Elemek megjelenítése címkék szerint: Mesterséges intelligencia

2025. július 13–19. között egyhetes nemzetközi Erasmus+ tanártovábbképzésen vettem részt kollégámmal Rovinjban. A képzés középpontjában a mesterséges intelligencia (AI) oktatásban rejlő lehetőségeinek feltérképezése és gyakorlati alkalmazása állt. Az „Integrating AI In and Out of the Classroom” című kurzus rendkívül gyakorlatias megközelítést nyújtott: a felkészült tréner a legújabb technológiai trendekre és korszerű pedagógiai módszerekre építve vezette a foglalkozásokat.

A tanulás nemzetközi közegben zajlott, ami kiváló alkalmat kínált kulturális párbeszédre, szakmai kapcsolatépítésre és tapasztalatcserére. A csoportmunkák során különféle digitális eszközöket próbáltunk ki, így átfogóbb képet kaptunk arról, hogyan építhető be az AI a tanítás mindennapjaiba.

A hét folyamán számos új alkalmazást ismertünk meg: többek között videók generálására szolgáló platformokat, személyre szabott avatárral kiegészíthető interaktív prezentációkészítőket, valamint szöveg- és képelemző eszközöket. Minden nap új, azonnal alkalmazható tudással gazdagodtunk. A zárónapon egyéni prezentáció keretében osztottuk meg, melyik megoldás bizonyult számunkra a leghasznosabbnak, és hogyan tervezünk élni vele a jövő oktatásában.

A szakmai tartalmat kulturális és közösségi programok tették teljessé: városnézések, kirándulások és közös vacsorák biztosították a feltöltődést és a kötetlen eszmecserét. A továbbképzés nemcsak módszertani szempontból bővítette a látókörünket, hanem emberileg is inspirált, és új lendületet adott a következő tanévre.

2025 júliusában egy nagyon tartalmas hetet töltöttem Rovinjban: csodálatos környezetben, inspiráló társaságban vehettem részt az Erasmus+ program keretében az ’Integrating AI in and out of the classroom’ elnevezésű kurzuson.

Jó ideje tudom, hogy a mesterséges intelligencia megjelenésével mindenképpen kezdenem kell valamit a hétköznapjaim mellett a tanári munkámban is, de eddig csak egy félelmetesen új és idegen terepnek láttam az AI világát. Ezért nagy várakozással tekintettem a nyári kurzus elé, és csak remélni tudtam, hogy olyan típusú ismereteket és segítséget fogok tőle kapni, amelyekkel felvértezve legyőzhetem az idegenkedésemet.

Nos, igazi örömmel jelenthetem ki, hogy amit ebben az egy hétben Rovinjban kaptam, az messze túlszárnyalta az elképzeléseimet. Hunter Niederhauser, a kurzus vezetője olyan lelkesen, hozzáértéssel és empátiával vezetett be bennünket ebbe a vadonatúj, szédületes tempóban fejlődő csodavilágba, hogy a félelmeim pillanatok alatt elpárologtak, és a kíváncsiságnak és csodálkozásnak adták át a helyüket. Rengeteg gyakorlati segítséget kaptunk arra vonatkozóan, hogy milyen felületeket, programokat, lehetőségeket találhatunk a tanári munkánk megkönnyítésére. Számtalan különféle eszközt ismerhettünk meg és próbálhattunk ki mind a tartalmak könnyebb előállításához, mind a tanulás folyamatának élvezetesebbé, interaktívabbá tételéhez. Az angol nyelvű kurzuson lehetőségünk volt több különböző országból és iskolatípusból érkező kollégával megismerkedni, és egymást inspirálva, együtt rácsodálkozni az új kihívásokra. Külön hasznos volt, hogy nekünk, akik a „katedrán állunk” hosszú évek vagy évtizedek óta, lehetőségünk nyílt arra, hogy a másik oldalról is betekinthessünk a digitális tanulás világába. Élvezettel játszottunk, oldottunk feladatokat, adtuk át magunkat a tanulás örömének, hogy - reményeink szerint - majd a hétköznapokban ugyanezt az örömet tudjuk előcsalogatni a saját diákjainkból is.

