Kezdem a lényeggel: öt napos angol nyelvtanfolyamon voltam az Alpha School szervezésében St Paul’s Bayen. (A címben azért szerepel tíz nap, mert két hétvégével kibővítettem a munkahetet.) A csoportunk összetétele napról napra változott, hol nőtt a létszám, hol csökkent, de nem volt két olyan nap, hogy pontosan ugyanazokkal az emberekkel tanultam volna. Egyetlen biztos pont volt viszont: a tanáron és rajtam kívül csak lengyelek voltak a csoportban. Ez sajnos nem tett jót az óráknak, ők sokszor az anyanyelvüket használták a beszélgetéseknél, amitől nyilván nem fejlődött az angolom, és ráadásul még kellemetlenül is éreztem magam. (Sajnos a tanárunk sem volt elég határozott, mosolyogva hallgatta őket.) Az órákon kevés módszer került elő, számomra új egyáltalán nem. Elővettünk egy ősrégi könyvet, abból megcsináltunk egy leckét, aminek még a témája sem volt érdekes. A meghirdetett egynapos kirándulás pedig igazából egy 20 perces 3D mozit jelentett Málta történetéről, utána mindenki egyedül sétálgathatott a fővárosban, ameddig akart.

Bár a képzés egyáltalán nem tetszett (ami a fentiekből bizonyára kiderült :) ), azt egy percig nem bántam meg, hogy elutaztam, mert például az anyanyelvi közeg mindenképpen hatásos volt: mindenhol és mindenkivel angolul kellett beszélni. Ma már bátrabban szólalok meg ezen a nyelven is, hiszen megtapasztaltam, hogy jól meg tudom értetni magam a hétköznapi helyzetekben is vadidegen emberekkel. Ezért aztán továbbra is szívesen buzdítok másokat is arra, hogy éljenek az Erasmus adta a tanulási lehetőséggel, ha az egész képet nézzük, kiderül, hogy jól jártam. Így aztán a hátralévő részben címszavakban összegyűjtöm, ami tetszett az utazásban, hogy a szép dolgokra több szó jusson. :)

Helyi lakosok. Nagyon sokféle emberrel találkoztam, amíg igyekeztem bejárni a sziget minél több nevezetességét, gyakorlatilag a világ minden pontjáról érkeznek letelepedők a nagy szigetre. (Cominón egyetlen (lakatlan) épület van, Gozón léteznek lakóházak, de nem számottevő a helyi lakosok száma.) Így persze legalább húszféle angol tájszólással találkoztam, meg több kávézóban lepett meg a kiszolgáló azzal, hogy magyarul szólt hozzám (azzal nyugtatom magam, hogy a bankkártyám árulta el honnan jöttem és nem az akcentusom :) ), de sikerült több őslakos máltaival is szót váltanom. Ők mind nagyon kedvesek voltak, segítőkészek és beszédesek, szívesen meséltek az életükről, de érdeklődtek az én életemről is. Általában négy-öt különböző nyelven beszélnek, az angolon és a máltain kívül szinte mindenki tudja használni az olaszt és az arabot is.

Kompok. Mivel Málta igazából három szigetből áll, a főváros pedig egy izgalmas fekvésű félszigeten található, több úticélt is érdemes hajóval megközelíteni. Ezek elég sűrűn járnak (némelyik még nagyon késő este is) és megfizethető áron. Amiket én próbáltam, azok még kényelmesek is voltak, mindenkinek volt elég hely, nem kellett tülekedni vagy kis helyre bezsúfolódni.

Kaktuszok és leanderek. Természetesen nem a szobanövényről van szó, hanem az akár két méter magasságú példányokról, amik nem csak egyedül vagy kis csoportban, hanem akár erdőszerű kolóniában is megjelennek, tényleg néhol kilométereket lehet úgy sétálni, hogy mindenfelé csak kaktuszokat látni. Ahol az egyéb erős szagok nem nyomják el, a leanderek intenzív illatát lehet érezni, és persze emellett a virágok mindenféle színében is lehet gyönyörködni, szerencsére ez a növény jól bírja a szárazságot. (Vagy csak sokan/sokat locsolják őket?)

Nevezetességek. Itt nem sorolok fel minden látványosságot, ami tetszett, mert szerencsére sok helyre eljutottam és sok mindent láttam, de azt mindenképpen szeretném leírni, hogy a számomra lenyűgöző épületek és katakombák közös tulajdonsága, hogy egyféle időutazásra visznek, egy pillanat alatt lehet az őskortól a második világháborúig szinte bármelyik történelmi korba átlépni, csak ügyesen kell választani. (Aki az őskori leletekre kíváncsi, az utazása előtt legalább egy hónappal foglaljon magának helyet!) Két épületet azért mindenképpen szeretnék kiemelni: rám nagy hatással volt a Dóm és a Vörös Torony is.

Tengerpart. Mivel én kánikulatűrő példány vagyok, rajongok a napsütésért és a strandolásért, így Málta ideális helyszín számomra, hiszen rengeteg a kiépített strand (én csak belépőmentes változattal találkoztam), de akármelyik tengerparti település bármelyik utcája végén gond nélkül meg lehet mártózni a tengerben. A klasszikus homokos part éppúgy megtalálható, mint a sóderes vagy sziklás. A kisebb kikötőknél pedig egy létrán egyszerűen le lehet ereszkedni a vízbe (elkerített részen, nem kell a hajók között úszni).

