Sikeres vezetőnek lenni a XXI. században

Az általam vezetett Pais Dezső Általános Iskola sikeres Erasmus+ pályázatának eredményeképp 2025. augusztus 3-9. között részt vehettem a Sikeres vezetőnek lenni a XXI. században című továbbképzésen.

Az évek alatt felhalmozott tapasztalatok frissítését vezetőként is fontosnak tartom. És nem utolsó sorban: ki ne akarna sikeres vezető lenni a XXI. század hightech világában is? A célom elsősorban az volt, hogy olyan technikákat és módszertani eszközöket ismerjek meg, amelyek támogatják az időnként felbukkanó generációs kommunikációs és konfliktuskezelési kihívások megoldását.

A szakmai siker elképzelhetetlen az önismeret nélkül, ugyanis ez a vezetőknél fontosabb, mint gondolnánk, hiszen ezáltal jobban megértjük a partnereinket, a kollégáinkat, a közösségünket. A Thomas DiSC profilozási rendszer által több "fogást" is megismerhettünk a személyiségdimenzíókhoz kapcsolódóan. Ezt követően a szubjektív megítélés és a skatulyázás került előtérbe. Így az asszertív kommunikáció és az értő figyelem mint kommunikációs módszer számtalan megoldási lehetőségét ismerhettem meg. Akár a mindennapokból szerzett tapasztalatokból tudjuk, hogy számtalan vezetői stílus van, s mindegyiknek van előnye-hátránya. De az nem mindegy, hogy melyik válik hangsúlyossá a munkánk során, hiszen időnként hajlamosak vagyunk jól összegubancolni a kollégákat a homályos impulzusainkkal. De egy kis átgondolással minden csomó kioldható.

A mindvégig gyakorlatokon alapuló továbbképzés lehetővé tette a résztvevők számára a határok feszegetését, a keretből való kilépést. Első nekifutásra azt gondoljuk, hogy ez mennyire banális, de – ahogy egyre jobban elmerültünk a keretek labirintusába, be kellett látni, hogy ez nagy kihívás adott esetben. De a „Be SMART!”-ot nem szabad szem elől téveszteni. A keretátlépések után a megküzdési stratégiákkal és az érzelemszabályozással ismerkedtünk. Gyakorló vezetőként számtalan ismerős helyzet jött elő, de a win-win állapot elérése még mindig kihívás elé tudott állítani.

A továbbképzésünket a disszemináció zárta. Tetszett, hogy hangsúlyt kapott ez a momentum is, hiszen pedagógusként és vezetőként is fontos szempont, hogy hogyan tudjuk megosztani másokkal a megszerzett ismereteinket.

A csoportunkban és a disszemináló társcsoportban szlovákiai, szerbiai és erdélyi kollégákkal dolgoztunk együtt. Az így kialakult nemzetközi közeg adekvát volt arra, hogy jobban megismerjük egymás kultúráját, betekintést kapjunk nemzetközileg is más oktatási rendszerekbe.

Szeretném kiemelni, hogy a továbbképzésünk egy csodálatos és inspiratív rovinji környezetben volt megszervezve, ahol meglepően alacsonyan és emberközelségben szálltak a sirályok. A jelenség R. Bach Jonathan, a sirály című művét jutatta eszembe. Végezetül a műből vett, idevágó idézettel zárom gondolataimat: "Jonathan számára a repülés nem a zsákmányszerzéssel egyenlő - célja magának a repülés szépségének a megélése, amely a tökéletesedés útjának is tekinthető. Tökéletesen akar repülni, ezért folyamatosan gyakorol, igyekszik megismerni képességeit és azok határait. Ennek érdekében még a kiközösítést, a magányt is vállalja. Minden értelemben felfelé törekszik, s a dimenzióhatárokon átívelve megéli, hogy a halál nem megsemmisülés, hanem valójában út az egyre teljesebb és tágasabb valóságok felé."