Idén, csakúgy mint a tavalyi évben a galway-i Atlantic Language Schoolban pályáztam meg egy kurzust. Miért mentem vissza Galway-ba? Több oka is van. Tavaly nem csalódtam, szuper volt a kurzus és a szállás is, valamint teljesen magával ragadott a város hangulata, és a környező vidék, a Burren és a moheri sziklák. Idén az ötnapos kurzus végén megint örömmel nyugtáztam, hogy nem hoztam hibás döntést, amikor visszatértem ebbe az általam nagyon szeretett városkába.A kurzus minden délelőtt két másfél órás foglalkozást foglalt magában, közte egy félórás kávészünettel. Az első másfél órában általában sokat beszélgettünk a csoportom cseh, spanyol és olasz tagjaival arról, hogy milyen különbségek vannak az oktatási rendszerünkben és úgy általában az országaink között kulturális tekintetben. Néha ezek picit hosszúra nyúltak és így kicsit nehezen hangolódtunk rá magára a kurzusunk témájára. A témánk az volt, hogy hogyan lehet a projektalapú tanulást minél hatékonyabban és minél többször alkalmazni a tanítás során. Tisztáztuk, hogy mit is jelent ilyen módszerrel tanulni és hogyan kell egy sikeres projektet az első perctől az utolsóig felépíteni. Nekem ez igazán hasznos volt, mert elemeiben azt hiszem csináltam ezt, de nem igazán vittem végig és sok olyan kérdésre kaptam választ, amelyek eddig nem voltak világosak számomra. Tehát a délelőttök nagyon hasznosan teltek, délután pedig, ha az időjárás engedte önállóan felfedeztem a környéket, mely számomra már nem volt teljesen ismeretlen. Egyik délután Spiddal-ba buszoztam ki és sétáltam közel 10 kilométert egy gyalogösvényen az óceánparton, egy másik napon pedig a Burren-be látogattam vissza és jártam be a Ballyvaughn -ból induló Wood Loop gyalogösvényt. Nagyon szeretem a természetet, így nekem Galway ideális helyszín, mert csodálatos a környéke, akár észak felé indul az ember, akár dél felé. Emellett sokat sétáltam és futó edzettem a városban a Corribb folyó mentén. Az esték sem teltek unalmasan, hisz már az első nap kialakítottunk egy online csoportot a westwood-i campus szálláson azon diákokból, akik szívesen jártak el esténként „trad music” -ot hallgatni a galway-i pubokba, így szinte minden este beszélgetéssel, zenehallgatással vagy tánccal telt. Nagyon sok barátságot kötöttem spanyol, német, olasz és cseh diákokkal. A legérdekesebb pillanat talán az volt, amikor egy német lánnyal hazafelé sétálva arra vílágítottam rá, hogy az ő nagyszüleit miért is telepítették ki Baranyából a második világháború után.Talán ez az amiért fontos, hogy Erasmus keretében találkozzunk és megértsük Európa múltját és jövőjét.Létrehoztunk online csoportokat, ahol igyekszünk tartani a kapcsolatot. Felejthetetlen egy hét volt ez számomra, amit azzal koronáztam meg, hogy a kurzus végén csatlakozott hozzám családom és még 9 napot kalandoztunk Connemarában, Mayoban, Sligoban és a csodálatos Donegal megyében. Már várom, hogy újra menjek a zöld szigetre.