De a sok terv, ötlet és elhatározás mellett, amelyekkel a kurzusról hazatértem, legalább ilyen fontosnak érzem azt a változást, amellyel a mesterséges intelligenciára és saját tanári feladatomra tekintek. Hiszen nem számít, hogy tetszik-e vagy sem, az AI világa már itt van körülöttünk. Benne élünk mi is és a diákjaink is, és csak akkor tudunk a gyerekeknek segíteni eligazodni ebben a világban, ha mi magunk is otthon vagyunk benne.  Vagy legalább nyitottak vagyunk arra, hogy együtt ismerjük meg és fedezzük fel ezt a világot.

Ez a hét igazán inspiráló és gyakorlatias tapasztalással telt el számomra! Az első napon a barátságos légkör és az ismerkedős játékok hozzájárultak, egy valódi közösség alakuljon ki már az első napon. A helyszín csodálatos volt, meseszép kilátással a tengerre.

A második napon a 21. századi készségek felfedezése volt a téma, mely során a kreatív problémamegoldások és az alkalmazkodóképesség fontosságára derült fény. A kollégák ötletei és tapasztalatai hozzásegítettek a saját területemen rálátni, hogy miben tudok még fejlődni.

A PBL módszertana a harmadik napon vált igazán érthetővé. A „driving question” fogalma és a valósághoz kötött projektek tervezése lenyűgözött. A csoportmunkában már elkezdtünk ötletelni és láttam, hogy ez a módszer mennyire motiváló lehet a diákok számára.

A negyedik napon a ChatGPT-vel foglalkoztunk. Ez a nap volt a számomra az egyik legmeghatározóbb, mivel személyes attitűdömből kifolyólag eddig elutasítottam a mesterséges intelligencia használatát. Azonban a gyakorlati tapasztalatok hozzásegítettek, hogy rájöjjek az oktatásban milyen nagy lehetőségeket kínál– például differenciált feladatok generálására vagy ötletelésre. Persze a kritikus gondolkodás nélkülözhetetlen az AI használatakor. 

Az ötödik és hatodik nap már konkrét projekteket terveztünk. Nagyon élveztem, hogy együtt dolgozhattunk, és mindenki hozzátett a saját szakmai tapasztalatával. Megismerkedtünk olyan applikációkkal, mint a Canva vagy a Padlet, amik sokat egyszerűsíthetnek a projektmunkák szervezésében. A két nap végére egy teljes PBL-modult alkottunk melyet az utolsó napon bemutattunk a többi kollégának, és már nagyon várom, hogy kipróbáljak az osztályommal! 

A zárónapon pedig összefoglaltuk a tapasztalatokat, és egy izgalmas hajókirándulással zárult hét.

Nagyon köszönöm ezt a lehetőséget, mivel nemcsak új módszereket tanultam, hanem olyan csodálatos emberekkel ismerkedtem meg nemcsak országhatáron belül, hanem egy nemzetközi környezetben. Sikerült tapasztalatot szereznem, továbbá megismertük egymás tanítási módszereit, és jó gyakorlatokat osztottunk meg a nemzetközi résztvevőkkel is.

Ez a kurzus nemcsak szakmai fejlődést hozott, hanem sok igazi kreatív ötlettel gazdagodhattam általa.

Adatok:

Név: Boda Emőke Katalin

Szak: könyvtárostanár - magyartanár 

Munkahely: Óbudai Gimnázium (Budapest)

Tanfolyam címe: A 21. századi készségek fejlesztése PBL, MI és alkalmazások segítségével (szakmai továbbképzés)

Tanfolyam időpontja: 2025. 07. 13 – 19.

Tanfolyam helyszíne: Rovinj (Horvátország)

Projektkód: 2024-1-HU01-KA121-SCH-000225336

Életem első Erasmus+ képzése remek választásnak bizonyult. Nagy csokor élménnyel, új ismeretekkel és friss lelkesedéssel tértem haza, és már várom, hogy újra mehessek.

Kíváncsisággal, érdeklődve készültem a képzésre.

Könyvtárostanárként, saját, órarendi tanóra híján a projektek jó lehetőségnek tűnnek a diákok elérésére, de az egyetemen nem tanultam ilyesmiről, úgyhogy érdekelt a PBL elmélete és a gyakorlati megvalósítás is.

A mai információszerzésben, -feldolgozásban egyre nagyobb szerepet kap az MI. A tanév során több képzésen igyekeztem ismerkedni vele, de hétmérföldes csizmákban száguld a fejlődés, így sosem elég naprakész az, amit már tudok, vagy tudni vélek.

