Azért jelentkeztem erre a képzésre, mert bár néhány éve kísérletezem egy-egy osztályban a gamifikációval, mégis van néhány olyan probléma, aminek a megoldására egyedül nem tudtam rájönni. Szerencsére a trénerünk nagyon jól végezte a munkáját, és nemcsak hogy általános segítséget kaptunk tőle a módszer alkalmazásához, de talált arra is módot, hogy mindenkivel külön-külön beszélgessen, és személyre szabott tanácsokkal lássa el. Így nekem például egy remek könyvet ajánlott, aminek a digitális változatát el is küldte, hogy minél gyorsabban és hatékonyabban neki is láthassak az olvasásnak!

Az első napunk az ismerkedésről szólt (a csoport tagjaival, a várossal és a képzés kulcsszavaival, szerintem mindegyik jól sikerült). Tanulva a tavalyi tapasztalatokból, nem bíztam a szervezőkre a közösségépítést, elhívtam néhány résztvevőt egy vegán vacsorára az egyik kedvenc prágai éttermembe, ahol 14 éve jártam legutóbb, de most is olyan finom volt minden, mint amilyenre emlékeztem! Tizenkilencen végeztük el a képzést, domináltak a spanyolok és a németek, érkeztek ketten-ketten Máltáról, Horvátországból, Portugáliából és Magyarországról.

Kedden mindenféle játékot próbáltunk ki, amiket persze mi is élveztünk, de remekül lehet a tanításban is alkalmazni. Voltak köztük ismerkedős játékok, bemelegítésre és összefoglalásra is alkalmas ötletek. Délután pedig három csoportra oszlottunk és egy nagyobb szabású, osztálytermen kívüli challenge-ben vettünk részt.

Szerdán a gamifikációhoz visszatérve konkrét alkalmazásokat, módszereket tanultunk (előkerült az Aquincumban már ismert Class Dojo, egy RUBRICS nevű felület, ahol egyes feladatok értékelési szempontjait lehet precízen megfogalmazni, a Vocaroo nevű hangrögzítő, egy Scribbl.io nevű rajzprogram, stb.). Olyan oldalakat is megismerhettünk, amiket a diákoknak tudunk majd ajánlani, hogy játszva tanulhassanak különböző tantárgyakhoz kapcsolódó témakörökről. A nap végén házi feladatot kaptunk, a keddi csoportokban kellett további, osztálytermen kívüli challenge-eket végrehajtanunk. Ezek, ha lehetséges, még viccesebbek voltak, mint az előzőek. Mivel így egy rövidebb napot zártunk a tréningen, délután el tudtam látogatni a prágai Nemzeti Múzeumba, a régi és a modern épületben rengeteg kiállítást megnéztem, az ásványoktól és ősi hüllőcsontvázaktól kezdve a cseh(szlovák) történelmen keresztül a cseh first ladyk ruhaviseletén át a kortárs fényképészek műveiig. A tudásszomjon kívül az is motivált, hogy kint vihar tombolt.

Csütörtökön kielemeztük az előző délutáni házi feladatok teljesítését, mind a tizenkilenc résztvevő valóban részt is vett a produkciókban, senki nem vonta ki magát a bohóckodásból, ami nagyon jó érzés volt. Így, hogy megtapasztaltuk, ezt az applikációt diák-szemszögből, aztán tanár-szemszögből is, nagyon valószínű, hogy sokak fogják a jövő tanévben ezzel szórakoztatni a saját iskolájukat. (Az alkalmazás neve Goosechase.) A nap második felében a mesterséges intelligenciával, a ChatGPT-vel kapcsolatos témákról volt szó, mivel ezek rendkívül aktuálisak, és sokaknak volt határozott elképzelése: vagy nagyon támogatták, vagy nagyon ellenezték a világ ezirányú fejlődését. Délután a vegán éttermes csapattal (és még néhányakkal kiegészülve) tettünk egy újabb városnéző kirándulást Prága belvárosában, a várban és a Kampa-szigeten.

A képzés utolsó napjába is beletömörített néhány elképesztően izgalmas tanítási módszert a trénerünk. Volt szó a blended learningről, a flipped classroom, a station rotation modelljéről, illetve egy digitális szabadulószobából is megpróbálhattunk kitörni.

A pénteki nap már a búcsúzkodásról szólt, többeknek sietniük kellett a képzés után a hazainduló járataikhoz, így bőröndökkel együtt érkeztünk reggel a terembe. Az egyik résztvevő létrehozott egy padlet-felületet a kapcsolattartás megkönnyítésére, és talán tényleg létre fognak jönni iskolaközi programok néhány tag között, mert egy hét alatt ennyire jó társaságban ilyen sok hasznos dolgot ilyen jó hangulatban tanulni ritkaság.