        Making your classroom an inclusive environment

        2022. 08.08-2022.08.12   Galway/ képző: Atlantic Galway

2022. augusztus 7-én vasárnap érkeztem meg Galway-ba, az ír köztársaság nyugati részén található azonos nevű megye központjának számító városba. A repülő Shannonban tett le, innen 2és fél óra buszozással értem el úticélomat. A tanfolyamhoz kértem a képzőtől szállás biztosítását és nagy örömömre a szállás az iskolától pár lépésre volt található, a belvárosban, ahonnan minden maximum 10perc sétára helyezkedett el, elmondható, hogy ideális körülmények fogadtak. Ezt az időjárásra is értem, amely ottlétem alatt egyszer sem hagyott cserben, végig 30 fok volt szikrázó napsütéssel, amely csak este hűlt le kellemesen, pont annyira, hogy a magyar kánikulától eltérően jól tudjon aludni az ember. Első ránézésre Galway picinyke város, de talán Írország legizgalmasabb helyszíne, ha az ember a méltán híres ír rock és instrumentális zene világában szeretne elmerülni. Már az első, a kurzus kezdete előtti estémen lenyűgözött a város élénksége, a pubokban és az utcán is hallgatható együttesek sokszínűsége.

Hétfőn megkezdtük a tanulást és ezzel is hatalmas szerencsém volt. Négyen alkottuk a csoportot, két szlovén, egy spanyol tanárnő és én. Egy rendkívüli képző, az indiai származású, de már több mint húsz éve Írországban élő Purva osztotta meg velünk tapasztalatait a tanulási nehézséggel küzdő tanulók integrálásáról. Mivel kevesen voltunk, nem volt rigorózus tanmenetünk, illetve minden módszer/gyakorlat ismertetésekor, bőven volt időnk kérdéseket feltenni végiggondolni, hogy a saját tanítási helyzetünkben, hogyan tudjuk használni a velünk megismertetett módszereket. Purva ebben is sokat segített, igazán mondhatjuk, hogy személyre szabott kurzusban volt részem. Alapjaiban változtatta meg az óraszervezési módszereimet, nagy hangsúlyt fektetve a vegyes képességű csoportok kialakítására és az értékelési formák alaposabb átgondolására ösztönzött. A kurzuson tanultakat egy bővíthető Padlet  -en gyűjtöttük össze, így bármikor könnyen elérhető számomra. A délutánokat azzal töltöttem, hogy megtekintsek egy-egy nevezetességet, amely könnyen elérhető volt távolsági busszal Galway-ból, amely ugyan nem volt olcsó, de a látvány, ami fogadott mindig megérte. Az iskola saját szervezésében tekintettük meg egyik délután a híres Moheri sziklákat és a Burren-t, ami annyira tetszett, hogy másnap visszalátogattam saját magam. Nem tudtam betelni sem a táj szépségével, sem az írek barátságosságával, humorával és segítőkészségével. Példaértékű ahogyan viszonyulnak az országukba látogató turistákhoz és vendégekhez. Esténként pedig nem volt hiány az Európa különböző országaiból érkező tanárokkal való kapcsolódásból sem, nem tagadom ezeknek helyszínei különböző élőzenét biztosító pubok voltak, ami igazi kulturális elmerülést jelentett, mert Írország az európai zenei élet központja, legyen szó hagyományos ír népzenéről vagy könnyűzenéről. Mind Galwayt, mind az Atlantic Language Galway képző intézményt bárkinek ajánlom, különösen ezt a kurzust! Örülök, hogy ilyen mesés hétben volt részem?

2021. július 12-16-ig vettem részt az eredetileg Canterbury székhelyű és szakmai körökben igen jól ismert Pilgrims nyelviskola által szervezett Acting Skills for Teachers egyhetes tanfolyamán rendkívüli módon Párizsban. A helyszín kíván némi magyarázatot, hisz a Pilgrims nyelviskola meglehetősen elkötelezett terjesztője az angol kultúrának is, nemcsak a magas színvonalú módszertani és nyelvi képzéseiről ismert. Kérdés, hogy akkor hogyan kerültünk 2021 nyarán Párizsba két angol anyanyelvű képzővel? Válasz: a pandémia hozta utazási korlátozások miatt 2021 júliusára a nyelviskola nem mert még Írországi helyszínt sem megadni, ám a képzők lelkesek voltak és mivel Párizsban élnek, ezt a helyszínt biztonságosabbnak ítélték egy módszertani képzésre a nyár derekán. Eleinte magam is kicsit kétkedtem, de visszatekintve, azt hiszem az utóbbi évek legjobb döntését hoztam meg, amikor jelentkeztem erre a rendhagyó angol nyelvű kurzusra.