Egyszóval, érdekelt a téma. Ráadásul a gyönyörű tengerpart, a sokszínű mediterrán növényvilág, a sikátoros ékszerdoboz-óváros is csábító helyszínnek ígérkezett.

A kurzust Carrick Orsolya tartotta, és nagy mértékben összedolgoztunk Nagy Péter Permakultúra tematikájú csoportjával. Orsi és Péter is ügyes trénerek: kiváló tudással, tapasztalattal, rugalmassággal, de jó facilitátorként a célt végig szem előtt tartva igazgattak bennünket.

A szervezést a JUTAKI Kft. végezte, segítőkészen, zökkenőmentesen.

A képzés Rovinj egy központi helyen található középiskolájában zajlott, pár percre a szállásomtól, az óvárostól és a parttól is, csodás kilátással a tengerre, légkondicionált tantermekben.

Minden délutánra szerveztek fakultatív programokat, romváros-látogatástól kajakozásig, delfinnézéstől sulibuliig, de könnyű reggeli torna, zumba, és naplementés-hangtálas nyújtás is akadt a választékban. Teljes, mindent átfogó kényeztetés volt: lehetett tanulni, tapasztalni, kommunikálni, ötletelni, megvalósítani, jól lenni.

A tanfolyam ismerkedéssel indult, ahol gyorsan kiderült, mennyire különböző közegekből, iskolákból érkeztünk, s milyen sokban tér el a tapasztalatunk a magyar és felvidéki közoktatás valóságáról, s mennyire másak az előismereteink is a képzés témáját illetően.

A beszélgetést egy közös vacsoránál folytattuk. Az informális közegben gyorsan rátaláltunk a közös problémákra, de a kipróbált gyakorlatokra is. Sokszínű, érdekes társaság jött össze: vidéki szakképzési centrum közismereti és mérnöktanárai, magániskola igazgatóhelyettese, kistelepülési alsós tanító, agglomerációs és fővárosi tanárok általánosból és gimnáziumból, felvidéki pedagógusok, budapesti főiskolai oktató, stb. Izgalmas, dinamikus, inspiráló csoportot sodort össze a téma, akikkel végig érdekes, tanulságos, ötletadó szakmai és emberi beszélgetésekre, munkavégzésre került sor.

A következő napokban tisztáztuk a 21. századi tanulás elemeit, átbeszéltük a szükséges készségeket (4K: kollaboráció, kommunikáció, kreativitás, kritikai gondolkodás), a többféle társadalmi berendezkedést, az oktatás helyét, aspektusait, funkcióját, működésmódját. Elméleti és módszertani ismeretekre tettünk szert, és mindvégig interaktívan, változó összetételű csoportokban dolgoztunk. Újra bebizonyosodott, mennyire eltérő a különböző intézmények gyakorlata (pl. szakképzés kontra tankerületi intézmények, Magyarország vs. Szlovákia). Megvitattunk globális társadalmi problémákat, alkottunk érvelő beszédet (pitch), kisebb projekteket. És többször játszottunk, mert a közös munkához kell a felszabadultság, a derű, az együttműködés.

A PBL struktúráját, alapelemeit, szemléletét trénerünk világos gondolatmenetét követve sajátítottuk el. Gyakorlásként kisebb, majd zárásként egy komplex, életszerű, megvalósítható projektet dolgoztunk ki, segítő technológiai eszközök felhasználásával - különös tekintettel az MI-alapú applikációkra. Lelkesítő volt eljutni a kósza ötlettől a kész projekttervig. Már csak alkalmazni kell a tanév során, és teljes lesz a sikerélmény.

Mindvégig színesítette ismereteinket a permakultúra alapelveinek interdiszciplináris alkalmazhatósága. Váratlanul ért a közös munka, de a fenntarthatóság, ökológiai tudatosság, természetközeli szemlélet hangsúlyozása tökéletesen illeszkedik a mindennapjainkba és a nevelési céljaink közé is, így bónuszként tekintettünk rá.

A kurzus utolsó napján - a tanulságok megbeszélése, záró értékelés, visszajelzés, adminisztráció után - egy csapatépítő-erősítő kiránduláson vettünk részt: 5 órás hajóút, a nyílt tengerben való fürdéssel, közös étkezéssel, sétával Vrsar szigetén. Nehezen ment a búcsú. Online csoportunk azóta is pörög, a jó gyakorlatok, hasznos anyagok, emlékek, fotók, meghívások a szakmai tartalmon túlmutató, jól sikerült találkozások jelei.

