A tavalyi év után az idei évben is részt vehettem az Erasmus+ mobilitási programban, amelyet Rovinjban tehettem meg. A Jutaki Kft szervezésében idén a Csak azért is iskolai könyvtár! kurzusát végeztem el. Nagy izgalommal érkeztem meg Rovinjba, mert az idei évben szereztem meg a segédkönyvtárosi végzettségemet és úgy éreztem, hogy ezen a kurzuson is sokat tanulhatok, nemcsak a lexikális tudásom lesz meg a könyvtárhoz.

Érkezésünk és regisztrációnk után egy ünnepélyes megnyitó következett, majd a Vezetőképzés és a Rogers-i pedagógia kurzusok résztvevőivel közösen következett a bemutatkozás. A beszélgetés után együtt vacsorázni indultunk a közeli étterembe. Ott tovább folytattuk az ismerkedést. Kurzusvezetőnk Pataki Marianna volt, aki már az első benyomásra is nagyon szimpatikus volt. A csoportunkba Szlovákiából is érkezett résztvevő.

Másnap reggel bele is csaptunk a képzés közepébe.

Játékos formában feltérképeztük azt, hogy milyen motivációval, várakozással és megoldandó szakmai problémákkal érkeztünk a továbbképzésre. Betekintést nyertünk a határon túli iskolai könyvtár helyzetébe is.

A harmadik nap Silent Chalk Talk technikával az általános szakmai kihívásokat vettük számba. Összehasonlítottuk előző évek kurzusain résztvevő kollégák válaszait a mi gondolatainkkal.

A nap második felében megnéztük, hogy milyen könyvtárat álmodnak az Z generáció diákjai.

A Z generáció megértése érdekében szintén egy TED talk videót néztünk meg.

Az ott megszólaló diákok gondolatai nyomán User Personákat készítettünk azért, hogy a Service Design folyamatot ezekhez a karakterekhez tudjuk igazítani.

Másnap az előző napon kielemzett User Personákat helyeztük el a megfelelő könyvtári környezetükben. Megkerestük azt a könyvtári környezetet, ahová be tudnak illeszkedni.

Megnéztünk egy prezentációt, amely bemutatta a zaragózai BJ Cubit - kockacukor ifjúsági könyvtárat. 

A szerdai napot beszélgetéssel kezdtük. Csoporttársunk speciális iskolából érkezett, ahol sajátos nevelési igényű gyermekeket oktatnak, így felmértük, hogy az ő intézményében milyen speciális igények merülnek fel.

A digitális kompetencia fejlődés az Adobe express programon keresztül remekül működik. Nagyon sok újdonságot fedezünk fel ebben a programban és arra is választ kapunk, hogyan tudjuk alkalmazni a könyvtári hétköznapjainkban.

Játszottunk és az egyes játékokhoz mi magunk találtuk ki a játékszabályokat. Nagyon jó hangulat alakult ki a játékok kipróbálása során, illetve nagyon sokat ötleteltünk.

Service Design - szolgáltatás szervezés

Élménytérkép - amíg a felhasználó a szolgáltatást használja: 1. Mit tesz? 2. Milyen érzés kapcsolódik hozzá? 3. Érzelmi skálán ábrázolni. 4. Mit gondol a tevékenység közben?

A tervezés folyamán a szakszavak használatával az angol nyelvet tanulnunk, illetve használnunk kellett.

A nap végén Adobe Expressz segítségével ikonokat terveztünk, amelyeket a könyvek kategorizálására használhatunk.

Csütörtökön megvizsgáltuk, hogy a Z generáció milyen könyvtárat álmodik meg magának, illetve az általunk tervezett könyvtárakat hogyan tudjuk átalakítani, hogy számukra megfelelő legyen.

Virtuális látogatást tettünk a Helsinkiben lévő Oodi könyvtárba, ahol Mariann a saját tapasztalatait is átadta nekünk. Nagy élmény volt számomra ez a virtuális kirándulás.

Petőfi illusztrációval képiesített verseit nézhettük meg, és fel kellett ismernünk ez alapján a műveket.

A nap zárásaként újra átbeszéltük, hogy mit tennénk még a "Fazékba", majd elkezdtük elkészíteni a saját élményplakátunkat.