Másfél év vegyes jelenléti és online oktatása után hihetetlenül vágytam egy olyan kurzusra, ahol biztosra vehettem, hogy jelenléti módon tartják meg és egyáltalán nem a technikai eszközöké és nyelvtanulást segítő applikációké lesz a főszerep, hisz azt bőven volt lehetőségem gyakorolni és online továbbképzéseken részt venni otthonról is. A Peter Dyer által meghirdetett kurzus pontosan azt ígérte, amire 2021 nyarán szükségem volt: élni, együtt lélegezni (még ha maszkban is:- ),játszani, egymás szemébe nézni és nagyon sokat önfeledten nevetni egy nehéz időszak után. Csodálatos egy hétben volt részünk Peternek és Chaznek hála, akik maguk is nagyon várták, hogy a 2020-ban elmaradt Erasmus kurzus után találkozzanak élőben is lelkes, szakmailag felfrissülni kívánó tanárokkal.

Nemcsak a helyszín volt rendhagyó, hanem az is, hogy az előző évekhez képest jóval kevesebben mertünk belevágni az utazásba, így két párhuzamos kurzuson összesen heten voltunk hallgatók, ketten magyarok, ketten Szlovákiából és hárman Spanyolországból. A hangulat így meglehetősen családias volt és sokkal személyre szabottabban tudtak velünk foglalkozni a képzők. Megfeszített munka folyt minden nap reggel 9-től délután 5 -ig és nagyon kevés olyan pillanatra emlékszem, amikor nem lázasan jegyzeteltem a Peter által hozott rengeteg improvizációs gyakorlatot, na persze csak a közös vidámságra, viccelődésre mindig okot adó kipróbálásuk után. Azt hiszem mindenből többet kaptunk, mint egy pandémia előtti teljes létszámmal futó kurzuson, hisz a gyakorlatokat gyorsabban tudtuk kipróbálni és már jöhetett is egy újabb improvizációs feladat, ami rendkívül intenzívvé tette ezt a hetet. A kurzus célja a tanár/diák önbizalom növelése, a színészek számára bevált improvizációs gyakorlatok, mini dialógusok nyelvórai kiaknázása, kreativitás növelése volt mind szóban, mind írásban. Emellett természetesen ezen gyakorlatok elsajátítása elősegítette az együttműködést, csoportmunkát és alapvetően számomra a legfontosabb üzenete az volt, hogy a spontaneitásnak nagyon fontos szerepe/ helye van a nyelvórákon. Maximálisan lefedte a kurzus azt, amiért választottam. Hajlamos vagyok időnként túltervezni az óráimat és nem eléggé építeni a gyerekekben meglévő kreativitásra, játékosságra. A kurzus megváltoztatta a szemléletemet és bátrabbá tett. Már rengeteg feladatot ki is próbáltam és nagyon jól működtek az általam jelenleg tanított 12-14 éves korosztálynál.

 Nagyon hálás vagyok, hogy az Erasmus+ keretében egy ennyire színvonalas, módszertanilag és nyelvileg is sokat adó kurzuson vehettem részt. Az már csak hab a tortán, hogy bár már negyedik alkalommal jártam Párizsban, most szerettem bele a városba igazán. Ehhez nagyban hozzájárult, hogy az órák után, Chaz Pugliese, aki 20 éve Párizsban él, kalauzolt el minket kedvenc helyeire, kávézóiba, és esténként így már kötetlenebb módon, de szintén sokat beszéltünk a szakmáról, a különböző országok bevált vagy kevésbé megfontolt oktatáspolitikai eljárásairól. Nagyon élveztem minden percét az ottlétemnek és ha én el is csábultam kicsit a francia kultúra irányába, az időjárás hűséges maradt Angliához, kellemes 20 fokban telt mind a 7 nap, némi esővel és Angliára jellemző fényekkel. Csak ajánlani tudom a Pilgrims kurzusát!