Nagyszerű élmény volt ez a hét. Így, folyamatos feltöltődésbe ágyazva, nem is olyan nehéz nyáron tanulni.

Az Erasmus+ program támogatásával részt vehettem egy 7 napos kurzuson Horvátországban, Rovinjban, amelynek központi témája a digitális történetmesélés volt. A kurzus célja az volt, hogy megismertesse velünk, hogyan használhatjuk tanórai keretben  a digitális történetmesélést a prezentációs és nyelvi készségek fejlesztésére. A képzés során átfogó tudást szereztem a digitális történetmesélés alapjairól, elemeiről, készítési folyamatáról, és annak tanórai felhasználásáról.

A kurzus során alaposan megismertük a digitális történetmesélés előnyeit és kihívásait. Olyan módszereket sajátítottunk el, amelyekkel a diákok számára érdekesebbé és élvezetesebbé tehetjük a tanórákat. Kiemelten foglalkoztunk azzal, hogyan lehet a multimédiás elemeket (képek, videók, hanganyagok) hatékonyan beépíteni egy-egy történetbe, ezáltal vonzóbbá és interaktívabbá téve a tanulási folyamatot. Az órákon részletesen megvizsgáltuk a digitális történetmesélés felépítését, beleértve az elemek (pl. narráció, képi anyagok, hangok) kiválasztását, a történetmesélés folyamatát és a tanórákra való adaptálását. Emellett arról is tanultunk, hogy miként értékelhetjük a diákok digitális történeteit, különböző értékelési módszereket ismerve meg, amelyek segítik a fejlődés nyomon követését.

Külön foglalkoztunk a tanári szerepek változásával a digitális eszközök alkalmazása során. Megtanultuk, hogy a tanár nem csupán tanító, hanem inkább facilitátor, mentor, és a diákok kreatív munkájának értékelője lesz. Ezáltal a diákok több önállóságot kapnak, miközben a tanár támogató szerepben van jelen, segítve őket a kreatív önkifejezésben. Ennek tanórai keretben való megvalósításához kiemelkedő szervezési készségekre, jó időbeosztásra, valamint az IKT (információs és kommunikációs technológiai) készségek fejlesztésére is szükség van. Mindezek elengedhetetlenek a modern oktatásban.

A kurzus gyakorlati része lehetőséget biztosított arra, hogy megtanuljuk, hogyan alakíthatunk át hagyományos videós prezentációkat digitális történetekké. Kiemeltük a PowerPoint és a Canva használatát, amelyek lehetővé teszik, hogy könnyen és gyorsan készítsünk látványos és hatékony prezentációkat. A Canva különösen hasznosnak bizonyult a kreatív és vizuálisan vonzó digitális történetek létrehozásában. Emellett olyan új, modern applikációkat is megismertünk, amelyekkel videós történeteket készíthetünk, és amelyekkel a tanórák még színesebbé válnak.

A mesterséges intelligencia (MI) osztálytermi használatáról is tanultunk. Különböző konkrét alkalmazásokat és trükköket ismertünk meg, amelyekkel könnyebbé tehető a tanári munka, például automatizált értékelési eszközök, MI alapú tartalomgenerálás és a tanulók személyre szabott támogatása. Az MI lehetőségei a tanárok számára új dimenziókat nyitnak a pedagógiai munka során, különösen a diákok felkészítésében és a tananyag testreszabásában.

A digitális történetmesélés mellett a kurzus során felmerültek az interkulturális készségek is, amelyek a mai világban elengedhetetlenek. A kis létszámú csoportunknak köszönhetően – amelyben egy magyar és egy román kolléga vett részt – lehetőségem nyílt különböző kulturális perspektívák megismerésére, és az angol nyelvet, mint kommunikációs eszközt gyakorolhattam, ami nagyban hozzájárult a nyelvtudásom fejlesztéséhez. A résztvevők közötti szakmai eszmecserék során különböző iskolai kihívásokat és azok megoldási módjait vitattuk meg, ami segített a saját pedagógiai módszereim gazdagításában.

