülírta, az iskolalátogatás elmaradt a színházlátogatással és számos más programmal együtt, és valójában örülhettünk, hogy legalább az órákat jelenléti oktatás formájában tudták megtartani, és nem online folytak. Ennek ellenére minden, amit a kontaktórákon kaptunk, nagyon magas szintű volt: az egyetemi oktatók által tartott rendkívül informatív és élvezetes előadások az ír történelemről, irodalomról, iskolarendszerről, a nagyon gazdag módszertani workshopok az irodalmi szövegek angolórai felhasználásáról vagy a csoport igényeihez igazított, angol nyelvi készségeinket fejlesztő és a nyelvtanítás módszertanát is érintő szemináriumok, bár összességében jóval kevesebb iskolai kontaktóránk volt, mint amit a mintaórarend alapján reméltem, és voltak „egyéni kutatásra” felhasználható szabad délutánok. A program kulturális elemeket is tartalmazott, volt több múzeumlátogatás, egy kétórás, kimondottan élvezetes városnéző séta, egy szombati buszos kirándulás a Wicklow Mountain Nemzeti park és a Glendalough kolostor maradványainak meglátogatásával és némi hallgatói unszolásra egy szabadon választható ír kocsmalátogatást is bekerült a programba végül. Az iskola a belváros legközepén volt a Temple Bar negyedben, mindenhez közel. Összességében jó szívvel tudom ajánlani a képzőt is és magát a képzést is mindenkinek, és lehet, hogy még több minden belefért volna a programba, ha nem lettek volna a járványügyi korlátozások.

Ami viszont alapvetően meghatározta, hogy a két hét minden percét élveztem, az maga a város, Dublin volt, még így is, hogy akik már korábbról ismerték, azok szerint csak árnyéka volt önmagának, hiszen a helyieken kívül alig voltak turisták, kényelmesen lehetett sétálni a Grafton Street-en, le tudtunk ülni bármelyik kocsmában és még a leghíresebb kocsma, a Temple Bár is üres helyekkel fogadott. Én ezt a lehalkított üzemmódot egyébként nagyon élveztem, ahogy azt is, hogy a komoly korlátozások éppen akkor szűntek meg, amikor megérkeztünk, így több, egyébként fizetős múzeum ingyen engedte be a látogatókat, ezért, ha volt egy kis időm, csak beugrottam az iskola szomszédságában levő Chester Beatty Library valamelyik nagyszerű kiállítására vagy a Dublini Várba.

Közhely azt mondani egy történelmi városról, hogy élő történelem, mégis Dublinban ezt éreztem, és hihetetlen élmény volt, hogy végig az volt az érzésem, hogy fontos a városnak és a lakóinak, hogy beavassanak a sokszor egyáltalán nem olyan dicsőséges történelmükbe. Hatalmas új múzeumot építettek (EPIC), hogy az ír kivándorlást és következményeit bemutassák, köztéri szobrok állítanak emléket a nagy éhínségről (potato famine), a Henrietta utca egyik házát önkéntesek évtizedek alatt újították föl, hogy a szörnyű lakhatási viszonyoknak és a városi nyomornak emléket állítsanak, a híres Kilmaiham börtönben félóránként lelkes önkéntesek tartanak körbevezetéseket és a végén ők köszönik meg a látogatóknak, hogy elmondhatták a számukra oly fontos történelmi eseményeket, hogy csak néhány példát említsek. Mindenből tapintható az ír nemzeti öntudat, de úgy, hogy ez a legkevésbé sem zavaró, vagy kirekesztő, épp ellenkezőleg. Ezt talán jól illusztrálja, hogy noha alig beszél valaki írül, különösen Dublinban nem, minden eszközzel igyekeznek megőrizni az ír nyelvet, minden ki van írva írül az angol mellett, írül is bemondják, hogy a buszon maszkot kell viselni, miközben Írország fogadja be jelenleg a legtöbb bevándorlót Európában, akik nemhogy írül, de angolul sembeszélnek. És a társadalmi változások! 1995-ig a fogamzásgátlás illegális, 1996-ig nincs engedélyezve a válás, és tíz év múlva, 2015-ben, először Európában, népszavazás dönt arról, hogy az azonos neműek is házasságot köthetnek. „Ireland is a peculiar society in the sense that is was a nineteenth century society up to about 1970 and then it almost bypassed the twentieth century” (John McGahern)

Ez utóbbi adatokat az ír történelemről szóló előadáson hallottam, ahogy azt is ott tudtam meg, hogy miért beszélik olyan kevesen az ír nyelvet Írországban. Az elméleti ismereteket azonban igazolta és kiegészítette mindaz, amit a városnéző túra idegenvezetőjétől vagy a házigazdámtól hallottam, amit a múzeumokban láttam, a tömegközlekedési eszközökön vagy az utcákon sétálva tapasztaltam, hallgatva a legkülönfélébb nyelveken beszélő és nyilvánvalóan nem turista embereket és például látva a mindenhol feltűnő szivárványszínű zászlókat. Ez volt a harmadik alkalom, hogy Erasmus+ projekt keretében képzésen vettem részt, de még sehol sem éreztem, hogy a képzés anyaga és a képzésen kívül szerzett tapasztalataim ennyire kiegészítették volna egymást és ennyire a saját bőrömön tapasztaltam volna mindazt, amiről a tantermekben szó volt. Nyilván ez a kurzus tematikájából is következett, de mégis, most éreztem először, hogy nem csak haza szeretném vinni és meg szeretném osztani a kollégáimmal és a diákjaimmal, amit tapasztaltam és tanultam, hanem legszívesebben mindenkit visszavinnék magammal Dublinba, hogy ők is éljék át mindazt, amit én. Nagyon remélem, hogy erre lesz lehetőség a jövőben az egyéni tanári – és a csoportos diákmobilitások megvalósításával.