https://www.ejg.hu/tanarok/munkakozossegek/angol-2/erasmus/

Tanfolyam

A „Four C’s” címet viselő kurzuson vettem részt, amit elsősorban a kreativitásom fejlesztése érdekében választottam. Sajnos a négy terület közül pont ez volt a legkevésbé hangsúlyos, de nem baj, legalább tudom, milyen témát keressek legközelebb. :) Valószínűleg az őszi időpont miatt lényegesen kevesebben voltunk, mint amihez a nyári turnusokban szoktam, viszont így mindenkire több idő jutott, és a csoport is hamarabb összerázódott. Az viszont továbbra is ismeretlen marad számomra, milyen egyedüli magyarként lenni egy továbbképzésen, a hat emberből ketten voltunk Magyarországról. Egyszer szívesen kipróbálnám, hogyan boldogulok csak idegen nyelven… :)

Szervezett kirándulás

Tapasztalataim szerint az Europass képzések előírt mintát követnek, vagyis a tanórák a nap felét teszik ki, továbbá egy délutáni városnézés és egy szombati kirándulás része még a programnak. A városi sétát a szervezők szokták vezetni, szerencsére Francesco még nekem is tudott újat mondani a városról. (Már többször jártam Berlinben és német szakos is vagyok, így tényleg nem volt könnyű dolga!) Szombaton pedig képzett idegenvezetővel voltunk Potsdamban.

Történelem

A város történelmi múltja többféleképpen is megjelenik előttünk: állomásokon, közlekedési lámpákon vagy vezetett városi sétákon éppúgy, mint kiállításokon vagy emlékműveken. A város „őslakosai” számára a mai napig fájdalmasnak tűnik az emlékezés, legyen szó akár a háborús halottakról, akár a berlini fal áldozatairól. Különösen rokonszenves számomra, hogy az említett programok vagy helyszínek segítségével a traumákat lassanként képesek lesznek feldolgozni.

Kultúra

Szerencsémre éppen a tanfolyam előtti hétvégén volt a Fények Fesztiválja a városban, aminek keretében nem csak az összes alkalmas épület homlokzatára készült fényjáték, hanem más érdekes, színes fények segítségével megjeleníthető alkotást is meg lehetett csodálni. Bármikor is utazunk Berlinbe, biztosak lehetünk benne, hogy találunk érdekes kulturális eseményt, érdemes keresni! :)

Panoráma

Bár a város maga gyakorlatilag teljesen sík, mégis rengeteg lehetőségünk van arra, hogy fölé kerüljünk, és akár nappali, akár éjszakai fényben gyönyörködhessünk a lábunk elé táruló látványban, aminek része a képen látható különleges építmény is. A fentebb is említett történelmi okokból Berlinben máshol is láthatjuk a második világháború eseményeinek lenyomatait, én úgy érzékelem, hogy a németek nem elfelejteni szeretnék a borzalmakat, hanem méltó emléket állítani az áldozatoknak a túlélők érdekében. Számomra ez a leghatásosabb holokauszt emlékhely, amit valaha láttam, mert minden túlzás nélkül képes átérzésre ösztönözni bárkit, aki nem az érdekes fotók készítése miatt sétál be az építmény közepére.

Tengerpart

Az 1992es olimpiára készült el a nagyjából 5 km hosszan elterülő strand, így a belvárosból gyakorlatilag bárhonnan nagyon gyorsan leérünk a partra, így bármikor be lehet iktatni egy csobbanást, ha nagyon melegünk lenne. Aki hozzám hasonlóan rajong a természetes vizekért, azoknak jó szívvel ajánlom ezért is ezt a várost.

Tanfolyam

A pozitív gondolkodás erősítése volt a kurzus célja, ez szerintem valamilyen mértékben mindannyiunk számára megvalósult. A tananyag nagyobb része gyakorlati feladatok kipróbálásából állt, így nem mondhatjuk, hogy csak száraz, tényközlő órákban volt részünk. Az elvárt nyelvtudásnál alacsonyabb szinttel is végig lehetett csinálni a programot (főleg, hogy a 11 főből hatan voltunk magyarok), de azért a megfelelően együttműködő részvételhez jó, ha az ember képes kifejteni a véleményét angolul is. Én igyekeztem így tenni, ezért úgy érzem, sokat fejlődtem az egy hét alatt, jól esett, hogy ebben a hitemben a kurzusvezetőnk is megerősített. (Bár lehet, hogy ilyen módon is csak erősíteni próbálta a pozitív gondolkodásomat… J)

Szervezett városnézés

Két alkalommal volt lehetőségünk a képzőhely által kínált programon részt venni, de a napirend kialakításánál is érezhetően törekedtek arra, hogy legyen lehetőségünk önállóan is felfedezni a város nevezetességeit/szépségeit, de ezzel együtt is érdemes élni a lehetőséggel, hogy egy-egy nappal meg lehet toldani a kint tartózkodás idejét. A szervezők, de bárki más helyi lakos is rendkívül segítőkész és kedves, így nem csak a kurzus tematikája, hanem a városban közlekedés is sok pozitív gondolattal töltött fel. J

Épületek

Bizonyára mindenki hallotta már Gaudi nevét, hiszen nem lehet Barcelonáról úgy nyilatkozni, hogy a zseniális tehetségű építészről nem esik szó. Bárhol járunk a városban, néhány percen belül feltűnik valamelyik alkotása, de érdemes előre tervezni, mert bár az épületek látogathatóak, a nagy érdeklődésre való tekintettel pár napra előre jegyet váltva lehet csak hosszú várakozás nélkül bejutni. A képen éppen nem általa tervezett templom látható, a Temple de Sagrat Cor a Tibidabo hegy tetején található, a toronyból 580 méterrel a város felett lehet gyönyörködni a kilátásban.

Panoráma

A fent említett kilátás egy része, el lehet látni egészen Badalonaig, de bármelyik hegyre vagy magaslatra jutunk is fel, hasonló gyönyörű látványban lehet részünk.