Összességében a kurzus során olyan új módszereket és eszközöket sajátítottam el, amelyek nemcsak számomra, hanem kollégáim és diákjaim számára is inspirálóak lesznek. A digitális történetmesélés révén nemcsak kreatív és technikai tudásom bővült, hanem szakmai kapcsolataim is erősödtek, amelyeket a jövőben is kamatoztathatok. A kurzus minden szempontból elérte célját: fejlesztette pedagógiai eszköztáramat, bővítette az IKT ismereteimet, és segített abban, hogy jobban tudjam alkalmazni a digitális történetmesélést a tanításban.

Digitális átállás Dublinban: 2024. augusztus 12-16. 

Mivel az elmúlt évek során már számos angol és francia nyelvű tanártovábbképzésen vettem részt, fontos volt számomra, hogy technikailag új, időszerű, ugyanakkor kulturális ismereteket is tartalmazó „hibrid” kurzust találjak, lehetőleg olyan országban, ahol a célnyelv a hivatalos nyelv. Az Atlas Language School egyhetes Digital Transitions című képzésének leírásában az fogott meg, hogy a legmodernebb digitális technikák megismertetését kulturális tartalmakon keresztül tervezték megvalósítani. És ahogy ígérték, valóban a fókuszban az ír kultúra és Dublin megismerése állt, miközben „megfertőztek” a digitális eszközök és alkalmazások használatának igényével.

A viszonylag nagylétszámú, 14 főt számláló csoportban a cseh, francia, lengyel, német, spanyol, és osztrák kollégák között én voltam az egyedüli magyar, de volt még rajtam kívül két franciatanár is. A nemzetköziséget például az is biztosította, hogy Írországban angolul a francia mint idegennyelv tanítására koncentrálva csoportmunkában a párizsi olimpiáról szóló videó megvágását, franciaórai felhasználását igyekeztünk előkészíteni az egyik órán.

Fiatal tanárunk, Paul Finnerty (akinek workshopján a siófoki IATFL konferencián bárki részt vehet 2024. októberében!) nagyon összeszedett és jól hasznosítható órákat tartott minden délelőtt. Sokat gondolkodtunk együtt a mesterséges intelligencia tanításban alkalmazható előnyeiről és hátrányairól, és megismertünk számos olyan alkalmazást, amelynek segítségével az izgalmas feladatok új lendületet kölcsönözhetnek tanárnak, diáknak egyaránt. 

A délutánok a kurzus részeként megvalósuló kulturális programokkal teltek. Az iskola szervezésében városnéző sétát tettünk Dublinban, ellátogattunk az ír irodalom múzeumába (az írek méltán büszkék a 4 irodalmi Nobel-díjasukra), láttuk a IX. századból származó ősi ír kódexet, a híres Book of Kells-t a Trinity College-ban. Ott szokatlan élményben volt részünk, mivel éppen most zajlik a régi könyvtár 200 000 könyvből álló gyűjteményének megóvó projektje (Old Library Redevelopment Project), így a Harry Potter filmekből ismerős könyvtárterem kiürített polcokkal fogadott.

Egy másik érdekes délutáni program a régi-új városrészben, a Liberties-ben tett séta volt, amelyet az iskola egyik ír tanára vezetett. Különleges élmény volt ráismerni az előző órán tanult ír akcentusra és néhány kifejezésre a beszédében. A séta közbeni feladatok, az elmesélt történetek, a nemzeti sztereotípiákról való közös gondolkodás pedig nemcsak nagyon élvezetes volt, de módszertanilag is sokat lehetett tanulni belőle.

A dublini hétből nem maradhatott ki sem a még mindig hatalmas sikerrel játszott Riverdance előadás, sem a Leprechaun Múzeum felnőttmeséi, ahogy a whisky- és Guinness-kóstolás sem, ráadásul ez utóbbit – miután a látogatóközpontban részletesen megismertük a termesztés-előállítás-forgalmazás történetét – szakszerűen és több pubban is meg kellett kóstolni, csak hogy hűen követhessük James Joyce vagy Oscar Wilde lábnyomait.