Az utolsó egy órában más csoportok tagjaival nyomozásba kezdtünk, egy szabadulószoba stílusú bűntényt kellett megoldanunk angol nyelven. Nagyon sikeresek voltunk, sikerült megoldanunk a rejtélyt, közben pedig ismerkedtünk is más kurzus tagjaival.

Az utolsó nap reggel befejeztük a lapbookot, amelyet már előző nap elkezdtünk, de még alakíthattunk rajta. Amikor mindenki elkészült, bemutattuk egymásnak és összefoglaltuk a héten tapasztaltakat és milyen érzéssel indulunk haza. Megbeszéltük, hogy a saját könyvtárában kinek mi lesz az első lépése, hogyan fogja hasznosítani az itt tapasztaltakat, tanultakat. Mi változott meg ahhoz képest a terveinkben, mint amikor megérkeztünk.

Megkaptuk a tanúsítványokat, amelyet fotózással zártunk.

A kikötőben felszálltunk a hajóra, és indulhatott az élményhajózás. Nagyon szép idő volt, így jól sikerült a nap zárása is.

Sok élménnyel és új kapcsolatokkal zárult ez a hét. A könyvtári ismereteimet is sikerült fejlesztenem gyakorlati tapasztalatokkal. Remélem, hogy a továbbiakban is segíteni fogjuk egymást a kurzustársaimmal. A szlovák kurzustársammal tovább szeretnénk építeni a kapcsolatunkat, ugyanis nagyon közel vagyunk egymáshoz, illetve az iskola, ahonnan érkeztem, szlovák nemzetiségű.

Pedagógiai megújulás és tanári fejlődés a Nézsai Szlovák Nemzetiségi Általános Iskola pedagógusainak

Erasmus + tanári mobilitás pályázatunk helyszíne a Horvátországi Rovinjban volt, a JUTAKI BT.- Hungary Expert for Teachers szervezésében.

Vasárnap délben érkezés után regisztráltunk a városi gimnáziumban, ahol az elkövetkező napokban a képzés is ott folytatódott. Megismerkedtünk személyesen is Véghné Juhász Krisztinával. Megbeszéltük az ebédelés menetét, illetve felvilágosítást kaptunk a lehetőségekről élőben is.

A délutáni órákban minden csoportnak találkozója volt a képzés oktatójával. Minket Uhrin Csaba várt, akivel bevonultunk a könyvtárba és igazából már kezdetét is vette az ismerkedés. A másfél órás mini csapatépítés után együtt mentünk a vacsorára, amely minden csoport számára különböző éttermekben volt. Mi egy nagyon hangulatos tengerparti étterembe kerültünk, ahol tovább folytathattuk az ismerkedést. Annyira jól sikerült ez az este, hogy nagy izgalommal vártam a másnapi képzés kezdetét.

Hétfőn reggel megérkeztünk és mindjárt bele is vágtunk a feladatokba. A neves ismerkedéssel kezdtük, ami nagyon jól sikerült. Végre nem egy névtáblával a mellünkön ismertük meg egymás nevét, hanem egy számomra nagyon szuper játékkal. Név+ valami rám jellemző gesztussal kellett bemutatkoznunk. Ezzel jó ideig eljátszottunk, sokat nevettünk, de a nap végére mindenkinek pontosan tudtam a keresztnevét. Játszottunk még a nevekkel a lebegő taps, pozitív névmozaik, új vezetéknév és névvesztés játékokkal is. A kő-papír-olló játék új értelmet kapott számomra. Sok mozgós feladat is volt, amiben nagyon sokat nevettünk. A nap végére azt éreztem, mintha napok óta ennek a csapatnak a tagja lennék és már régebben ismernénk egymást.

Kedden nagyon melegre érkeztünk a könyvtár termébe, a hőség és levegőtlenség szinte kibírhatatlan volt. Ennek ellenére próbáltuk nagyon jól érezni magunkat. Minden reggel gesztuskörrel kezdtünk, egy gesztussal kellett bemutatni az előző napi érzelmeinket. Ezen sokat nevettünk. Játszottunk a gombolyaggal, pókhálót készítettünk egymással, amelyben megosztottuk kedvenc, illetve kevésbé kedvenc élményeinket ez elmúlt időszakról. Kicsit furcsa volt szinte ismeretlen embereknek megnyílni, de utólag azt éreztem, hogy talán könnyebb is volt, mintha közvetlen ismerősnek mondanám. Ebben a játékban is közelebb kerültünk egymáshoz, jobban megismertük egymást. A szembecsukós játékkal tovább növeltük egymás felé a bizalmunkat. Összességében az egész nap kicsit lelkisre sikeredett, de ez szemmel láthatólag senkinek nem volt ellenére. A nap végére a melegtől jól lefáradtunk, délután kicsit el is pilledtem a szálláson.

Szerdán végre egy hűvösebb, légkondicionált termet kaptunk, egészen más hangulatban kezdődött a napunk. Szintén gesztuskörrel kezdtünk, ami mára már nagyon rutinossá és kifinomulttá vált. A papírral játszottunk egész nap, többféle játékban. Hajtogattunk a papírból egy ránk jellemző dolgot. Én egy papírcsónakot hajtogattam, mert nagy vágyam, hogy vitorlázzak. Miután ezt jól kibeszéltük, egy hógolyócsatával folytattuk a napot. Volt még robotháború szintén hógolyóval, illetve rabszolgajáték üzenetekkel. Csapatokba verődtünk és így egy képregényt rajzoltunk. Minden csapat egy jelenetet rajzolt, majd továbbadta és a másik csapatnak kellett tovább gondolni. A végén nagyon vicces rajzok kerekedtek, átbeszéltük, ki hogyan és mit szeretett volna közölni.  A hangulatgéppel pedig tényleg tetőfokára hágott a jó hangulat. Ez a nap is nagyon vidáman telt.

Csütörtökön empátiafejlesztő feladatokkal indítottuk a napot és igazából egész hosszan játszottunk különböző szerepekben. Játszottunk csapatban, párban, illetve egyénileg is. A páros és csapatjátékoknál már annyira tudtunk egymással játszani, hogy nem számított, ki kivel kerül össze, mindenki nagyon jól tudott együtt dolgozni. A napot toronyépítéssel zártuk, ami jó kis kihívás volt a csapatok számára. Végül mindenkinek sikerült nagyot alkotni.

Péntek reggel már éreztük, hogy eljött az utolsó nap, a búcsúzás ideje. Kedves üzeneteket írtunk egymásnak és telefonszámot, email címet cseréltünk. Azért természetesen még mindig jókat játszottunk, Csaba próbálta feldobni a hangulatot egy kis mozgós usi-busi játékkal. A búcsúzás pillanataiban azért összeálltunk még egy csoportképre is és megkaptuk a tanúsítványt az elvégzett képzésről. Itt valószínűleg a búcsú miatt is nekem is honvágyam kezdett lenni, főleg, hogy nem voltam még ennyi időt távol a gyerekeimtől. Este aztán megbeszéltük, hogy mennyit alszunk még a találkozásig. Lelkesen készültem a másnapra, mert nagyon vártam a hajózást.

Szombat reggel a reggeli után indultunk is a kikötőbe. Izgultunk, hogy az időjárás nem szól-e bele a programba. Szerencsére szuper időnk lett. A hajókra való beosztásnál már nem igazán találkoztunk a csapattársainkkal, de együtt lehettünk a kollégáinkkal, akik szintén részt vettek más képzésekben. Nagyon jó volt velük is újra találkozni és élménybeszámolót tartani, legalábbis nagy vonalakban. A hajókirándulás fantasztikus volt, még delfineket is láttunk. A mi hajónkon egy magyar hajóinas is volt, aki sok mindent mondott el a látható természeti kincsekről. A kis tengerparti falucska Vrsar meglátogatása után, ahol nagyon finomat fagyiztunk, kávéztunk, tovább mentünk egy fjordhoz. Ott szintén kikötöttünk és elkészítették a finom ebédünket, illetve lábat lógathattunk a vízbe, a bátrabbak pedig a hajóról ugrálhattak is. Az ebéd elfogyasztása után vissza indultunk. Miután szerencsésen visszaértünk a verőfényes napsütésben, nem sokkal később nagyon borús lett az ég. Még az óvárosban sétálgattunk és beszereztük az ajándékokat a hazaiaknak.

Összegezve a hetet nagyon jól éreztem magam, nagyon sokat tanultam, amit hasznosítani is fogok a munkámban és a magánéletben is. Nagyon nagy köszönet Véghné Juhász Krisztinának a szervezésért és, hogy bármikor a segítségünkre volt. Ez nekem nagy biztonságot adott. Bízom benne, hogy a jövőben is lesz még lehetőség ilyen továbbképzésre. Tudnék még választani magamnak.ű