Az utolsó napon az iskola is szervezett egy némiképp bódító programot: minden csoport utolsó foglalkozása professzionális Irish coffee készítés volt, amelyen pontosan megtanultuk és ki is próbáltuk, hogyan lesz tökéletesen elválasztva a whisky-s kávé tetején a tejszín. A héten tanultak annyira megihlettek, hogy a frissen megismert képgenerátorral is készíttettem erről egy képet. Érdekes összehasonlítani az igazival…  

Az Erasmus+ programnak köszönhetően egy 7 napos kurzuson vehettem részt, Horvátországban, Rovinjban, ahol megtanultam az alapjait a digitális történetmesélésnek. A kurzusom címe: Using digital storytelling to develop presentation and language skills. Vagyis digitális történetmesélés alkalmazása prezentálásra és angol nyelv fejlesztésre volt a téma.

Megismerkedtünk a digitális történetmesélés előnyeivel, kihívásaival és a tanításban felhasználható módszereivel. Digitális eszközökről, applikációkról is tanultunk. Új, érdekes módszerekkel, technikákkal ismerkedtünk meg, amik érdekesebbé teszik a tanítási órákat, motiválja a gyerekeket a tanulásra és a tanárokat a tanításra. A digitális történetmesélés és változatos multimédiás elemek használata a tanárok és diákok számára is izgalmasabbá tehetik az órákat.

A kurzust egy magyar származású, jól felkészült, segítőkész, differenciálni tudó, kreatív férfi tartotta. Az én kurzusomon összesen csak hárman vettünk részt. Rajtam kívül egy magyar származású angolt tanító kolléganő és egy román származású, technikumban tanító nő vett részt. Kevesen voltunk, mégis nagyon jól tudtunk együtt dolgozni, összekovácsolódtunk a kurzus alatt. Nagyon érdekes szakmai eszmecserék folytak közöttünk, ahol megismertük egymás iskoláit, annak problémáit, megoldási módszereit. De mivel több kurzus is folyt egyszerre így sikerült megismerkednem és kapcsolatba lépnem az ott tanuló pedagógusokkal is.

Céljaimat ezzel a kurzussal elértem, mivel tanultam új módszereket és applikációk alkalmazását, melyek nemcsak nekem, de kollégáimnak és a gyerekek számára is ösztönző hatásúak lesznek. Továbbá egész héten angolul kommunikálhattam, ami fejlesztette a nyelvtudásom.

A Hungary Expert – Jutaki Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. által Rovinjban megszervezett  továbbképzésen 2024 júliusának utolsó hetében vettem részt. A kurzus kiválasztásában az motivált, hogy digitális kultúra tanárként többszörösen "megszólítva" érzem magam a témában. "Használni vagy nem használni" - ezzel a kérdéssel indultam neki a kurzusnak, azzal a céllal, hogy szakmai és módszertani magyarázattal és ismeretekkel leszek gazdagabb, amelyek alátámasztják, miért is érdemes a mesterséges intelligenciát alkalmazni az oktatásban. 

A kurzus előadója Hunter Niederhauser volt, aki rendkívül energikusan, magával ragadóan és humorosan közelítette meg a témát, a megszámlálhatatlan AI-alapú program mellett szemléletet, attitűdöt is közvetítve felénk. A program vasárnap délután egy rövid ismerkedéssel és egy közös vacsorával indult, hétfőtől péntekig pedig minden nap újabb területekkel foglalkoztunk, az általánostól a speciális felé haladva, mindent egyből ki is próbálva, átbeszélve, milyen területeken lehet az adott program a segítségünkre. Pénteken mindannyian készítettünk egy-egy kis bemutatót a héten tanultakról - ki-ki saját szakterülete/érdeklődése szerint. Szombaton átbeszéltük, ki mit visz magával, elvárásai mennyiben teljesültek. A programot egy csodás hajós kirándulás és ebéd zárta. Az oktatás mellett közösségépítő programok is voltak, a szabadulószoba és a péntek esti quiz egyaránt tetszett. Külön jó volt, hogy a szervezők a kísérőkre is gondoltak, voltak közös programlehetőségek.

Számomra nem csak a téma volt rendkívül érdekes és hasznos, hanem az is, hogy angol nyelvű volt a kurzus, így lehetőségem nyílt a nyelv gyakorlására is. Nagyon örülök, hogy belevágtam, és úgy érzem, sikerült lépést tartanom, és nagyon sok hasznos ismerettel térek haza, amelyeket majd kollégáimmal, tanítványaimmal is megosztok. Remélem, lesz folytatás, akár egy  "Integrating AI in and out of the classrooms 2.0" kurzus keretében, hiszen ez a terület dinamikusan változik, így még sok lehetőséget rejt magában.